Az újabb közreadott fejezet már az alternatívá(ka)t mutatja be. A következő fejezetben már a „kalózkodással” vont párhuzamok kerülnek elő.
2.4. A rajongói fordítók alternatív megoldása műveik védelmére és annak problémái
Tekintettel arra, hogy a hatályos Szerzői Jogi Törvény szerint a rajongói fordítók védtelenek, valamint kihágásokat követnek el és nem utolsó sorban, tevékenységük szoros összefüggésben van a „számítógépes bűnözéssel”, ám attól mégis különálló, szükségét érzik szellemi munkájuk védelmének.
Erre számukra a jelenleg ismert legjobb megoldást a Lawrence Lessig által 2001-ben alapított Creative Commons alternatív szerzői joga adhatja, ami „egy a szerző által a mű mellé adott jognyilatkozat (licenc). Ezekben a szerző meghatározhatja, hogy mások (vagyis a mű felhasználói) mit tehetnek szabadon a művel, és milyen felhasználások esetében kell a szerzőhöz fordulni engedélyért”.[1] Lehetővé teszi az alkalmazó számára, hogy a jog bármiféle behatóbb ismerete nélkül engedélyezhesse a műve felhasználásának (annak át- vagy feldolgozásait is), terjesztésének (anyagi haszonszerzést lehetővé téve vagy tiltva, eredetiségét megtartva, azonos vagy csereszabatos licenc alatt) módjait. Kétoldalúvá akkor válik, ha a felhasználó is elfogadja a feltételeket.[2]
A Creative Commons-ot viszonylag gyakran érte az a támadás, miszerint szembe megy a szerzői joggal. Az igazság ezzel szemben az, hogy mindössze kiegészíti a hatályos szerzői jogi törvények rendelkezéseit, mivel korunk jogszabályait rendszeresen frissíteni kellene a digitális korhoz és az internethez való alkalmazkodás miatt.[3] Azonban fontos kiemelni, hogy „a néhány jog fenntartva koncepciója nem egy változata a szerzői jognak, hanem inkább a klasszikus szerzői jog igazi természetén alapul”.[4] Így a Creative Commons nem csak az interneten alkotóknak ideális, hanem a rajongói fordítóknak is.
A 32 országban működő szervezet Magyarországon is megtalálható. A helyi fiókszervet 2008-ban alapították, az elnöke Bodó Balázs.[5] Hazánkban a legtöbb rajongói fordító alkalmazza ezt a megoldást (például az AnimeAddicts csapata és portálja 2007 óta),[6] rendszerint a licenc 2.5-ös Magyarországra vonatkozó változatát (teljes nevén: Nevezd meg! – Ne add el! – Ne változtasd! 2.5 Magyarország). Azonban, szemben a Creative Commons-szal, akik kifejezetten műcentrikusan gondolkodnak, a fordítók és a csapatok a nevük alatt létrehozott összes műre alkalmazzák. Vagyis a licenc kiválasztásakor[7] nemes egyszerűséggel csak a korlátozásokat állítják be (a licenc tulajdonságai), de a másolható képet és a kódot kiegészítő panelt nem töltik ki, csak a magát szerződést alkalmazzák, annak ellenére, hogy már elavult, nem használtnak minősítette a Creative Commons, mióta bevezette a 3.0-ás licenceit.
Ezáltal elmondható, hogy ugyan jó alternatíva a fordításaik védelmére a Creative Commons által biztosított licenc, de annak használata és kiterjedése félre van értelmezve. Ennek elsődleges oka, hogy hivatalosan megjelent művekről van szó, amelyeket a klasszikus szerzői jogok védenek, így az átdolgozásokat, fordításokat is eszerint kellene végezni, engedélykérés vagy felhasználói szerződés útján. Vagyis sem a könyvek, sem a feliratok, sem pedig a képregények fordításaira ez által nem lesznek alkalmazhatóak a Creative Commons licencei. A videojátékok javítócsomagjai (és általánosságba véve a szoftverek) esetében maga a non-profit szervezet is azt mondja, hogy lehetőleg mellőzzék a licencek alkalmazását rajtuk, mivel a forráskód kifejezést nem tartalmazza a jognyilatkozat.[8]
A feliratozó egyének, csapatok esetében további két dolog is felmerül. Az első probléma abból fakad, hogy amennyiben videós kiadást is mellékelnek, benne a feliratukkal, akkor a film videó- és hangsávja mindenképpen kizárul a licenc alól, mivel kalózforrásból származik, vagy maga kalózforrásnak tekintendő. Az első eset a megosztó oldalak és metódusok általi beszerzés okán egyértelműen hat: mások által felvett televízióban sugárzott műsor, vagy hordozóról átkódolt mozgóképről és hangról van szó. A második eset pedig a Szerzői Jogi Törvényekben megengedett személyes szabad felhasználás határait feszegeti, amennyiben a forrásművet a másik országban megvették vagy megrendelték. Ugyanis magáncélra készíthetünk digitális másolatot, hogy esetleges kézi hordozón magunknál lehessen, amire jó példa a zenei lemezek valamely hangformátumba kódolása egy hordozható lejátszóra, vagy videók memóriakártyára másolása, amelyet napjaink kézi konzoljain (mint amilyen a PlayStation Portable vagy utóda, a Vita) és okostelefonjain lejátszhatóvá válik útközben. Ellenben az interneten való megosztásukat nem tolerálja a törvény és szankcióval bünteti.
A második probléma a feliratozó egyének, csapatok esetében a feliratok kategorikus besorolásával van. A Creative Commons a könyvet, kéziratot, honlapot, fotót, filmet és blogot emeli ki,[9] viszont a feliratokat nem. A feliratok esetében ugyanakkor ott a kérdőjel, hogy minek is lehetne venni: irodalmi vagy filmalkotásnak? Ha logikusan végiggondoljuk, akkor egyszerre tartozik a két kategóriába és egyikbe sem, noha szöveges, de a film nélkül érthetetlen. Ezáltal korántsem olyan biztos, hogy élvezhetik a védettséget – kizárólag abban az esetben, ha maga a film Creative Commons licenccel került közzétételre és a fordítók szereztek az alkotóitól engedélyt annak lefordítására. Így csak a feliratok megosztása sem nevezhető teljes körűen problémamentesnek.
A képregény-fordítások esetében pedig továbbra is egyértelmű a helyzet: a képi tartalomra továbbra sem vonatkozik a védettség, hanem annak szövegére, amelyet viszont a kép részévé tettek a beszerkesztés által. A képregények lefordított szövege önmagában ugyanannyit jelent, mint a felirat a hozzátartozó film nélkül, így ezekre sem igazán állná meg a helyét a Creative Commons licence.
Így noha nem jogosultak a védelemre, a használata mégis visszatartó erővel rendelkezik az olyan cselekedetek ellen, amelyek a két korábban említett feliratozói sztrájkot is kiváltották.
[1] Creative Commons Hungary: FAQ, http://creativecommons.hu/?page_id=2 (letöltés ideje: 2013-04-04)
[2] Part Krisztina Katalin: A Creative Commons. = Infokommunikáció és Jog, 2007. 2. sz., p. 47
[3] Part Krisztina Katalin: A Creative Commons. = Infokommunikáció és Jog, 2007. 2. sz., p. 50
[4] Tóth Péter Benjámin: Creative Humbug. = Indicare Monitor, 2005. Vol. 2. Number 4., http://indicare.org/tiki-read_article.php?articleId=118 (letöltés ideje: 2013-04-04)
[5] Creative Commons Hungary: Creative Commons Magyarország Egyesület http://creativecommons.hu/?page_id=47 (letöltés ideje: 2013-04-04)
[6] AnimeAddicts: Creative Commons Licence http://animeaddicts.hu/forum.php?viewtopic.40.2533 (letöltés ideje: 2013-04-04)
[7] Ez a http://creativecommons.org/choose/ weboldalon tehető meg.
[8] Creative Commons Hungary: FAQ, http://creativecommons.hu/?page_id=2 (letöltés ideje: 2013-04-04)
[9] Creative Commons Hungary: FAQ, http://creativecommons.hu/?page_id=2 (letöltés ideje: 2013-04-04)