Lassan 8. éve, hogy van Steam profilom, és aki vet egy pillantást annak a statisztikáira, annak a számok igen csak elkerekíthetik a szemét. Vagy legyint, hogy tipikus. Igaz, ezeknek a játékoknak a nagyját leárazásokon vagy bundle-ben vettem szinte potom áron, a többit meg vagy épp nyertem, kaptam, ne adj’ Isten, adta a fejlesztő, mert a korábbi játékaik közül valami már megvolt (általában azok ilyen remastered kiadások, de különálló tételként számítanak mégis). Ezek közt persze vannak olyanok is, amikért „fáj a pénztárcám”, vagyis bánom, mint vételt. Ezekből szedtem össze párat, az alapár feltüntetése mellett (mivel nem fogom tudni megmondani nektek melyiket mennyiért szereztem be).
1943: Megami Strike (8,99 euró)
Az elsőre kitűnik, hogy a játék egy bullet hell, ami a régi Raptor: Call of Shadows játékot veszi alapul animés köntösben. Nem is ez miatt bántam meg, mert ebből még egy laza kis játék születhet. A dolog ott indul, hogy tulajdonképpen ez egy mobilos játék PC-s portja, ráadásul a „casual hell” kategóriából, vagyis amihez napjában többször vissza kell térned, hogy tamagocsizhass a repkedő csajócákkal. Egy mobilon ez a játék még rendben, vagy mondjuk olyan virtuális okostelefon programok keretében, mint a Nox vagy a BlueStacks, de egy indie játék árán eladni PC-re kissé pofátlanságnak tartom, miközben a clicker játékok majdhogynem mindegyike egyébként ingyenes, és hasonlóan „casual hell”.
ArcaniA: Fall of Setariff (14,99 euró) és Gothic 3: Forsaken Gods (9,99 euró)
Bár be kell valljam, az ArcaniA alapjátéka is kissé vegyes szájízt hagyott bennem maga után, a Gothic-széria negyedik installációja minden alapvető hibája ellenére egy élvezhető darab volt. Láttam, hogy hova akar kifutni az egész, hogy egy új trilógiát kezdtem meg, már nem Myrtana kontinense és országa áll a középpontban, ahogy megismerjük a világ tényleges eredettörténetét az Ősanyával, akinek a fiai Innos, Adanos és Beliál, vagy hogy Xardas ténykedésének még nincs vége, illetve az öreg tévedett.
A problémát már megénekeltem egyszer Az elkaszált eposz című írásomban, de ott még csak a felszínt kapargattam meg. A 4 órás játékidő és a linearitás még megbocsátható bűnök ahhoz képest, hogy az egész egy csőben halad előre, szinte semmi szabadságunk nincs, ráadásul a történetmesélés olyan, hogy „oké, ezt is elvarrtuk”. Sietünk, hajtanak előre, és erre a csőben haladó érzet az azokat megszakító arénákkal is csak rátesz egy lapáttal. A játék hellyel-közzel szép, és bár az elején elég szép, ahogy haladunk előre, egyre elnagyoltabbak a terepviszonyok. Ettől függetlenül a a nagy történetszál folytatódhatna, de már egész biztosan nem fog, mivel már ezen is látszik, hogy kicsi büdzséből kellett nagyot dobni.
A Gothic 3: Forsaken Gods pedig egy elfogadható, nyílt végű trilógia záró epizódot kívánt elővenni. Itt is a büdzsé hiánya látszik a leginkább, illetve a kiszervezés. A játékot ugyanis hiába az alapjáték eszköztárából húzták újra, lekorlátozva Myrtanára, rendkívül bugos. Ami azért is vicces, mert az NPC-k elhelyezkedésén és újabb szereplőkön kívül a táj semmiben se változott. A történet rángat ide-oda a pontok közt, olcsó feladatokat (amik más játékban radiant questek lennének) kell elvégeznünk a haladás érdekében, és a történet valami elképesztően sekélyes, kiszámítható. Cserébe, aki kihagyta, annak megmagyarázza az Arcania elejét, de ez már halottnak a csók szintje.
Battlepaths (1,99 euró)
Ezen az áron kapunk egy letisztult, kissé rajzfilmes beütésű RPG Maker játékokra hajazó mászkálós-csapkodós játékot. Voltaképpen nem lenne rossz, csak hosszú távon nincs minek lekötnie a játékost,
Bloody Boobs (2,99 euró)
Őszintén, mit várunk egy olyan játéktól, aminek az a címe, hogy „Véres csöcsök”? Én semmit. Egy videóban láttam eredetileg és nem akartam elhinni, hogy ez valóban olyan rossz játék, mint az videós leírja. Kell legyen valami trükkje, amivel játszhatóvá válik. És meglepetés: nincs neki. Ez egy sötét, nehezen belátható folyosókon rohangálás egy pucér csaj bőrében valami démonok, szörnyek elől. Egy középiskolai szakköri tesztfeladatnak még elmegy, bár a témaválasztása miatt visszadobnám, hogy gondolkodjon még rajta a kedves készítő, de nem 3 eurós játékként.
Dead Effect és Dead Effect 2 (4,99 és 11,99 euró)
A Dead Effect játékoknak az érdekessége, hogy a motorjuk a mobiltelefonokhoz illő motor hajtja, így kis teljesítményű gépeken is zökkenőmentesen képesek elfutni. Ehhez mérten pedig szépen festenek, nem rosszak, de alapvetően lelketlenek. A Doom 3 és a Dead Space szerelemgyermekének lehetne mondani, hiszen trancsír az van, illetve egy hajón elszabaduló fertőzést kell megállítani, amit egy őrült tudós okozott. A gond ott kezdődik, hogy ez a szerelemgyerek sajnos fogyatékosan született, mert a két szülő parafaktorából semmit sem örökölt, horrornak is legfeljebb jóindulattal lehet nevezni a vér fröcsögés miatt, mert egyébiránt semmi hangulata nincs. A horrornál pedig elég nagy és lényeges feltétel, hogy legalább hangulata legyen, és akkor nem számítanak a kliséktől kezdve semmi. Helyette kaptunk két kilúgozott sci-fi shootert.
Deer Hunter: Reloaded (8,19 euró)
Egy elég nagy múltú játék nevén ejt ez a mobilportnak is nehezen belőhető valami. A problémák ott kezdődnek, hogy nehézkes a mozgás, az irányítás, nagyon erősen meg van az ember keze kötve, hogy mit lőhet éppen ki és mit nem (vagyis előre teljesítésről ne is ábrándozz, hiába van az orrod előtt a vad), ráadásul a játéktér is erősen behatárolt. A fegyverkezelés meg valami vicckategória. Szórakozásnak még jó indulattal sem nevezném.
Hentai Girl (0,79 euró)
Lehet az ár miatt megütközik az ember, hogy 80 eurócentért mit vár az ember, pláne hogy ez egy puzzle játék, egy kirakós. Nos, teljesen jogos érvek ezek, de ha azt mondom, hogy van 10 szinted (képed), amit kis tököléssel 10 perc alatt kiraksz? Akkor mennyivel másabba dolog? Tény, hogy rendkívül potom áron adják, de ez inkább a megkapóságra épít, hogy emiatt sokan megveszik, és lám, máris rendes profitot lehet szerezni a legminimálisabb erőkifejtéssel. És nem ez az egyetlen a kategóriájában, csak azokat már nem vettem meg. Akkor már inkább más, rendes kirakósokat veszek a casual gaming hangulatomhoz, mint a Pixel Puzzle epizódjai, amit azóta már a Pixel Puzzle Ultimate verzióban DLC-ként is meg lehet venni (persze, ha már megvoltak, akkor megkapod ingyen hozzá, ahogy korábban az alapjátékot is), amelyek kicsit több képet adnak, de azok közül egyet nem fél perc kirakni.
JQ: Beautiful Japan (0,78 euró)
Újabb példa a minimális erőfeszítés, olcsóság és a haszontalanság triumvirátusára, csak ezúttal egy kana jeleket oktató játék keretében. Kapod a kanát, és mondd meg, hogy melyik szótagot jelöli. Itt nem az a probléma, hogy én már messze meghaladtam ezt a szintet, hanem, hogy ennyiből áll az egész és egy kana-táblázat mellett pillanatok alatt bemagolható. De fejeljük meg a kérdést: vannak már japán nyelvi oktatóprogramok is Steamen olcsón. Felsorolhatnám itt mindegyiket, de igazságtalan lenne, hiszen azok jóval többet képesek nyújtani ennél: minimális kanji ismeretet vagy a játszva tanulás lehetőségét, esetleg leíratják veled az egér mozgatásával. Itt csak „ismerd fel a képet” van, mintha reCaptcha robotvédelmével játszana az ember.
Planetarian HD (9,99 euró)
Igen, az animét imádtam, a feliratát élveztem fordítani, és írtam is mindkettőnél emlékeim szerint, hogy imádom a visual noveljét. Ha kérdés lenne, hogy most mégis miért szerepel ez itt, akkor csak annyi a válaszom: hogy a kiadói lustaság okán. A játékot ugyanis a fejlesztő-kiadó nem adta az eredeti játék azonos árú verziója mellé ingyen, hogy „ha megvan, akkor a tied lehet”, nem. Meg kell venned külön a HD remastert. Ez még hagyján, láttunk már ilyet másnál is, ahol nem csak a grafikán javítottak – és tudjátok mit? El tudom azt fogadni és meg tudom érteni, hiszen nem egy mezei grafikai patch és modern rendszereknek megfeleltetésről van szó. Amiért a Planetarian HD mégis felkerült, az valóban a lustaság miatt. A játék ugyanis eredetileg japánul jelent meg, nem használta hivatalos angol fordítását. Viszont semmi új anyag nincs benne, mégis sokáig kellett várni, hogy azóta kínaiul, franciául, kétféle spanyol dialektusban és németül is játszani lehessen. Csak angolul nem. És jön tőlem az ábeli kérdés: De miért?
Portal 2 (8,19 euró) és The Talos Principle (39,99 euró)
Akármekkora kultstátusz is övezze, valahogy nem tudom megérteni, hogy mire fel. Mondják a történetet, a karaktereket, de egy dolog felett eléggé elsiklik mindenki: szörnyen lapos. Az egész játék csak ezzel a történetmesélősdivel lesz több, egyébiránt nem több egy 20 gigára hizlalt logikai játéktól, aminek a feladványai is hullámzó képet mutatnak. Egyesek piszok könnyűek, mások meg éppen csak nem megoldhatatlanok az első jó néhány (10-15) próbálkozáskor, és amíg feladvány-sorozatozunk, nincs meg a kontakt a többi szereplővel egy-egy GLaDOS által odaszúrt cinikus, lenéző megjegyzésnek.
Valahol ugyanez a hibája szerintem a The Talos Principle-nek (ami a maga 39,99 eurójával szintén felkerülhet a listára) is, ami a második hatalmas pályaszegmensen teljesen elvesztett, mert már nem tudtam, hogy mit csinálok, de legfőképpen miért.
Hogy azért paritásba állítsam egy másik, szerintem sokkal zseniálisabban megvalósított logikai játékkal, a The Turing Test a maga 19,99 eurós árával messze jobban megérte. Ott nem voltak lehetetlen feladványok – igaz párat újra kellett kezdeni időnként -, de mindvégig van kontaktus a játékos és a történet ügyletes AI-ja közt, boncolgatják a lényeget, a főkérdést, a játék sztorijának témáját. Érzed a feszességet, a feszültséget, és nem hagyja, hogy elfelejtsd, hogy mit és miért csinálsz…
A Winged Cloud Sakura-játékai (átlag 10 euró)
Igaz, nem mindegyik teljesen ótvar, hiszen a Sakura Dungeonnel egész szépen el lehet szórakozni a rogue-like dungeon crawlerre felhúzott visual novellel, ami egy üde színfolt a szériában. Azonban az sem teljesen igaz, hogy azért nem fáj a tárcám, legfeljebb sajog. A dolog valahogy a minőségben foglalható össze: az írásmód eléggé slampos yurihoz képest is (egyébként meg egy kezdő fanfic írók szintjén mozog), a jelenetek nem valami merészek, sokszor egy középszerű slice of life sorozatot idéznek, és a grafika minden egyes installációban ugyanaz, csak más a szem- és a hajszín, meg a frizura, esetleg a környezetnek megfelelő kiegészítők. Ha pedig ez még nem elég meggyőző, akkor még annyit is elárulok, hogy a történetek is egy kaptafára születnek, a szereplőkben semmi változatosság nincs a környezethez igazításon kívül.
Super Duper Flying Genocide 2017, Super LOH és Running Through Russia (0,99 euró)
Három újfent olcsó játék, amely a megkapóság és a sekélyesség elegyéből igyekszik pénzt varázsolni. Lényegében mindhárom ezt a sémát követi. Az első két cím lényegében bedob egy terepre és ölj, a harmadikban nem ölhetsz, hanem kerülgetned kell az ellenfeleket. Az első kettőben a kihívás faktor konkrétan nulla, míg az RTR-ben valamicske van, és arra jó, hogy parti közben felüsd a haverokkal részegen, és péniszméricskéljetek, hogy melyikőtök jut a legtovább.
Yandere School (4,99 euró)
Mintha csak a készítői szerelemprojektként futó Yandere Simulator farvizét meglovagoló fekáliadarab lenne ez a játék. A 3 órányi játékidő még hagyján, és bár szívlelendő a fegyverválaszték sokszínűsége, de mit keres egy éles katana az iskolában? A fejszét, ásót, pajszert, kést, ütőt még megértem, de ez valahogy már csak a mennyiségi licit része. Ehhez hozzájön a GTA: Vice City-t idéző dobozmodellek, és a Die by the Sword kísérleti 3D-s kezelését, a rengeteg bug, az idióta AI, akik hol kiszúrnak egy hullával 10 méterről, máskor meg 5 méterre battyogok el mellettük szintén hullával a hónom alatt. Ja, és a hangokhoz javaslok egy 100-as szöget, mint füldugó.
Yohjo Simulator (4,99 euró)
A „létezik, de minek” kategória egyik bátor nevezője lehetne, ahol egy általános iskolás kislánnyal rohangálunk egy utcán, és annyi a dolgunk, hogy fejeljünk le másokat. Ennyi, se pontszámlálás, se achievement vagy feladat rendszer, vagy bármi, ami egy minimális értelmet is adna ennek az egyébként igencsak ronda torzszülöttnek.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Igaz, nem csak ezek vannak, amiket megbántam valamilyen szinten, de ezek jutottak eszembe átböngészve a listát, illetve ezeket próbáltam ki valamilyen szinten, vagy játszottam ki. Nem ez lesz az egyetlen ilyen összeállítás a jövőben, hiszen azért más témában is szeretnék kifejezni egyet s mást.