Ricz és a bunkófonok

Nem vagyok valami nagy tech guru, és ha valami gépre szert tettem vagy szert tehettem, azt általában nagy késéssel sikerült megkaparintanom. Értem ezalatt azt, hogy PS2-esem és PSP-m is csak tavaly lett, illetve elég sokáig (és most is) az asztali gépem elég elavult konfig volt (most perpillanat az asztalim legöregebb darabja egy 13 éves AMD processzor, ami mellett a táp, ami a legifjabb alkatrész mivel áprilisi, hangos csókolommal megy el)… És emellett idén már kétszer váltottam mobilkészüléket is. Egy régi LG-ről először egy újabb Nokiára, egy C72-esre, most pedig két okostelefonnal (bunkófonnal) is „gazdagabb” lettem. Persze a „gazdagság” elég szarkasztikus hangnemben értetendő, mert vannak problémák bőven mindkettővel.

Mindkettő Androidos, és ezen összetehetem a kezem, hogy nem Windows Phone, de még kevésbé iPhone (ugyanis az utóbbit elképesztő módon rühellem, az előbbit meg szimplán nem csípem). Az egyik egy Allview A4U, a másik egy Motorola Defy+ M526. Mindkettőnek megvannak a maga hátulütői, amelyek miatt nem igazán vagyok megelégedve egyik ketyerével sem, annak ellenére, hogy napokig teszteltem őket.

Az Allview mobilnál:

• a Google keresősáv nem tüntethető el a képernyőről (már mindennel próbálkoztam);
• az alap böngésző hibásan jeleníti meg a CSS-t a honlapokon, így váltatni kellett;
• az alap e-mail kezelő semmit sem ér, sokkal praktikusabb volt lecserélnem egy G-mail appra;
• a zenelejátszónak nincs saját hangerőszabályzója (alapból a csengetés hangerejével szól, ami fülesen baromi irritáló, mivel a csengetés hangereje nálam mindig a maxon van, hogy bármilyen zajban meghallhassam), csak hangszínszabályzója;
• ezzel szemben az FM-rádió minden esetben kib*szott halk (az utcán/buszon alig hallani);
• a wi-fije nem valami erős, lakáson belül tökéletes, lakáson kívül mindent talál, csak jelet nem.

Amit a javára tudok viszont írni, hogy könnyen kezelhető, kiismerhető mobil, átláthatóbb beállításokkal és pontosabban megnevezett beállítási lehetőségekkel. Ja, és alaphangon, ha nem nyúlok hozzá, fél hétig kihúzza az aksi.

A Motorolás társa azonban ma alaposan kihúzta a gyufát nálam:

• noha a Motorola hivatalos oldala 32 GB-ig írja a telefon microSD-kártyás bővíthetőségét, azonban a valóság az, ha 8 gigánál nagyobb a kártyád, akkor nem bírja kezelni, állandóan lassú, akadozik (olykor egész appok, programok nem válaszolnak percekig);
• a beállítások túl szerteágazóak, szétszórtak, a fontosabb dolgok eléréséhez mod szükséges, amelyen belül ugyanúgy nem egyértelmű az elrendezés;
• a háttérkép beállítása billentyűzet pusztítóan rossz: az óriásképek szeletét is pixelesen mutatja, ha nem az alapértelmezett méretet használod, mindegy, hogy a kivágást kicsinyíted vagy nagyítod; (az A4U esetében ugyanez a kép valódi minőségét mutatja)
• háttérkép beállításnál szemmértékre kell hagyatkoznod, hogy mikor lesz a főképernyő része középen (az A4U esetében ugyanez meg van oldva azzal, hogy mutatja az oldalsó képernyők léptékét is)
• az aksi baromira merülőképes: alig használtam és 2 nap alatt majdnem szárazra szívta az aksiját;
• ha frissíteni szeretnéd az Androidját, elfelejtheted: nem fogja elbírni, vagy nem találja;
• az alap böngésző szódával elmegy, ám csere esetén csak a Firefox működhet, mivel a Chrome jelenverziója túl fejlett hozzá;
• túl érzékeny érintőképernyő és érintőgombok. Rengeteg félrenyomást sikerült produkálnom, főleg a gépelős részén, és egyes esetekben a túl kicsi gombokon is. (Az Allview az utóbbi esetben kinagyítja az érintett területet pontosítás céljából.)

Javára egyedül a zseblámpa válik, ami nyomorult módon erős…

Amit mindkettő hibájának tartok, az a csengőhangok körülményes beállítása (a Nokia C72-n úgy működött, hogy választhattál a galériából, az alapok közül, s ha volt SD-kártya benne, akkor arról is kapásból, nem kellett, külön felvetetni őket egy olyan listára, ahol amúgy is elkeveredne az alapok közt); az érintőképernyő természetes velejáró hibája, hogy egy bizonyos testhőmérséklet alatt nem érzékel semmit az érintésből (vagyis ha hideg a kezed és hívnak, a legjobb esetben az orroddal tudod felvenni, ha meg fiú vagy akkor valami mással is); illetve USB-re dugva letiltja az SD-kártyához a telefon oldali hozzáférést.

És talán ezért alakult ki alapvetően a bunkófonokkal fenntartott hozzáállásom, ami miatt annak idején a középiskolai osztályfőnököm az egyik órán lehülyézett: „A mobiltelefon arra van, hogy bárhol-bármikor elérhetőek legyünk, telefonáljunk, SMS-ezzünk, vagy beállítsunk a naptárába valami fontosat, jegyzetet, ébresztőórát. Minden más felesleges kényelmi funkció.” De tényleg. A mai napig nem értem mire jó, hogy egy kisebb fényképezőgépet, videokamerát, számítógépet építsünk bele, amit aztán b*szhatunk a buliban orrba-szájba, rajta a Skype-pal, Facebookkal meg mi egyéb vacakkal, és akárhogy görcsölünk az aksi miatt, akkor se fogja 1-2 napnál tovább húzni egyetlen töltéssel. Kávé- vagy teafőzőt nem akarnak belerakni? Nekem pont arra lenne szükségem, nem az állandó net-hozzáférésre. Most nekem egy oka van, amiért ez a két vacak kapóra jön, az is otthon: mobilbarát-webfejlesztés tesztelésére. Ezen az egyen kívül a hozzáállásomat tartom maradéktalanul. Igen, én még az a fajta vagyok, aki könyvvel vagy újsággal megy a dolgát végezni ott, ahova a király is gyalog jár, míg mások megőrülnek a telefonjuk nélkül, ha oda se vihetik be.