A szerzői jog és a rajongói fordítások viszonya – 04.

Újabb hét, újabb részlet, ezúttal a képregény-fordítások kapcsán. A mostani részlet rövid lesz, mivel ezzel elértük az első fejezet végét. A jövő héten pedig megkezdjük a jogi aspektusokat, tisztán jogoldali problémák feltárását.

A képregény-fordítások még a feliratozásnál is régebbi gyökerekkel rendelkezik, ugyanakkor hasonló okok hozták létre. Az 1980-as évekig Japánon kívül nem lehetett mangákat[2] kapni, így a rajongók elosztották maguk közt a rendelés és a postai költséget és amatőr nyomdai szövetségek segítségével kezdték meg a munkáikat.[3] Az első hivatalosabb folyóirat a Mangajin volt, amelynek első száma 1990-ben jelent meg és olyan mangákat közölt le oldalain, amely által az olvasók nem csak a japán nyelvet, de a kultúrát is elsajátíthatták.[4]

Az internet terjedésével viszont az ilyen jellegű szerveződések lemondtak addigi tevékenységükről, hogy teret adjanak az új terjesztési módszernek. Mivel egy mangafejezet kevesebb helyet igényel egy szerveren, mint a videók, így elburjánzott a scanlation, azaz a képregények digitális fordítása. A feliratokhoz hasonlóan tagolódik fel a képregény-fordítói világ: azokra, akik megveszik az eredeti művet és maguk is fordítják le és azokra, akik mindössze az eredeti nyersanyagot teszik közzé a neten.

A mangák esetében viszont többféle kiadást különböztetünk meg: a legtöbb mű fejezetei vaskos heti vagy havi magazinokban jelennek meg és általában félévente kerülnek összerendezésre, gyűjtőkötetbe (tankoubon). A beszkennelt oldalak minőségét is rendszerint ezek alapján mérlegelik a rajongói fordítók, ugyanis egy újságból származó fejezeten rendszerint többet dolgozik a szerkesztő, mint azon, ami egy gyűjtőkötetből származik. Ennek oka rendszerint a reklámokban és a reklámfeliratokban keresendő, amelyek az oldal szélein helyezkednek el, illetve a lap minőségéből adódó elmosódásra, a háttér fehérítésére – mindezt azért, hogy az újságból származó lap olyan minőségű legyen, mintha a még meg nem jelent kötetből származna. Ezt a két műveletet nevezik szintezésnek, illetve tisztításnak. A fordítás beírása a lapokra és a szöveg rendezése csak ez után következik.

A nyugati képregényeknél ez az alaposság és tagoltság nem figyelhető meg ennyire élesen, mivel a nyugati képregények legjava angolul jelenik meg, vagy valamely nemzeti nyelven (például francia, német és spanyol), így az ezekre építkező csapatok száma is jóval elenyészőbb. Ennek a számbeli különbségnek a fő oka leginkább abban keresendő, hogy ezek javának szinte biztosra vehető a helyi hivatalos kiadása vagy elsősorban azok veszik és keresik ezeket a műveket, akik már beszélik az adott nyelvet, amin a mű eredetileg is megjelent. Csak a keleti képregényekre több mint 3700 aktív vagy egykoron aktív csapatot és fordítót jegyez a Baka-Updates Manga adatbázis.[5] A nemzeti nyelvekkel együtt a szám akár ennek a triplája, vagy akár a négyszerese is lehet, aminek elsődleges oka, hogy sok csapat nem csak képregényeket fordít, hanem feliratokat, esetleg játékokat is, vagyis mindig van valamekkora átfedés ezen fordítási területek közt.

A csapatok nem csak az oldalukon teszik közzé a kész fejezeteket, saját szerveren vagy fájlmegosztókon tárolva és az oldalukon csak egy letöltési linket adva, hanem az ezeket gyűjtő online mangaolvasókra is, amelyek ellen az elmúlt 5-6 évben több jogi ellenlépés is történt. 2010-ben 38 japán és több amerikai kiadó fogott össze, megalakítva a The Manga Multi-National Anti-Piracy Coalition-t, hogy megszüntessen 30 meg nem nevezett olvasóoldalt, amelyek több millió olvasóval rendelkeznek világszerte. Ugyan korábban úgy gondolták, hogy ezek az oldalak több új olvasót fognak vonzani, azonban az eladások drasztikusabb visszaesése láttán már bűnbakként nevezik meg ezeket a portálokat.[6] [7] Ennek ellenére több nagyobb olvasóoldal a mai napig szinte zavartalanul üzemel és továbbra is nyílnak újabbak és újabbak.

De nem csak az olvasóoldalak ellen voltak fellépések, a fordítócsapatok is kaptak úgynevezett „cease and desist” (munka abbahagyására, eltávolítására és visszatöltés megtiltására felhívó) leveleket. Az egyik legkorábbi felszólítás a The KOR Project nevű csapat 1996-ban kapott levele, amit a Shueisha és a Capital City Distribution kiadók közbenjárása eredményezett. Azóta több másik fordítói tömörülést kerestek meg.[8] A legutóbb a MangaStreamer csapatát keresték meg az amerikai és japán kiadók, akik készségesen le is vették a munkáikat, majd egy bulgáriai szerverre átköltözve mindent újra kiengedélyeztek és folytatták, amit megkezdtek.[9]

---