Mielőtt tovább mennénk a régebben beígért témák mentén, egy gyors elméleti kitekintést tennék arra, hogy milyen feliratformátumokkal találkozhat az, aki fordítani kezd. Ez a kis kalauz a főbb formátumok jellemzőit fogja taglalni, nem célja a teljesség igénye. Egyfelől, mivel annyi különféle kiterjesztés, szövegtárolási módszer van, hogy nem érné meg összeszedni mindannyit, hiszen több köztük a speciális célra szánt formátum (pl. a kereskedelmi tévék által használtak).
De kezdjük is az elején. Tegyük fel, fordítani szeretnél és ki is választottad a neked tetsző animét, kisvideót vagy live actiont. A hozzá tartozó külföldi felirat beszerzése előtt (amivel átugorhatod az kézi időzítés kissé idegőrlő és monoton folyamatát) érdemes megtekinteni a művet, hogy mivel is állsz szemben pontosan. Ne csak a tartalomra figyelj, hanem arra is, hogy milyen egyéb elemeket látsz. Gondolok itt táblakiírásokra, egymást átfedő sorok gyakoriságára, mennyiségére, különféle animált megjelenő szövegekre stb. Ezekhez mérten célszerű belőni, mely formátumot kívánod a továbbiakban használni: az ASS-t vagy az SRT-t.
Az ASS formátum
Ez egy szöveges alapú formátum, amit az Aegisub mellett Jegyzettömbbel is (vagy a kiváltására gyakran használt Notepad++ programmal) megnyitható és szerkeszthető. Persze, ebben az esetben rengeteg plusz információt (metaadatot) látsz az elején letárolva: ilyen a készítőprogram és a verzió szám, a felirat felbontása, a szerkesztés során korábban betöltött videó fájljának neve, a használt stílustároló, maguk a feliratban tárolt stílusok tulajdonságai. A tényleges megjelenő sorokat és az időkódokat lejjebb tekerve mutatja a Jegyzettömb soronként egy csomó sorra jellemző beállítás, parancskódot követően.
Na, ezért használjuk ehhez a munkához kifejezetten a feliratszerkesztő programokat, és nem a Jegyzettömböt. Ezek a parancsok ugyanis nagyban meghatározzák, hogy mit és milyen küllemben látunk viszont a képernyőn. Alapbeállításból Arialt használnak az ASS fájlok, 2 pixel vastag kerettel és árnyékkal. Ezt a stílusszerkesztőben lehet módosítani, méretezni, viszonylagosan pozícionálni a numerikus billentyűzetnek megfelelő pontokra (a pozíciónálás X,Y koordináták használatával finomhangolható, emellett az itt beállított pozíció egyben az adott stílus origóját is meghatározza), forgatni, színezni, betűközt adni, margót adni, hogy milyen messze legyen a videó szélétől a sor vége, emellett a keret és az árnyék vastagságát és a használt karaktertáblát (pl. ANSI, latin-2, UTF-8) megadni. Minden beállításunk mentést követően arra az egy stílusra lesz igaz.
Célszerű ezeket a beállításokat úgy megadni, hogy a lejátszó könnyedén tudja igazítani a videónkhoz, illetve minél magasabb a felirat felbontásának mértéke, annál nagyobb számokra van szükség a beállításnál. Példának okáért 704×396-os sztenderd méreten a dialógusoknak elég lehet a 24-es vagy 28-as betűméret (választott betűtípustól függően), míg 848×480 méreten már 30-33 nyomdai pontosnak kell lennie, 1280×720 HD-felbontáson pedig gyakorta 45-50 közt szokott ez az érték mozogni. (A legfontosabbat nem mondtam: ne arra törekedjünk, hogy minél díszesebb legyenek a dialógusok szövegei, hanem a háttértől jól elkülönülő, kontrasztos színben, könnyen olvasható méretben és betűtípusban.)
Az ASS képes formázóparancsokat is tárolni ún. bracketekben ({}). Ezek, ha jól lezártuk őket, akkor normális esetben nem jelennek meg a szöveggel együtt. A sorok elejére írt parancsok mindig az adott sor esetében bírálja felül a stílusának beállításait. Ezekből a parancsokból rengetegféle van, és később kívánok foglalkozni. Az ASS egy másik előnyös tulajdonsága, hogy képes szkripteket fogadni, futtatni a megfelelő plugin birtokában, beállításával. A harmadik igazából luxusképesség, de én kifejezetten szeretem emiatt: ha a sorok átfedik egymást időben, nem bontja szét külön képernyőn megjelenő sorokra. Hogy ez miért is lényeges és hasznos nekünk, azt a következő formátum esetén árulom el.
Hova használjunk akkor ASS-t? Ha fontos nekünk a felirat külleme, esztétikus megjelenése, akkor bizony elengedhetetlen a használata. Attól, hogy nem fogjuk kiaknázni minden lehetőségét, nem kell tartani. Viszont kifejezetten javallott ezt a formátumot minden olyan esetben használni, amikor rengeteg képi szövegkiírás van egy animében, mert a másik leggyakoribb formátummal ellentétben, sokkal könnyebb a kezelése, nem telíti a videó alját a különféle képreírások szövegei.
Az SRT formátum
Az ASS előtt használták főleg, ma már inkább a live action és doramafordítókra jellemző a szubkultúránkban, ezen kívül ez a sztenderd formátum minden egyes filmhez, sorozathoz az interneten. Ez nem képes stílusokat kezelni, és felépítése is a végletekig leegyszerűsített: a Jegyzettömbös megnyitáskor csak egy időkódot fogunk látni, aminek van egy eleje meg egy vége (azaz mettől meddig tart a sor), majd maga a tényleges szöveg. A videón ez nagy méretű, vaskos alapbetűtípussal jelenik meg. (Amiből lehet pár probléma, de erről majd csak a cikk végén.)
Ezt már könnyedén szerkeszthetjük egy egyszerű Jegyzettömbbel is. A másik hatalmas előnye emellett az, hogy mivel szabványformátumról beszélünk, gyakorlatilag bármely eszköz könnyedén kezeli. Aki YouTube csatornát vezet, annak is ebben éri meg a videóihoz szánt feliratot elkészíteni, amit a videójához feltölthet.
Azonban a beállítások kissé körülményesek. Pár parancsot fogad csak el, az is leginkább a félkövér/dőlt/aláhúzott és pár pozíció. Ha a különleges karaktert akarunk használni, akkor a karaktertáblát úgy kell Jegyzettömbben és Notepad++ eszközök közt megadni neki, ezzel elkerülve egyes karakterek torzulását vagy meg nem jelenését. Valamint, ami az ASS-nél kifejezetten hasznos volt az egymást átfedő soroknál, az itt szétbontásra kerül, ahogy az új sor megjelenik. Értsük: van egy 10 másodperces sorunk, ami alatt 4 alkalommal elhangzik valami nagyon rövid, akkor 6 részre vágja ezt a hosszú sort, hozzáillesztve azt, ami közben elhangzik. Ez a fordítás közben tud zavaró lenni, hogy a korábbi mondatot hozzá másoljuk, ezzel is fecsérelve az időnket és az energiánkat. Kijavítani és átállítani csak formátumváltással lehet, ugyanis a mentés során ugyanúgy szétválasztja, amit a szerkesztőben nem fogunk azonnal látni, csakis ha újra megnyitjuk a feliratot.
Akkor mégis mikor használjunk SRT-t, ha ilyen bajos? Élőszereplős filmeknél és sorozatoknál célszerű megtartani, illetve olyan animéknél is meghagyhatjuk, ahol a párbeszéd messze fontosabb, mint bármi más megjelenő kiírás.
A VOBSUB és a PGS
A hivatalos DVD- illetve Blu-Ray kiadványok feliratainak formátuma. Ezeket legfeljebb is alapanyagként lehet használni, hiszen a felirat szövegét ezek képként tárolják, és az indexfájljunk (IDX) nélkül gyakorlatilag használhatatlanok. Az ilyen feliratokat először külön programmal kell megnyitni, és az időkódokhoz rendelt képekről optikai karakterfelismerővel (OCR) kiolvastatni a sorokat.
Fontos megjegyezni, hogy a VOBSUB kiterjesztése (.sub) kissé csalóka lehet, hiszen a MicroDVD és a SubViewer formátumai is ugyanezeket használják. A különbség abban mérhető fel, hogy a VOBSUB képes egy minimális szövegformázásra, a képi letárolás ellenére, míg a MicroDVD-s és a SubViewer szöveges letárolás mellett képtelenek. Szóval, előbb mindenképp nézzétek meg egy videó alatt, mert erről ismerszik meg a különbség.
A kinyerésük pedig egy külön gyakorlati témájú bejegyzés része lesz.
Az SMI
Egy különlegesebb feliratformátum ez is, amit érdemes előzőleg SRT-be vagy ASS-be konvertálni, mielőtt forrásként kezdjük el kezelni. Nem valami gyakori formátum, és a legnagyobb eséllyel is koreai feliratok esetén találkozhattok vele. Használni pedig felejtsük el, mert szöveges fájl ellenére igencsak korlátozottak a lehetőségeink szerkesztés tekintetében, ráadásul nem minden lejátszó képes rendesen kezelni.
Egyéb formátumok
Rengeteg egyéb színes, szagos és szélesvásznú feliratformátum van még, amelyekről lehetne írni, de teljesen felesleges, mivel csak nagyon elvétve találkozik velük az ember, illetve szinte esélytelen, hogy dolgozzunk vele (pl. a tévétársaságok által használt formátumok). Ezek szinte egyikével se találkozhattok (vagy csak nagyon speciális esetekben), ezért a részletezésüket nem firtatnám.
A bejegyzés eredetileg az Animagazin 50. számában megjelent Elsőkézből IV. – Feliratformátumos útikalauz tanácstalanoknak című cikk részeként jelent meg.