Néha van az úgy, hogy…

Néha van az úgy, hogy leveri az agyam az ékszíjat. Van, hogy napjában többször is. De eddig nem igen volt olyasmi, ami egy nap kétszer is képes volt kisebb megrökönyödést kiváltani belőlem. Ez most nem épp Static halálának híre (aki a Static-X zenekar frontembere volt), vagy éppen az, hogy a kormány újabb adót vet ki az általa extraprofitnak nevezett pénzekért, amelyek sokszor épp olyan valóságosak, mint a bolygókat és csillagokat faló lebegő spagettiszörnyeteg a világűr mélyén.

De most L. Simon Lászlónak sikerült. Az Informatika a Társadalomért konferenciáján az ezzel az életúttal bíró „szakreferens”, kulturális szagértő tanúbizonyságát tette pártja általános vélekedésének az internetről, ami nagyjából imigyen szól: „Nem értjük, és nem is akarjuk érteni.” Nem kis dolog, hogy feltesz egy olyan kérdést, hogy a magyar ember miért használ Facebookot iWiW helyett, mikor emlékeim szerint a történelem részévé vált oldal nem hogy csupán 4 hónapja szűnt meg annak minden szolgáltatásával, de még elég nagy hírverés is zajlott körülötte. Hetekig cikkeztek róla, kerültek nyilvánosságra adatok, külön felszólítás jött, hogy mentsük le képeinket, ha még kellenének (én például beáldoztam őket a lomtárak istenének), szóval jóformán egy bánya beszakadt tárnájában kellett volna lenni ahhoz, hogy lemaradjon valaki erről az eseményről. Jelenleg pedig úgy állunk, hogy Magyarországon valamire való és könnyedén használható közösségi portál nem létezik. Van egy myVIP, amit személy szerint már évek óta nem használok, mivel támogatása nulla és erősen hiányoznak belőle azok a funkciók, amik a Facebookban megvannak: az üzenőfalak, kötetlen témás beszélgetésekre a lehetőség. Na meg nem is magyar kézben van, csak egy leányvállalatéban.

Ezek kapcsán feltehetünk több kérdést is:

1) Magyar ember miért néz inkább YouTube-ot, mint Indavideót?
Mert jobb a lejátszási mechanikája, keresője, és a sok változtatás ellenére még mindig áttekinthetőbb, letisztultabb a kezelőfelülete és a lehetőségei.

2) Magyar ember miért használ inkább Blogspotot vagy WordPress-t?
Mert a Blog.hu az egyetlen normálisnak nevezhető magyar blogmotor, viszont a legkevésbé testreszabhatatlan. De rendes, szabadon alakítható és támogatott blogmotor nincs. Az Inda-csomag szeretne magyar Google lenni a rengeteg lehetőségével, de képtelen rá. Pont a kezelési nehézségek, támogatás hiánya miatt.

3) Magyar ember miért használ inkább Google-t, mint Altavizslát vagy Startlapot?
Noha a két kereső csillaga még nem hunyt ki, mindkettő szörnyen elhanyagolt. A Startlap tematitkus keresőnék és oldalajánlónak jó, de már rég nem ez a főprofilja és sok mást is ajánl, amiről meg van győződve arról, hogy vonzhatja a népeket, ellenben édeskevés bármihez is.

4) Magyar ember miért használ levelező rendszernek Yahoo!-t vagy Gmailt?
Bár a Freemail elég stabilnak nevezhető, ugyanaz a támogatáshiány a gyermekbetegsége, mint a legtöbb hazai szolgáltatásnál. A Citromail egy merő katasztrófa, nem véletlen a rossz híre. A spamszűrés nemlétén kívül lehetne mondani még, hogy az esetek igen nagy hányadában a levelek kézbesítése is olyan, mint a lánynak szex után a havibaj: vagy megjön vagy nem.

De lehetne folytatni a kérdéssorozatot, hogy miért nem használunk magyar Office-csomagot vagy operációs rendszert (ezek egyszerűen nincsenek, például azért). Mint látható a felsoroltakból igen komolyan el van maradva a hazai netes tartalomszolgáltatás a kor kívánalmaitól. Az elmaradás oka pedig az elhanyagoltságtól kezdve a rossz irányba történő fejlesztésekig, rossz supportig, reklámig elég változatos. Ha valamiben a magyar internet erős, az a mémgyártás. Ez biztos.

L. Simon László felszólalásának másik érdekes momentuma az, hogy „a nemzeti kincseink valahol a felhőben vannak”, nem pedig itthon, magyar szervereken. Fájlalta, hogy nem mi digitalizálunk, nem hazai szerveren tároljuk ezeket az értékeket. Ez a rész komolyabban taccsra vágott. Tulajdonképpen vannak hazai digitalizáló cégek, nem egyhez adtam le az állásjelentkezésemet az elmúlt egy évben. Ezt nem nevezném „nincsnek”, csak kicsik és sok probléma van a digitalizálással: kezdjük a legalapvetőbbel, a tárhelykérdéssel.

Magánoldalt hosztolni sem egyszerű idehaza, a rendes technikai segítséget garantáló tárhelyért fizetni kell (a szerver- és felhőszolgáltatás is hasonló cipőben jár). Az ingyenes tárhelyek gyakran kehesek, rosszul felszereltek, fenntartottak: Freeweb, ATW, OkHost… csak hogy párat említsek ezek közül, amelyek ismertek. A fizetős tárhelyszolgáltatások nagy részével is probléma van, ott rendszerint felszereltség és kiszolgálás terén. Van az úgy, hogy egy bizonyos forgalom fölött például meghal a kiszolgálás, mert nem bírják el a szerverek, a másik eset, amikor fejleszteni akar az ember az egyikre, de ott ütközik erős problémákba. Okhostra például „külön öröm” ezt tenni, ahol korlátozott a lehetőség. Egy digitalizált könyv, festmény pedig tárhelyigényes még veszteségmentes formátumban is, legyen az PNG vagy a szakmában sokkal kedveltebb TIFF. Ezeket elérhetővé is kell tenni viszont. Itt jön be a jogi része a dolognak, mert noha sok minden digitalizálása elkészül előre, de a szerzői jog 70 éves védelmi ideje még nem járt le, így nyilvánosság azt nem láthatja. Csak a szakma tudja, hogy már megvan, így pedig elég nehézkes még nyilván is tartani, mert bizony nem egy esetben történt olyan, hogy a védelmi idő lejártáig még digitalizálni sem lehetett.

Másodsorban nézzük meg mit jelent a digitalizálás. Egy biztos, azt hogy nem válik a könyv lapjai a szkenner üvegjén nem oldódik fel bitekké míg nem csak a gerinc marad belőle, és tűnik el a fizikai példány. A digitalizálás pont arról szól, hogy egyfajta biztosított állagmegőrzés is történjen az értékmentéssel karöltve. Valahogy így, a Digitalizált Törvényhozási Tudástár képében vagy a Magyar Elektronikus Könyvtár módján gondoljuk el, miközben a fennlévő anyag még attól ott van az Országgyűlési Könyvtár raktáraiban, polcain. Már az, hogy ez megvalósulhatott, egy nagy eredmény a könyvtárosi szakmában. Hasonló az uniós Europeana, vagyis az Európai Digitális Könyvtár. Lényeg, a kincseink megvannak, a digitalizáció csak egy elektronikus másolatot készít belőle, amelyet elérhetővé tesznek széles körben, sok esetben teljesen ingyen.

De sebaj, lehet csak én reagálom túl és a politikusaink tényleg (nem) értik a dolgukat, és csak teljesen véletlenül beszélnek gyakran olyan sületlenségeket, hogy attól normális embernek elakad a lélegzete. Talán teljesen elkerüli a figyelmünket, hogy azért nem ölnek bele plusz pénzt, mert félnek, hogy attól olyan extraprofitjuk lesz ezeknek a cégeknek, területeknek, hogy majd meg kell adóztatniuk…