Neue Deutsche Baukunst / Új német építőművészet

A következőben egy könyvritkaság kerül bemutatásra. Az Albert Speer által kiadott “Új német építőművészet”, amelyet először 1940-ben adott ki a Volk und Reich Verlag. A következőben mint tartalmilag, mind fizikailag szeretném bemutatni a könyvet, amely ma már kortörténeti dokumentummá lett.

1940-ben már javában zajlott a II. világháború, de a monumentális építkezések továbbra is tartottak. Ekkor tájt rendelte el Albert Speer, a birodalmi főépítész ennek a könyvnek az összeállítását, benne a náci Németország legnagyszerűbb grandiózus építményeinek összefoglalását. A Harmadik Birodalom nagyságát bemutatni célzó könyvet végül Rudolf Wolters állította össze, Speer pedig megírta az előszót hozzá.

Tartalmilag a szöveges rész (a 25. oldalig) egy nemzetiszocialista eszmefuttatás a nemzet nagyságról, s annak a bemutatásáról. Ezt követi 96 oldalnyi 9×12 inches fotó. A képeken olyan építmények szerepelnek, mint az 1936-os olimpiai stadion, az új Tempelhof reptér, Hitler irodája, az Birodalmi Kancellária épülete, az Ordensburg Sonthofen, a Reichsautobahn-hidak, az Oberkommando des Heeres főhadiszállása, vagy a drezdai Adolf Hitler-tér. Ezen kívül terveket és maketteket, náci jelvényes sas-szobrokat is bemutat.

A tartalomról érdemes tudni, hogy a képek élettelenek, csakis a rideg, monumentális épületeket ábrázolják üresen, mintsem használat közben. Ez alátámasztja a Harmadik Birodalom építéspolitikáját, amely sokkal inkább a totális diktatúra építészeti díszleteit igyekezett megteremteni, mintsem a valamire is használható irodaépületeket. Lakásokban nem is gondolkodtak szinte, egyedül Speer szánt volna némi figyelmet erre, a terrorbombázások miatt is egyre növekvő igényre. De erről bővebben az ajánlott linkek közt az első alatt láthattok egy igen érdekes videó-összeállítást, amely a XXI. század műsorában volt látható.

Fizikailag a könyv a háború nyersanyag hiányának és minőségének áldozata: a borító egy vékony papírba csomagolt kartonlap, amit vékony textil fed. A textil mintája kiadástól függ: az eredeti német kiadványon csak a cím található meg, de az ugyanekkor kiadott kétnyelvű (német-magyar) kiadványon már a képen látható horogkeresztes címer található meg. A papír vastag, jóval időt állóbb a lapok fűzése is, mint maga a túl sérülékeny és koszolódó borító. A kétnyelvű kiadványban a német és magyar oldalak párhuzamosan követik egymást, amit a képaláírásra sem tör meg.

A saját példányomat 2002 táján találtuk meg az óvárosi családi ház padlásának padlózatába rejtve, meglehetősen viseltesen, mikor a ház eladását követően pakoltuk ki. Rengeteg régi holmit szórtunk ki, aminek akkor (szerintünk) nem sok értéke volt, mint a Nils Holgersson az elejétől a végéig, hiánytalanul (utólagos felismerés volt rá 7 évvel, hogy száma akár 5 ezer forintot is megér), ahogy több régi kommunista munkás-érdemérmet, aminek tulajdonképpen értéke azért nincs, mert gyakorlatilag az emberek után vágták morálnövelőnek. Ezt inkább megtartottuk, sokáig kicsit tartottunk is tőle hogy milyen családi vonatkozása lehet, azonban az egyszerű korabeli beszerzésen kívül semmi nem volt.

Idehaza összesen a neten 5 példányt találtam, ebből 4 kelt el 9-16 ezer forint értékben az axioart árverésein, illetve egyet a vaterán, amely 20 ezer forintért kelt el. Digitalizált példány nem található.