Volt már szó közösségről és vezetésről, egyénről és attitűdről. Mivel a blog részint magával a fansub ágazataival is foglalkozni kíván, pár helyen komolyabban is érintette ennek a közönségi felét, érdemes feltenni a kérdést nézőnek és készítőnek egyáltalán: mi fán is terem a fansub?
Szótári definíció szerint úgy foglalható össze, hogy „ingyenesen elérhető rajongói fordítás”. Ezzel tulajdonképpen nem mondunk hülyeséget, azonban mindössze meghatározás címén inkább csak új, terjengősebb néven nevezzük a gyereket. Az elmélkedésre hajlamosabbak gyakorta kérdőjeleznek meg fogalmakat, kifejezések jelentését, tartalmát azért, hogy alaposabban körüljárhassák a témát. Ez egyfelől segít megérteni egy definíció vagy jelenség mibenlétét és princípiumát, mozgatóelvét. Tegyük mi is ezt a fansubbal. Biztos, hogy helyes a róla kialakult kép?
Elsőnek szögezzünk le pár alapvető tényt. A fansub eredetileg a „fan-made subtitle”, azaz „rajongói felirat” kifejezés összerántásából alakult ki. Eredetileg lelkes rajongók készítették először amerikai klubokban a Japánból importált VHS és Betamax kazettákra, amikre külön szerkezettel égették rá a korai, gyakran silány kivitelezésű fordításukat (nyelvtani hibák, tükörfordítás, félrefordítások, elgépelések stb.), majd fokozatosan teljesedett ki az audiovizuális termékekről (animék, filmek) az irodalmi termékekre (mangák, regények), illetve bizonyos mértékben a játékok lokalizálására, honosítására. Ez eleinte drága mulatság volt (1986-ban akár 4000 dollárt is felemészthetett), ami limitált példányszámú kópiát jelentett. A készítők, klubok ezeket a saját költségükön kezdték el gyártani, másolni. A digitális kor beköszöntével ez a dolog is gyökeresen megváltozott: könnyebben elérhetőek lettek a fordítandó anyagok, a fordítások, és nem került komolyabb ráfordításba, emiatt szélesebb réteget érhetett el. Illetve a korábbi színvonal is ennek köszönhetően emelkedni kezdett.
Most pedig jöhetnek a kérdéseink, amit érdemes feltenni a fogalom kapcsán.
- Biztos, hogy ingyenesen elérhető?
- Biztos, hogy rajongói?
- Biztos, hogy fordítás?
Kezdjük is a sort az utolsó kérdéssel: mikortól számíthatjuk egy feliratot fordításnak? Erre a kérdésre, bármily meglepő is legyen, a válasz az, hogy egy minimális követelményt mindenképp üssön meg a kész munka. Ennek elsődleges szempontja az, hogy az ember dolgozzon a szöveg átültetésével, ne pedig valamilyen gépi mechanika (például egy Google Fordító). Innentől kezdve pedig el lehet veszni a részletekben és részletkérdésekben, mint a nyelvhelyesség szintje, a helyesírás milyensége, a megjelenés esztétikája vagy a fordítás típusa (minthogy tükör- vagy szabad fordítás, esetleg a kettő közt valahol). Ebbe nem folynék most a kelleténél jobban bele, hiszen mindegyik kérdés körüljárása is önmagában egy bejegyzés témája lehetne.
Hogy miért fontos az, hogy valós személy álljon a fordítás mögött? Egyfelől, mert egy fordítóprogramot kezelni bárki képes, viszont az általa elvégzett munkához feltétlenül muszáj kritikusan hozzáállni, hiszen elveszhet egy szójáték, közmondás, szólás, esetleg az elhangzó idézet rosszul kerül lefordításra, vagy valamilyen nyelvi kifejezés szül érdekes eredményt. A klasszikus „Give me a break!” (Hagyj békén!) agyonnyúzott példáján túl bemutatnék párat, hogy érzékeltessem a dolgot:
Szerintem ennél mondanom sem kell, hogy a szlengben használt „knockers” jelen esetben a női mellet jelenti, ami itt lehet „lökhárító” vagy akár Al Bundy kedvenc szavának magyar megfelelője, a „dudák” (jugs). Vagy ami megtetszik ebben a kérdésben a hogymondom.hu-ról.
Az Ulpius-ház Kiadó gondozásában megjelent „A szürke ötven árnyalata” hemzsegett az efféle félresikerült szövegektől (ami külön mémoldalt kapott, illetve ennek hátteréről is jelent meg hír), és váltak annyira legendássá, hogy a leiterjakab.blog.hu még külön sorozatot is szentelt nekik. Ez a megoldás fasorban sincs az abban olvashatóhoz képest.
A végére pedig kommentár nélkül, hogy mi történik egy közmondással.
Aztán, meddig beszélhetünk rajongói munkáról? Erre elég egyszerű a válasz: amíg nem fizetnek érte. Onnantól kezdve ugyanis, hogy valaki pénzt vagy bármi mást fogad el egy fordításért cserébe, az megbízásnak, fizetett munkának számít minden esetben. Ilyenkor viszont a megbízó lesz a kész munka tulajdonosa, az rendelkezik vele. Ilyenkor a fordítás maga szolgáltatássá válik, ami törvényi úton nemcsak hogy számlaköteles, de a jelenleg hatályos jogszabály szerint magánvállalkozóként is kell elszámolni. Persze, ez a jogi értelmezés és a hivatalos forma, viszont ténylegesen is ezt a határt tekintik a rajongói munka megkülönböztetéséhez: az ellenszolgáltatás nélküli, szabad elhatározásból készült művet.
Végezetül: ingyenesen érhető-e el? Tekintve, hogy kereskedelmi forgalomnak számít bármilyen saját kezű munka árulása (ami egyébként számlaköteles), így feltétlenül muszáj annak lennie. A rajongói fordítás, mint olyan, alapból a jogi „szürke zóna” része: nem legális, mindössze megtűrt. Ha ehhez nyereségvágyat kapcsolunk, azonképpen menthetetlenül törvénytelenné válik, amit az ember nem úszik meg egy kellemetlen jogi procedúra és több százezres bírság nélkül.
Ellenben, mi van, amennyiben a fordító támogatást kér? Azt tekinthetjük ellenszolgáltatásnak vagy „kereskedelmi forgalomnak”? Semmiképpen sem. A támogatás kérhető, de nem kötelezhető a látogató arra, hogy „adjon bele egy kasszába”. Továbbá, az önkéntes hozzájáruláson túl ennek további követelménye a tiszta és érthető indok, hogy a befolyó pénzből mit fizet a fordító. Ez lehet egy szervergép elhelyezése és működtetése, webhosting fizetése és ezek járulékos költségei. Továbbá fontos kitétel, hogy ennek mindig elérhető, jól látható helyen kell szerepelnie az oldalon. (Fogalmazzunk úgy: az impresszumhoz hasonlóan kötelezően fontos egy oldal esetében.)
* * *
Gyakorlatilag ezt a három kitételt lehet megnevezni a fansub elvi alappilléreinek. Kettőt gyakorlatilag jogszabály garantál, egy pedig a készítő jóérzésére és gerincére van igazából bízva. Rosszul, hanyagul és/vagy félrefordítani még mindig bocsánatosabb dolog, mint egy algoritmusra bízni a munkát, és úgy aratni a vélt babérokat.