Ricz és a bunkófonok

fffpeeps-sengoku-collection-01-10bitb7b4f57f-mkv_snapshot_11-01_2012-04-29_23-48-35Nem vagyok valami nagy tech guru, és ha valami gépre szert tettem vagy szert tehettem, azt általában nagy késéssel sikerült megkaparintanom. Értem ezalatt azt, hogy PS2-esem és PSP-m is csak tavaly lett, illetve elég sokáig (és most is) az asztali gépem elég elavult konfig volt (most perpillanat az asztalim legöregebb darabja egy 13 éves AMD processzor, ami mellett a táp, ami a legifjabb alkatrész mivel áprilisi, hangos csókolommal megy el)… És emellett idén már kétszer váltottam mobilkészüléket is. Egy régi LG-ről először egy újabb Nokiára, egy C72-esre, most pedig két okostelefonnal (bunkófonnal) is “gazdagabb” lettem. Persze a “gazdagság” elég szarkasztikus hangnemben értetendő, mert vannak problémák bőven mindkettővel.

Mindkettő Androidos, és ezen összetehetem a kezem, hogy nem Windows Phone, de még kevésbé iPhone (ugyanis az utóbbit elképesztő módon rühellem, az előbbit meg szimplán nem csípem). Az egyik egy Allview A4U, a másik egy Motorola Defy+ M526. Mindkettőnek megvannak a maga hátulütői, amelyek miatt nem igazán vagyok megelégedve egyik ketyerével sem, annak ellenére, hogy napokig teszteltem őket.

Az Allview mobilnál:

  • a Google keresősáv nem tüntethető el a képernyőről (már mindennel próbálkoztam);
  • az alap böngésző hibásan jeleníti meg a CSS-t a honlapokon, így váltatni kellett;
  • az alap e-mail kezelő semmit sem ér, sokkal praktikusabb volt lecserélnem egy G-mail appra;
  • a zenelejátszónak nincs saját hangerőszabályzója (alapból a csengetés hangerejével szól, ami fülesen baromi irritáló, mivel a csengetés hangereje nálam mindig a maxon van, hogy bármilyen zajban meghallhassam), csak hangszínszabályzója;
  • ezzel szemben az FM-rádió minden esetben kib*szott halk (az utcán/buszon alig hallani);
  • a wi-fije nem valami erős, lakáson belül tökéletes, lakáson kívül mindent talál, csak jelet nem.

Amit a javára tudok viszont írni, hogy könnyen kezelhető, kiismerhető mobil, átláthatóbb beállításokkal és pontosabban megnevezett beállítási lehetőségekkel. Ja, és alaphangon, ha nem nyúlok hozzá, fél hétig kihúzza az aksi.

A Motorolás társa azonban ma alaposan kihúzta a gyufát nálam:

  • noha a Motorola hivatalos oldala 32 GB-ig írja a telefon microSD-kártyás bővíthetőségét, azonban a valóság az, ha 8 gigánál nagyobb a kártyád, akkor nem bírja kezelni, állandóan lassú, akadozik (olykor egész appok, programok nem válaszolnak percekig);
  • a beállítások túl szerteágazóak, szétszórtak, a fontosabb dolgok eléréséhez mod szükséges, amelyen belül ugyanúgy nem egyértelmű az elrendezés;
  • a háttérkép beállítása billentyűzet pusztítóan rossz: az óriásképek szeletét is pixelesen mutatja, ha nem az alapértelmezett méretet használod, mindegy, hogy a kivágást kicsinyíted vagy nagyítod; (az A4U esetében ugyanez a kép valódi minőségét mutatja)
  • háttérkép beállításnál szemmértékre kell hagyatkoznod, hogy mikor lesz a főképernyő része középen (az A4U esetében ugyanez meg van oldva azzal, hogy mutatja az oldalsó képernyők léptékét is)
  • az aksi baromira merülőképes: alig használtam és 2 nap alatt majdnem szárazra szívta az aksiját;
  • ha frissíteni szeretnéd az Androidját, elfelejtheted: nem fogja elbírni, vagy nem találja;
  • az alap böngésző szódával elmegy, ám csere esetén csak a Firefox működhet, mivel a Chrome jelenverziója túl fejlett hozzá;
  • túl érzékeny érintőképernyő és érintőgombok. Rengeteg félrenyomást sikerült produkálnom, főleg a gépelős részén, és egyes esetekben a túl kicsi gombokon is. (Az Allview az utóbbi esetben kinagyítja az érintett területet pontosítás céljából.)

Javára egyedül a zseblámpa válik, ami nyomorult módon erős…

Amit mindkettő hibájának tartok, az a csengőhangok körülményes beállítása (a Nokia C72-n úgy működött, hogy választhattál a galériából, az alapok közül, s ha volt SD-kártya benne, akkor arról is kapásból, nem kellett, külön felvetetni őket egy olyan listára, ahol amúgy is elkeveredne az alapok közt); az érintőképernyő természetes velejáró hibája, hogy egy bizonyos testhőmérséklet alatt nem érzékel semmit az érintésből (vagyis ha hideg a kezed és hívnak, a legjobb esetben az orroddal tudod felvenni, ha meg fiú vagy akkor valami mással is); illetve USB-re dugva letiltja az SD-kártyához a telefon oldali hozzáférést.

És talán ezért alakult ki alapvetően a bunkófonokkal fenntartott hozzáállásom, ami miatt annak idején a középiskolai osztályfőnököm az egyik órán lehülyézett: “A mobiltelefon arra van, hogy bárhol-bármikor elérhetőek legyünk, telefonáljunk, SMS-ezzünk, vagy beállítsunk a naptárába valami fontosat, jegyzetet, ébresztőórát. Minden más felesleges kényelmi funkció.” De tényleg. A mai napig nem értem mire jó, hogy egy kisebb fényképezőgépet, videokamerát, számítógépet építsünk bele, amit aztán b*szhatunk a buliban orrba-szájba, rajta a Skype-pal, Facebookkal meg mi egyéb vacakkal, és akárhogy görcsölünk az aksi miatt, akkor se fogja 1-2 napnál tovább húzni egyetlen töltéssel. Kávé- vagy teafőzőt nem akarnak belerakni? Nekem pont arra lenne szükségem, nem az állandó net-hozzáférésre. Most nekem egy oka van, amiért ez a két vacak kapóra jön, az is otthon: mobilbarát-webfejlesztés tesztelésére. Ezen az egyen kívül a hozzáállásomat tartom maradéktalanul. Igen, én még az a fajta vagyok, aki könyvvel vagy újsággal megy a dolgát végezni ott, ahova a király is gyalog jár, míg mások megőrülnek a telefonjuk nélkül, ha oda se vihetik be.

8 thoughts on “Ricz és a bunkófonok

  1. Pedig jobb lesz, ha megbarátkozol velük, mert a “nagyitelefonok” el fognak tűnni. Most, hogy a Nokia fűbe harapott, nem nagyon lesz utánpótlása a hagyományos telefonoknak, annyi van, amennyi a raktárkészlet. Vannak a Nokián kívül más gyártók is, akik még gyártják őket, de a legtöbbjük elég silány minőségű(volt szerencsém egy Akai PHA-2800-hoz… vicc az a telefon).

    1. Az elég lassú folyamat lesz, mert még normális, praktikus és kézenfekvő kezelőfelületet egyiknél sem láttam. Csak a csicsa, meg ha kell valami, akkor app store. Mert nem ezek az első bunkófonok a kezemben, amelyekkel bíbelődnöm kellett a konfigjával.

      1. Kinek mi jön be. Nekem egy HTC One M7-em van. Tökéletesen megfelel amire használom: telefonálás(legyen az GSM vagy internet alapú), netezés, zene hallgatás, email(nem SMS-ezek), néhanapján videózás. Fényképezni nem szoktam vele, maximum akkor, ha az adott szitu megköveteli azt.

        1. E-mailezni max. annyit szoktam rajta, hogy meglesem mi érkezett, de válaszolni nem válaszolok rajta. A videózásig bezáróan én is erre használom alapból a telefont, videózni még nem kíséreltem meg nagyon azon kívül, hogy megnéztem mely formátumokat szereti. Csak addig is el kell jutni a használatban, mert gondolom nem gyári beállításokkal használod te is. 😀

          1. Zene: PowerAmp(100,-ért vettem még anno akciósan)
            Videó: MX player(viszit a 10 bites h264-et, ha megfelelően van kódolva, az AAs SD videókat gond nélkül viszi)
            Skype-ot nem használok, mert a konferenciáért fizetni kell, inkább Viber párti vagyok. Nincs túlcsicsázva a telefonom, abszolút egyszerűség párti vagyok. Csak az van fenn, ami kell(Clean Master a takarításért, Astro filekezelő, Flashplayer, FireFox és pár játék).

            http://i961.photobucket.com/albums/ae97/talos86/Screenshot_2014-10-04-14-30-591_zps1ba0081f.png

  2. Nekem is nagy dilenmám volt az “okos”telefonok elfogadása, pláne, hogy ami Nokiám volt, az még csak színeskijelzős se volt… Tudom… picit régi….

  3. Én a bunkófonok legnagyobb hibájának azt tartom, hogy van rajta skype és facebook…
    Mert hogy mindenki mindenhol a telefonjába van belefeledkezve, számomra elég irritáló.
    Bár nekem is okos a telefon de a hívás, sms és ébresztés funkción kívül nem használom. (Bírja is vagy másfél két hétig)

  4. Akár ez a jövő, meg a trendi, akár nem, egy biztos… Amíg be nem döglik a kagylótelefonom, én tuti nem térek át ezekre, különben is utálom az érintőképernyőt. =P

Hagyj hátra valami kommentszerűséget!

%d bloggers like this: