A házi karanténban kicsit megtoltam a filmeket, de ugyanakkor egyik szezonális fordításom miatt több modern háborús filmet is elkezdtem nézni, mintegy ihlető anyagnak a szövegkönyvhöz. Viszont nagyon elrontaná a mókát, ha a következő 3-4 filmestrió csak ilyenből állna, szóval el lesznek azok aprózva. Ugyanakkor emiatt is esett úgy, hogy sokáig elmaradt a filmestrió, hiszen fel kellett önteni valamivel, és azt már csak akkor lehet, ha már ténylegesen műfajilag mást is néztem… Ebből meg inkább hiányzik, mert a The Siege of Jadotville olyan hosszú lett, hogy inkább saját posztot kapott.
Egy illegális szereket csempésző fiatalember és a hirtelen terhességét bejelentő barátnője úgy tervezik, hogy a következő szállítmányt meglovasítják, megszöknek a megbízójuktól és új életet kezdenek. Azonban egy váratlan fordulat miatt egyedül kell elutaznia, és innentől egyik rossz döntését hozza meg a másik után.
Madarász Isti thrillerjével korábban is szemeztem. mivel sok jót hallottam róla, illetve az időhurkos filmekkel sincs gondom, ha tudnak valami érdekes csavart vinni saját maguk történetébe. Itt ez az időcsapda megvalósulásában van, hogy nem csak a főszereplőnk, hanem környezete is emlékszik az előző hurkokban történtekre és az idő más-más pontjaiba fonódik, és a tetteik következménye mindig befolyásoló tényező, melyik későbbi tett írja felül a korábbi pillanatok eseményeit, hogy az időcsapda leggyakrabban visszatérő momentumát teljesen átrendezze.
Technikai szempontból is nagyon szépen filmezett, fényképezett darab, ami hamar megadja a hangulatot. Az időcsapda eseményeinek és szálainak fonódása egyre zavarosabb és érthetetlen a film előrehaladtával, viszont ez teszi lebilincselővé, hogy melyik pillanatot vagy okozatot éppen mi váltott ki. Először elhiteti, hogy legózni kell vele, megérteni a csapdát, közben a válasz sokkal kézenfekvőbbnek nevezhető.
Egy zombijárvány teljesen elsöpri Las Vegas-t, az amerikai kormány pedig lezárja a várost, majd elrendeli a leatomozását a függetlenség napjára. Egy zsoldoscsapat pedig a megbízatása arra szól, hogy még az előtt hozzanak ki több százmillió dollárt…
Kezdésnek kizavarom az elefántot a szobából: ez a film lehetett volna egy jobb Dead Rising live action mozi is, csak hát „Snyder happened”. Kínosan elnyújtott jelenetek expozícióban, ráadásul kevésnek van érdemi súlya is. Az amerikai pátosztól való átitatottságot az elején még lehet tolerálni, de később más sokszor zavaróvá válik, ahogy a Michael Bay-re jellemzően egysíkú amerikai hatóság vagy katonák ábrázolása is, amikor már megjelenéséből lehet tudni, melyik karakter lesz a seggfej. Aztán lehetne említeni helyenként a CG-t is, hogy nem volt a legjobb, illetve azt a meglehetősen nyugtalanító apróságot, amit Snydertől már viszontláttunk a Holtak hajnala remake-jében 2004-ben is.
Egy nagyon közepes, helyenként nagyon gyenge film lett a szokásos klisétengerrel, amiben próbálta mutatni az újrakeverés, ezzel pedig az újítás látszatát, de helyette egyre mélyebbre süppedt a saját mocskában, alkalmanként fizikai fájdalmat okozva a rendező sajátos sületlenségeivel.
Álmos ír kisvároskában nyugalmasan telik az élet, egy történész épp a munkája végén tart, mikor a felesége nyaggatja, hogy térjenek haza végre, mert unja az ottlétet. A dolgok így is mennek, amíg a helyiek közül páran a szántóban álló hatalmas ősi követ ki nem mozdítják, ezzel elszabadítva egy húsevő rémet, akit őseik zártak el annak idején…
A film Emoji Flintnek köszönhetően került a látóterembe. A tweetje alatt még látatlanban azt találtam írni (nagy naivan), hogy Clive Barker neve miatt hasalt akkorát, mert többet vártak ennek a névnek láttán/hallatán. Ám valóban jelen vannak az író sajátosságai, felismerhetőek egyes jelenetekben és interakciókban, talán valamelyest a körítésben is, de…
…és ez egy hatalmas de, mert végeredményben csak egy unalmas, B-kategóriásnak sem igazán nevezhető slasherré válik egy ordenáré nevetségesen kinéző gonosz lénnyel a főszerepben. Pedig a mitológia az érdekes lenne, amit köré szőhettek volna a neolitikus Ír-szigetek hiedelemvilágáról, ahonnan a lény is származik, de ez sincs közel kellően sem kiaknázva.