Top 10 „ezek feliratát élveztem készíteni”

Előzőleg összeszedtem azt a 10 címet, amit gyűlöltem készíteni, így illik azt is összevadászni, hogy melyeket igen. Itt a készítést továbbra is élményhez kötöm, amit egyfelől befolyásol maga a fordított mű milyensége, a körülményei, vagy épp az, hogy mit alkottam vele.

10. Young Black Jack (2015)

Készíteni nem mondom, hogy feladat volt, de mindenképpen élvezetes a tematikája miatt. Alapból központi témának állítani az orvoslást nem újdonság, hiszen a Vészhelyzet és a Dr. House sorozatok is erre alapoztak (nem említve még a Dokikat, a Grace Klinikát vagy a Kórház a város szélént), de animében nem sok képviselője van. Közülük a legnevesebb kétségtelenül is Black Jack, aki ezzel a sorozattal kapott egy előzménytörténetet. Érdekes volt, hogy az orvosláson belül is a sebészet volt a középpontban, amit megtámogattak a 60-as évek atmoszférájával: itt voltak a 68-as diáklázadások, a vietnami háborúba való beavatkozás, az amerikai polgárjogi mozgalom is, a hippikorszak, amelyek igazából csak a jobb beleélést segítették ebbe az érába.

Ami végett élmény volt, az mégsem ez, hanem maga a sebészet. Azt tudni kell, hogy az angol szöveg nem volt valami hálás, néhány esetben úgy kellett kinéznem, hogy miről beszélnek. Ez mondjuk könnyített a dolgomon, de mindenképp érthetőre akartam faragni, nem pedig televerni a szöveget orvosi latinnal. Éppen ezért a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Könyvtárától kértem segítséget és elektronikus könyveket a témában: anatómia és sebészeti műtét tankönyveket. Így legalább pontos és valamelyest stilisztikailag is hiteles feliratot sikerült hozzá összerántani, aminek a másik végét Amarillis, mint lektor biztosította. (Volt egy olyan aprócska testrész például, ami felett órákig beszélgettünk, hogy mi az, mi a neve, funkciója, hogyan építsük be. Ezt egy régi elnevezés alatt májgörgetegszalagként találtam meg, közben a köldökzsinór ínná vált maradványa.)

9. Planetarian ~Chiisana Hoshi no Yume~ (2016)

A Key azon műveinek egyike, amelynek visual novel formájában elég komoly reakciót sikerült kiváltania belőlem. Így nem volt részemről kérdés, hogy ennek a feldolgozását  készítsem (majd a mozifilmes verzióját is). Bár voltak aprócska kívánni valóim az ötrészes ONA-val kapcsolatban, alapjáraton, illetve már a történet ismeretében a vége se ütött akkorát, mint előtte, mégis kellemes élmény és kikapcsolódás volt írni a naiv és kedves robotlány, valamint a kezdetben komor és morgós guberáló szövegét.

 

8. Ore no Imouto DJ – Little Sister Fever Warning (2. füzet)

Jó, tudom, „mi a f*sz ez?” Egy hentai doujinshi második füzete az Ore no Imouto sorozathoz. Élvezeti értéke kábé a műnek annyi, ameddig az ember elolvassa és kézimunkázik felette, de amiért mégis erre a pozícióra kerülhetett, az a szövege. Alapból sem a japán, sem az angol nem volt épp a legjobb. A szokványos egyszerű szövegek, amelyeket ezer meg egy másikban olvasol. Már nem emlékszem, hogy milyen indíttatásból (talán azért, mert nem bírtam a szériát, és a mai napig perceken át tudnám ekézni), de fogtam és kivágtam úgy ahogy volt az egészet a kukába, és a képek  és az események alapján teljesen másikat írtam a helyére. Az eredményt el lehet olvasni, elég lazára fogtam a figurát, helyenként egy-két új szót alkotva, amivel a lektor-szerkesztő Umaitachinak sikerült könnyeket csalni a szemébe.

7. Nobunagun (2014)

Maga a sorozat egy kellemes iparos munka a shounen műfajából. Bár a főszereplő lány alapjáraton esetlen, de harc közben a Japán egyik legnagyobb történelmi alakjának, Oda Nobunagának lelkével fúzionálva egy vérbeli és tökös amazon válik belőle. Így pedig van lehetőség a szlengezésre, a pongyolább beszédstílusra és a nagyobb dumákra. Persze, a lista egy másik helyezettjével modorosabb formában, de az ilyen jellegű művek mindig is szabadabb fordítást és szövegalkotást követelnek meg maguknak. Ehhez igazából mást nem lehet fűzni, hiszen maga a mű is egy egynek tökéletes agykikapcsolós akcióorgia volt némi, de nem túl zavaró mellékjárattal.

6. Grisaia-trilógia (2014-2015)

Nehezen tudok választani a trilógia három összetevője közül, ami ezt a pontot illeti. Az első évad, a Kajitsu egy óriási játékot kívánt beleszuszakolni 13 részbe, minden sztoriútra kitérve. Ez önmagában a tapasztalataim alapján az öngyilkos vállalkozások egyike, ennek ellenére azért sikerült neki izgalmasnak maradnia. A Meikyuu egy óráját többnyire kevésnek éreztem, és a lényegesebb részek a Rakuenre jutottak, aminek az első felében le is zárták azt a szálat, hogy utána akciózzanak, egy csöppet hektikus mértékben. Mégis, a karakterek elég érdekesen tudták tartani. Talán elég nyilvánvaló, hogy Yuuji szövegét szerettem elsősorban írni, aztán jött Asako, Julia (vagy Yuria), Sakaki. Nem egy karakterdráma a mű, viszont a szereplői nem teljes mértékben a megszokott recepteket követik.

5. Fate/Apocrypha (2017)

Azt már most szögezzük le, hogy az anime olyan, amilyen, hála az A-1 Pictures-nek. A rendezési stílusát nem szerettem, hogy az elején hangulatteremtés nélkül utánozzák az ufotable-t, hogy aztán nekiálljanak pánikszerűen ledarálni a maradék történetet is félszezonban… Emellett túl sok a karakter, nem mindenkire jut elég idő vagy egyszerűen papír az illető. Mégis kifejezetten élmény volt írni a magyar szövegkönyvét, amit talán a feliraton nagyon szépen észre lehet venni, hogy minden szereplőnek saját stílusa van. Csak néhány példa:

• Karna pökhendisége mellé kapott egy archaizáló beszédstílust is, helyenként kicsit cikornyázva a sablonos shounen szövegeket.
• Mordred és Sisigou jelenetein a lazaságot, szabadosságot lehet a legjobban észrevenni.
• Jeanne esetében igyekeztem visszafogott lenni, némileg a krónikákban olvasható beszédstílusához igazodni. Ennek ellenére az Urat (Istent) nem nevezi Messire-nek, ahogy azokban.
• Shakespeare költőiességét megfűszereztem annyival még (a saját műveiből idézéseken kívül), hogy a magyar fordítóira jellemző szóhasználattal beszél. Így egy-egy jelenetében elköhint egy Babitsra vagy Kosztolányira jellemző kifejezést.
• Az elején van egy jelenet az erdőben egy vadásszal. Ő a szinkronban japánul szólal meg, míg a feliratomban románul. Később pedig van egy öregebb úr, akinél igyekeztem székelyesre venni a figurát, hogy jobban érezhessük azt, hogy Erdélyben játszódik az egész.

Így meg aztán talán nem csoda, ha élveztem.

4. Danna ga Nani wo Itteiru ka Wakaranai Ken (2014-2015)

A sorozat a rövidsége ellenére nagyon megkapó, és a középpontjában egy fiatal házaspár áll. A lány irodista, néha bagózik, inni meg jobb, ha nem itatjuk. A férje pedig egy keményvonalas otaku, aki otthon él és blogol. Kettejük kapcsolata mellett a barátaikat, családjukat is megismerhetjük (különösen a férjét). Humoros és kedves alkotás, ami nem próbálja meg a szeretet-témát sziruposra főzve tálalni. Emiatt sokkal életszerűbb, emberközelibb.

Itt nem volt szabadság, sem pedig különlegesebb téma, csak egy, de az nagyon: hangulat.

 

3. Chouyaku Hyakuninisshu: Utakoi. (2012)

Lektorálni is elég érdekes volt, hát még nézni. Amarillissel (ő fordította) tulajdonképpen nem bántuk meg azt, hogy belevágtunk. Két elég jó párosítást kapott a sorozat: történelem és irodalom. A mű a Hyakunin Isshu kötet néhány verse (wakája) körül forog, annak a háttértörténetét meséli el elég szabados formában. Hogyan írhatta az alkotta, milyen behatásra, és hasonlók, miközben néhányan még találkoznak is egymással. A romantika része nem volt túlzásokba tolva, elég egyszerű volt, így nem tudott ezen a ponton zavaróvá válni. Ami miatt mégis élveztük, az a waka fordítás.

Van egy könyvem, amelyben párat meg lehet találni, így gyakran azt forgattam, miközben Amvál beszéltünk és írogattunk. Egy idő után ezt elhagytuk, mert Szántó Zsolt fordításában nem mindegyiket lehetett odapasszintani a jelenethez, történethez. Próbálkoztunk azzal is, hogy az akkoriban tudomásunkra jutott készülő kiadás műfordítójától kérünk segítséget, aki szívesen megtette volna, ha nem kötötte volna a kiadói titoktartás terhe. Így abban maradtunk, hogy a szabályok betartásával magunk fordítjuk le felváltva ezeket a verseket. És igen, főleg a versfordítás miatt volt ez igazán emlékezetes és élvezetes.

2. Ajin (2016)

Nem volt egy egyszerű menet ez, hiszen a feliratokból a szar és a szar közül válogathattunk, a Netflixről meg fogalmunk se volt, hogy milyen, illetve félévet kellett volna rájuk várni legalább. Így többnyire japán szinkron alapján hoztuk helyre a feliratot, amit megtoldottam annyival, hogy a szövegeket a nagyobb akciófilmek nyomán igyekeztem megszülni. Tango és Cash, Drágán add az életed-trilógia, Feláldozhatók… Ami fegyver- és akcióorgia volt, azt igyekeztem alapul venni. A végeredmény szerintem magáért beszélő lett ezen a téren.

Az OVA-kat már kevésbé szerettem készíteni, a mozifilmek pedig, mivel azok a sorozatok összeollózott anyagai, nem élveznek semmiféle elsőbbséget.

1. Panty and Stocking with Garterbelt (2010)

Őszintén: most tegye fel a kezét az, aki ezek után meglepődött. Az alpári angyalok sorozatának magyar szövegéhez igyekeztem minden létező prosztóságot, trágárságot és nem éppen politikailag korrekt megfogalmazást beletuszkolni, miközben A Ravasz, az Agy és a két füstölgő puskacső, a Blöff, a Trainspotting, az Argo lebegett többek közt a szemem előtt, és még így is futotta a régi, klasszikus Tankcsapda, Ganxsta Zolee vagy Action dalszövegek felhasználására is. Az igyekezet még arra is kiterjedt, hogy minden egyes „fuck” helyére más káromkodás kerüljön, minél színesebb legyen a kapott végeredmény.

Aminek egyébként volt egy nem éppen kellemes vonzata is: rám ragadt a stílus, és hetekig tartott leszokni róla…