Ritka madár, hogy egy régi klasszikust ne fejezzenek be, és csak évek múltán különféle spin-offokat követően kapjuk meg a lezárást, vagy valami olyasfélét. A Getter Robo, mint univerzum ennél jóval komplikáltabb jószág, és miután most először van szó erről a franchise bármely tagjáról bővebben a magazin hasábjain, kezdésnek tegyük tisztába ezt a gyereket.
Az eredet
A Getter Robo először egy kétkötetes mangaként jelent meg a 1970-es évek közepén, és már önmagában azzal volt formabontó, hogy ezt tekintjük az első átalakuló robotos műnek, megelőzve a jóval ismertebb, 10 évvel később útnak induló Transformers-t. Nagai Gō és Ishikawa Ken mangájával párhuzamosan indult ennek az anime adaptációja is, ami korabeli szokáshoz híven többé-kevésbé szorosan kötődött az alapanyaghoz, de egész maratonian futott 51 részen keresztül, majd Getter Robo G címen folytatta további 39 epizóddal, mangaként pedig 3 újabb kötettel.
Ez utóbbi címnek egyszerre alternatív változata és folytatása a Getter Robo Go, ami manga formátumban 7 kötet, anime sorozatként 50 rész erejéig futott 1991-1992-ben. Történetét tekintve a G és a Go közé ékelődik be az 1997-es, 2 kötet hosszú Shin Getter Robo manga, aminek tényleges adaptációja nincs, noha címe alapján a 2004-es OVA annak tűnhet – de az teljesen független minden előzménytől. Hasonló a helyzet az 1998-as Change!! Getter Robo: Sekai Saigo no Hi OVA-val, ám ennél legalább az alapokkal érdemes tisztában lenni. A 2000-ben megjelent Shin Getter Robo tai Neo Getter Robo OVA viszont a Go történetének egy rövidebb alternatívája.
De hogyan is folytatódik a történet? Időrendileg a 2007-es Getter Robo Hien: The Earth Suicide megjelenésével, ami egy új csapattal folytatja 3 kötetnyi anyaggal. Ezt zárja a Getter Robo Āh (ejtsd: ák; szanszkrit nyelven több jelentése is van: beszélni, említeni, elismerni, elfogadni, kifejezni, jelezni, megfontolni stb.), aminek manga verziója a Futabasha Super Robot Magazine-jában indult útnak 2001-ben, de a folyóirat 2003-as megszűnése miatt egy nagyobb sztoriívet követően befejezetlen maradt. Adaptációja pedig a tavaly nyári szezon egyik klasszikus akció sorozata lett.
De ha valaki az egyszerűség híve, akkor annak ajánlott a 9 kötetes Getter Robo Saga mangát megkeresnie, ami az 5 alapcímet tartalmazza az Āh-kal bezárólag a történetet rendezett formában.
Szállj be a robotba, irgum-burgum!
Évmilliókkal ezelőtt a rejtélyes Getter-sugárzás a dinoszauruszokat a föld mélyére száműzte. Azóta emberszerű gyíkemberekké, szauroidákká fejlődtek és bosszút esküdtek a felszínen elszaporodó emlősök, kiváltképp az emberek ellen. A korábbi sorozatok végig arról szóltak, miképp próbálkoznak újra meg újra visszahódítani a jogos élőhelyüket, kiirtva a fajunkat és megváltoztatva a bolygó éghajlatát – és állítjuk meg mindezt a Getter Roboval, amelyet az előbb említett titokzatos sugárzás hajt. A legutolsó komolyabb háború során azonban feltűnt egy új ellenfél is, a Hyakki Birodalom, akik megölték a szauroida császárt és bejelentették igényüket a bolygó feletti uralomra. Mindkettőt legyőzte az emberiség, de nagy árat fizetett érte…
19 év telt azóta. A nagyobb városok romokban, akadozik a logisztika, az országok még mindig nem álltak talpra. Két ifjú járja Japánt, annak reményében, hogy megtalálják egyikük anyjának gyilkosát és elégtételt vegyenek rajta. A sors azonban a Saotome Laborba sodorja őket, a korábbi háborúk technológiai éllovasaihoz, amit az öregedő veterán robotpilóta, Hayato Jin vezet. Tőle megtudják, hogy a Földet egy új veszély fenyegeti, amely ellen muszáj harcolniuk, és aminek talán köze lehet a keresett gyilkoshoz is.
Az iparos munka tipikus esete
Nehéz úgy beszélni a történetről, hogy rajtam kívül talán egy maroknyi embernek van fogalma az előzményekről, ugyanakkor ne váljak spoileressé is azokkal kapcsolatban. Így igazán csak azt lehet elmondani róla, hogy hozza az eredeti manga színvonalát, sőt, helyenként ki is egészíti az alapanyagot. Amin már nem nagyon tud segíteni, hogy talán ez a legfurább és egyben a legtöményebb felvonás a franchise-ban, és több olyan labdát is bedob, ami sosem kerül megválaszolásra – ez pedig különösen igaz a sorozat második felére. Ugyanakkor, pont a manga befejezetlen volta miatt ennyit elárulok: nagyjából ugyanúgy ér véget, mint a manga, éreztet egy még epikusabb folytatást, ami viszont Ishikawa Ken 2006-os halála miatt (is) teljes mértékben esélytelenné vált.
Ami magát a kivitelezést illeti, eléggé felemásra sikerült. Egyfelől hű az eredeti dizájnokhoz, felismerhetőek Nagai sajátosságai az arcok, mimikák, frizurák terén, és ezeket szépen modernizálta is. Vérbeli, tökös és karakteres – mindaddig, amíg rajzolt és színezéses technikával készült részeket látunk. Ami nagyon ront rajta, az a CGI. Nem olcsó, mert a címszereplő robot és annak átalakult formái szépen és gondosan kidolgozottak, minden más már olyan is-is módon jól néz ki, a tömegellenfelek és némely elem viszont szemet szúróan ocsmány vagy lusta megoldás.
Az opening és az ending zenék igazából funkcionálisak, és mindkettőért a JAM Project felelt. Előbbi egy klasszikus akció-shounen sorozat nyitódalának is beillene, de nem lesz több vagy egyedibb, felismerhetőbb tőle. Az endingek esetén pedig valami nyugalmasabbra számítanak az ember, de ugyanazt kapja, mint az opening esetében. A szinkronhangok terén pedig vannak azért nevek: Uchida Yūma (Givenből Uenoyama vagy az új Fruits Basketből Sōma), mint az anyja gyilkosát kereső főszereplőnk szinte lubickol a szerepben, míg Uchida Naoya visszatér Hayato jin szerepéhez (Drifters-ből Nobunagaként lehet ismerősebb sokaknak). Mellékszerepekben feltűnik még Asakawa Yū (a Fate/Stay Nightból Rider), Ogata Kenichi (Inuyasha Myōga apója), Romi Park (Shingeki no Kyōjinból Zoe Hange) és Wakamoto Norio (Gintamából Mitsudaira vagy klasszikus Ginga Eiyū Densetsu-ből Reuenthal).
Zárszó gyanánt
Azért szerencsére nincs teljes mértékben elveszve az, aki újonnan kívánna belevágni, ugyanis viszonylag sokat fog a sorozat visszautalni a saját múltjára. Párbeszédek és jelenetek formájában megkapunk fontosabb előzményeket, amelyek a veteránok számára emlékezetfrissítőnek kiváló, az újaknak meg talán a korábbi címek iránt felcsigázhatja az érdeklődését. Egy laza kikapcsolós sorozatnak bevállalható, ami feszesen és izgalmasan tudja magát tartani, de nagy mélységeket és válaszokat ne várjunk, mert velejében a franchise 1974 óta változatlan: a nagy robot átalakul és bizony lesz nagy dádázás.
Megjelent a Mondo Magazin 2022. februári számában.
