A magyar fordítók szégyene

Mint azt feltételezem, hogy a könyvmolyok mellett a hazai japán szubkultúrában tevékenykedő rajongói fordítók is felfigyeltek a Tótisz-mémre. Ne vádoljon senki későn kapcsolással, vagy olvasottság szerzéssel, de valahogy ezt a témát nem bírtam kommentár nélkül hagyni.

Ismeretes, hogy a Tótisz-mémet az indította útjára, mikor az egyik könyvesblog leközölte A szürke ötven árnyalata című könyv (Fifty shades of grey angolul) fordítójával való interjút. Abban rákérdeztek a most már a magyar netszféra leghíresebb félrefordítására, hogy nem-e gondolja azt, hogy tévedett azzal, hogy a Kings of Leon együttest Oroszlánkirályra fordította. Egy másik kérdésben újat kérdezett, s az adott arrogáns válasz indította útjára ezt a zuhatagot. (Ugyebár Csiszár műsorában voltak ilyen beszólások: „És most jöjjön a Királynő együttestől a Mi vagyunk a bajnokok!” – erre csak azt tudom mondani, hogy zenekar és számcímet lefordítani felesleges, mivel aki nem ismeri, ezek után se fogja, ha meg érdekli mi az, akkor nem fogja megtalálni. Aki meg ismeri, az a haját tépi, mert ez olyan, mint ha Will Smith nevét lefordítanánk Kovács Vilmosra. Ilyen honosítási láz a fasiszta Olaszországra volt jellemző 1922 és 1945 közt: mindent átírtak olasz nevekre.)

Önmagában nem illetném ezzel (a címben lévő) jelzővel a szerzőt-fordítót, de nemrégiben találtam egy blogot, ahol a könyv összes félrefordítását összegyűjtötték, s korrigálták, viszonyítva az eredeti szöveghez és szövegkörnyezethez. Tessék gyerekek, a sorozat eddig 5 részes, s koránt sincs még vége. Elég bő a lista ahhoz, hogy a kiadó ne hagyja szó nélkül, mert ezzel a saját hitelét rontja, ha ezt a kiadást így meghagyja, nem csinál belőle javított változatot. Ugyanakkor feltételezem, hogy gyors munka volt a részükről, s a lektort se volt pénz a gazdasági válság miatt felkérni, hogy nézze át rendesen.

Meg lehet, hogy „keserű ember” vagyok magam is, ahogy Tótisz nevezte a hibahuszárokat, de ez a hazai fordítói, kiadói és könyves világra nézve szégyen. Nem ez az első eset, ezzel tisztában vagyok, korábban is voltak látványos félrefordítások filmekben (pl. Dogma, A Sólyom végveszélyben, Harley Davidson és a Marlboro Man) és könyvekben egyaránt, azonban nem kapott ilyen visszhangot eddig, mint ez. S hogy a példáimból mondjak is konkrétumot:

„Úgy beszélsz, mint a Morning Star!” (Dogma) – A film egyetlen félresikerült mondata szerintem, mivel a Morning Star az Esthajnalcsillagot (Vénuszt) jelenti, ami a keresztény szimbolikában Luciferrel azonos. Lehetett volna Fényhozónak is fordítani, mert Lucifer neve ezt jelenti.

„Roger az.” (A Sólyom végveszélyben) – Szerintem nem kell kommentár a „Roger that. ” azaz „Értettem.” vagy „Vettem.” jelentésű katonai kifejezéshez.

A Marlboro Manből nem tudok idézni, de megmaradt bennem, hogy a golyóálló mellény anyagára kevlár helyett teflont mondanak. A teflon meg ugyebár csak hőálló, de nem golyóálló.

Lényegében ennyi lenne a kommentárom a dologhoz, mint egy ajánlott olvasmányokhoz figyelemfelhívó szintjén is, ha már kétlem, hogy a kiadóhoz eljutna ez a bejegyzés, vagy magához a fordítóhoz. Mondjuk a kiadó könyvei már régóta tabuholmi a listámon, főként a kiadásaik fizikai megjelenése miatt: vastag könyvek papírborítóban FTW! Aztán meg csodálkozik az emberfia/lánya, hogy kicsit jobban meghajtja a könyvet, s kettőbe töri az egészet, vagy kiesnek a lapok (mint a Battle Royale kiadásomban).