Beismerem, hogy ezres seregek szétverése, hatalmas területfoglalások, más játékosok alázása, vagy egy kisváros lakóinak arcba hugyozása és fejük ásóval való lecsapása után szeretek könnyedebb módon is kikapcsolódni a játékok világában. Ennek egyik módja számomra a visual novelek, a másik pedig a casual és egyes indie játékok. Az egyik legutóbbi játékélményem ezen a téren, amit már így előre bátran tudok ajánlani egy nehéz nap után játszva a Depth Hunter 2: Deep Dive és kiegészítő DLC-je, az Ocean Mysteries.
A játék a legjobban úgy jellemezhető, hogy búvárszimulátor, és ezzel nagyon jól körbe is írtam az egész játékot. Az alap elgondolás az, hogy az alapjátékban 3, a DLC-ben további 2 területen merülünk a mélybe halakat fogdosni, fotózni, középkori spanyol aranyat és más kincseket vadászni (még egy II. világháborús hadihajóroncson is, ami elég érdekes). Történet nincs, mint az várható is volt egy ízig-vérig sandbox játékmenettől. Az egyetlen dolog, ami mégis csak valami linearitást ad az egésznek, az egy-egy terület misszióinak sora, amely az elején még érdekes. Fogjunk össze egyes halakat és kincseket, vagy egy megadott mennyiséget időre; de folyamatosan játszva hamar a repetitívitás unalomkörébe löki a játékot.
De pont ez a lényege, hogy időközönként elővegyük, kicsit játsszunk és éljünk a kikapcsolódás, a felfedezés és a gyűjtögetés örömének. Ez a keményvonalas játékosoknak lehet pont édeskevés, ahogy a területek száma is és a változatosság meg enyhén szólva is közepes, a játék pedig erősen korlátozott. De vegyük szépen sorjában. Elsőre játszva örülünk, hogy mekkora a pálya, de hamar tovaszáll amennyiben teljes beleéléssel elmerülünk benne. Egy területet egy hosszabb játék során legalább ötször körbejárunk, annyi szent és az értékek nagyját hamar bezsákoljuk, amiért pénzt kapunk. A pénzért pedig fejlesztéseket vehetünk a búvárfelszerelésünkhöz. Ez jobb békalábakat, pontosabb szigonypuskát, jobb fényképezőgépet jelent és több levegőt és tárhelyet a fényképeknek (amikből lőni fogunk egy párat a missziók miatt és sokat el fogunk cseszni a rendszer miatt, ami csak a 100%-ban jó képeket fogadja el). A DLC ad egy plusz eszközt a szigonypuskánk és a fényképezőnk mellé (amit nem igazán használunk a missziókon kívül semmire), amivel a kincseket sokkal könnyebben összeszedhetjük, ami szerintem túlságosan is megkönnyíti a játék gyűjtögetős részét. Az aranyak is gyakran egy vonalban vannak, és könnyen összeszedhetőek (pedig olyan 2-300 van minimum belőle egy térképen). Egyébként ha mindet megvettük, akkor már csak USB-t vehetünk tárhelynek a képekre… és az elég hamar bekövetkezik az áruk és a könnyű pénzszerzés miatt.
De ez a fajta játékmechanika csak akkor zavaró, ha sokat játsszunk vele vagy rendszeresen. A Steamen a játékosi kritikák gyakran megfogalmazták azt a visszásságot, hogy több halat is levadászhatunk, de minden másra, mint murénák, rákok, kagylók, cápák, delfinek és a játék egyetlen bálnája kerül szóba, akkor csak fotózni tudjuk őket. Ez vicces kifogás a lehúzásra, mert a képeken is látható kis picsányi szigonypuskával cápára, delfinre meg bálnára vadászni minden csak nem realisztikus, ami a játék erőssége (lenne, ha nem csak az oxigénhiány ölne meg minket, hanem néha egy-egy kósza megvadult cápa is).
Ennyi ekézés után azért beszéljünk arról is, amikben tényleg jó. Szimulációként a korlátok ellenére jó, a fizikája és a grafikája is a helyén van. A halak a közeledésünkre hol azonnal menekülnek, hol csak idővel vagy a hirtelen mozdulatokra reagálva. A vadászat közben játszott zene kellemes, és remekül illik az atmoszférához. Hamar magába tud rántani a játék, kellemes kikapcsolódást ígér.
Hogy ajánlom-e? Nos, igen. Noha nem ajánlok egyszerre több játékot félóránál, mert akkor könnyedén kiütközik mindaz, amit fentebb leírtam ekézés címen. A szépsége a játéknak, hogy a fejlesztők igen készségesek, gyakran javítanak rajta valamit és az idei augusztus 20-i megjelenés után egy hónappal máris jött a DLC. Szóval az odaadás bravúros a fejlesztőktől és mindenképpen dicséretes. Ettől függetlenül a játékot 5-6 pont közé lövöm be… mivel már a szart is kijátszottam belőle (vagyis elkövettem a hibát, amit az elején leírtam). Egy casual játékos pedig könnyedén 7-8 pontosnak fogja érezni, ahogy én is éreztem például az elején. Casualesek, sört készítsetek mellé!