Egy, korában 17 forintos művet fogok most bemutatni, amit az Európa Könyvkiadó jelentetett meg 1958-ban. Azóta újabb kiadást nem élt meg, így az érdeklődőknek antikváriumokban kell érdeklődniük, vagy a Magyar Elektronikus Könyvtár honlapján keresgélniük, de a Terebessen például biztosan el lehet olvasni. A mű viszonylag nem hosszú, könnyedén olvasható, verses formában íródott. Nos, akkor lássuk alaposabban, mi is van most terítéken.
A történetet az Árnybírót (Shin Am Heng Eo Sa / Shin Angyo Onshi) olvasók már jól ismerhetik, a történet ugyanis az első kötetben került elő, majd a Gaiden kötetben volt egy részlet és a 10. kötet végén beszélgetett róla a manhwa írója, Youn In-Wan és a Sol Son-Gyong, irodalomtudós. Aki esetleg nem ismerné, az folytassa, aki nem, a következő bekezdést nyugodtan átugorhatja.
Suk Chon császár idején élt egy terméketlen asszony, aki valaha örömlányként élt. Férjével már nagyon szerettek volna egy gyermeket, azonban magzat sosem fogant meg. Az asszony imádkozása közben látomást látott, s nem sokkal később valóban született egy álomszép leánygyermeke, Chun Hyang. Évekkel később Ni Dor-Yan beleszeret, s örök hűséget fogadnak egymásnak. A fiú azonban hamarosan a császári udvarba megy tanulni, hivatalnoki képzésre, a lány pedig folyton-folyvást csak várja. Az újonnan kinevezett zsarnoki helytartót is visszautasítja, aki erre megkínoztatja és megvereti a lányt. Idővel Dor-Yan koldus ruhában visszatér, hogy a császár parancsára ellenőrizze a helytartókat.
A történetről annyit érdemes tudni, hogy ugyan az egyik sokadik sablonja az örök szerelem témájának, az alapját képző legenda sokkal régebbi, pansori drámává egy ismeretlen koreai költő írta meg, annak is a boldogabbik változatát, s nem azt, mikor Dor-Yan (akinek a neve egyébként eredetileg Mongryong) a császári fővárosban mást vesz feleségül, Chun Hyangot pedig kivégzik.
A kiadvány illusztrációi szépek, kellemesek, s illenek egy távol-keleti témájú könyvhöz, ugyanúgy, ahogy a papírjának az anyaga is. A fordítás néha tökéletesen eltalálta a versritmust, máskor sántított, elmaradtak a rímek, felborult a rímképlet. Volt pár hely, ahol szívesen belelektoráltam volna, de valahogy mégsem tettem. De ennek ellenére sikeresen fenntartotta az érdeklődésem, annak ellenére, hogy ismertem már a végét.
Viszont az az ötlet fogalmazódott meg bennem, hogy lehet színre kéne vinni egy olvasós játék, azaz visual novel formájában. Rajzból nem kell sok, történetet össze tudom tenni, csak programozó fog kelleni. Tudok is valakit, aki ezt megtudná valósítani, azonban ahogy neki is, úgy nekem is kisebb dolgom-gondom jelenleg éppen nagyobb ennél.