És akkor most felteszem a nagy kérdést: kalózoknak minősíthetőek-e a rajongói fordítók?
2.5. A rajongói fordítók is „kalózok”?
A fejezetben feltett kérdés okozza talán a legtöbb dilemmát. Napjainkban az internet térnyerésével új bűncselekvési formák jöttek létre, mint a feltörések, az adatlopások illetve nem utolsó sorban a szerzői jog által védett friss alkotások (a leggyakrabban filmek, zenék) megosztása a fájlcserélő hálózatokon. Az ilyen bűnözők tevékenysége miatt rengeteg ellenlépés indult meg: különböző törvénytervezetek születtek, szigorították a meglévő törvényeiket. Legutóbb Japán a korábbihoz képest drákóibb szigort vezetett be a szerzői jogsértések ellen, miszerint az eredeti szerzők engedélye nélkül illegálisan terjesztett tartalmakért két évig terjedő büntetést, vagy két millió jenig terjedő pénzbírságot szabhat ki a bíróság.[1]
2.5.1. A válasz etikai gondolatmenet által
Azonban hasonlóan hagyományos bűnözőkre, a számítógépes bűnözőkre is igaz a tétel, hogy a bűnelkövetők mindig egy lépéssel a bűnüldözők előtt járnak.[2] A kiberbűnözőket a leggyakrabban az angol hacker, vagy a kalóz szóval jelöljük. Wark McKenzie a Hackerkiáltvány című művében viszont egy konkrét társadalmi osztálynak nevezi meg a hackereket, akik az internet és a szerzői jog laza kezelését szeretnék elérni, azokból kötetlenül készíteni származékos műveket, elkülönítve őket a bűnözőktől a puszta ideabeli öntudat alapján.[3]
McKenzie filozófiai gondolatát folytatva felismerhetünk azonosságokat a rajongói fordítók intuícióiban és motivációiban és az általa megfogalmazott „hackerosztályban”. A magyar sajátosságokat figyelembe véve még igaz a megállapítás, hogy egy kis társadalom a szubkultúrában, akik valami újat alkotnak. Viszont a fejük felett álló nagyobb köröket sem hagyják figyelmen kívül: a korábbiakban említett abbahagyási és tevékenység beszüntetési felszólításoknak eleget tesznek, illetve nem gátolják a mindenkori hazai megjelenéseket, sőt, inkább reklámozzák. Amennyiben a művet előbb lefordították, mint ahogy megjelent a kiadvány, akkor rendszerint eltávolítják ezen tartalmaikat. Ez inkább jellemző a külföldi csapatokra, mint például a Live-Evil csapata, akik elvetették azokat a futó projektjeiket, amelyekre időközben a kiadók megvették a licencjogokat.[4]
Viszont egy valamiben különböznek a rajongói fordítók McKenzie hackereitől: nem folytatnak elszánt védekező harcot a vektoralista osztállyal[5] szemben a szellemi tulajdonaikért. McKenzie ugyanis úgy látja, hogy „a politika nem más, mint a szellemi tulajdon fölötti abszolút uralom megszerzése a kommunikáció, az ellenőrzés és az irányítás háborús stratégiájának eszközei révén.”[6] A rajongói fordítók ugyan a maguk szellemi tulajdonának vallják fordításaikat, de engednek mások kéréseinek a további származékos művekhez vagy a fordítás felújításhoz, illetve a kiadóknak is, amennyiben előzetesen felveszik velük a kapcsolatot a felhasználásról való engedélykérés okán.
Elég változatos az oka, hogy mi okból kezdett valaki bele a fordításba. A leggyakoribb az ez általi aktív nyelvtanulás lehetősége, mind a tanult, mind az anyanyelv szintjén. Ezen kívül vannak, akik a hazai közönség azon rétegét kívánják kiszolgálni, akik nem ismerik az adott nyelvet, amelyen a sorozat is készült, vagy ha nincs kilátásban egy hazai megjelenés, kiadvány. Tevékenységük ez által az internet forgatagában értékteremtőnek számít, mivel közelebb hozza az országok lakosait. Amennyiben mégis készül kiadvány ahhoz, amin dolgoztak és a kiadó megveszi tőlük a kész vagy félkész munkát, mint azt tette az 0verflow kiadó a Sekai Project csapattal a School Days videojáték esetében, akkor azzal időt és pénzt tud spórolni, valamint nem kis reklámot fog jelenteni a kiadott műnek.
Ebből az aspektusból az internet „fehér kalapos” tagjai közé sorolhatóak, mivel nem élnek vissza a helyzetükkel, így nem tekinthetőek bűnözőnek, csupán szabályszegőknek.
2.5.2. A válasz jogoldali gondolatmenet által
Ellenben az etikai kérdésben taglaltakkal, ami mind inkább elvi és emocionális alapokon nyugvó meglátást volt képes szülni, a jog ennél sokkal konkrétabb ítéletet mond. Elegendő csak az eredeti szerzőt megillető jogoknál az átdolgozás jogára gondolni, ami szerint rendelkezni kell annak engedélyével bármilyen további munkához. Ennek hiányában már kimondható a jogi kihágás, szabálysértés ténye, de a bűnösségé még nem. A bűnösség inkább a vagyoni jogokban okozott kárban keresendő, hogy a fordítással mennyi példány megvásárlásából származó részesedéstől esik a szerző. Egy könyv, képregény esetében is épp olyan kritikus ez, mint a filmek esetében.
A filmek esetében már a korábban taglaltak okán viszont már biztos a bűnösség, főleg ha nagy tételről esik szó. A japán szigorítást követően a rendőrség előállított két feltöltőt, akik már nagy tételben osztották meg szerzeményeiket a világhálón.[7] Az ilyen feltöltők és a feltöltések adják napjaink bevett gyakorlatában a rajongói fordítók feliratainak az alapanyagait. Különböző torrentoldalakon a DVD-n vagy Blu-Ray lemezen megjelent film jó esetben napokon belül megtalálhatóvá válik. A fordítások ehhez mérten idő kérdésével elkészülnek, amelyeket „fájlcserélő” oldalakon tesznek közzé videós kiadással, gondolva a nézőre, hogy annak már további gondja ne legyen (mint amilyen az átidőzítés, vagy ha ahhoz nem ért, akkor új videó keresése, hogy melyikhez illeszkedik maradéktalanul).
Azonban a „fájlcsere” és a „megosztás” fogalmak a Szerzői Jogi Szakértő Testület 07/2008-as véleménye nyomán pontatlanul használtak.[8] A filmek, illetőleg a hanganyagok (így a szinkronok) megosztása is kikerül a szabad felhasználás engedménye alól, az eredeti szerző beleegyezése szükséges. A másolat készítése engedélyezett, de csak személyes használatra. A magyar törvények ezek a másolatok haszonkölcsönbe adását is megengedik, ellenben példának okáért a lengyel szerzői jogi törvény 35. cikkelye a lemásolását két feltételhez köti: a másolt mű eredetijének megvételéhez és a haszonkölcsön tilalmához.[9] [10] Ugyanakkor a lengyel szerzői jogi törvény 79. cikkelyének 3. bekezdése megengedi a lemez védelmének eltávolítását vagy megkerülését, amennyiben az erről készült másolat kizárólag saját használatra készült – ellenkező esetben bűncselekménynek számít.[11]
Ami miatt még érdemleges a másolat fájlcserélőkön való megjelenéséről beszélni, az a Szerzői Jogi Szakértő Testület 07/2008-as véleményében olvasható: „a „fájlcserélő” rendszerben történő hozzáférhetővé tétel az Szjt. 26. §-a (8) bekezdésének második mondata alapján a nyilvánossághoz közvetítés joga alá esik”.[12] Vagyis azt illeti meg a jog szerint, aki hivatalosan kiadja a művet. Ilyen lépést viszont eddig az ADV Films mert komolyabban meglépni 2005 késő júliusán: próbaként közzétették a Madlax sorozat előzetesét a BitTorrent hálózaton.[13] A pozitív fogadtatás két sorozat extráktól sokkal bőségesebb kiadását eredményezte.[14]
Azonban a BitTorrenthez hasonló P2P-hálózatok a neurális hálóhoz hasonló csatolások okán rengeteg veszélyt jelentenek a hivatalosan kiadott anyagok megosztása szempontjából. Egyfelől, hogy a kliens éppúgy eltárolja a fájlt, mint ahogy a videómegosztó oldalakon található videókat a böngésző cache-e. Az egyszerű felhasználó ezekhez ugyan nem tudja hogyan lehet hozzáférni, de a szakavatottabb viszont igen és egy nyilvánosabb tracker-hálózaton tovább oszthatja. Az eredeti fájlok szabványszerű védelmi mechanizmusát is felül lehet bírálni: a letöltés után egy új torrent készítésével. A morális pánikkeltés, amit a szerzői jogvédő testületek generálnak, viszont csak az online populáció 20-40%-ra van hatással,[15] az úgynevezett „power userekre” már nem.
Napjainkban a legtöbb alapanyagot a rajongói fordítók a P2P-hálózatok révén érik el, azok nyitottságának, decentralizáltságának és gyorsaságának köszönhetően. A DDL-hálózatok is közkedveltek voltak egy időben, mivel bizonyos szerverek nem kezelték, vagy blokkolták a proxy-kat, ezáltal tiltva a torrentklienseket és más P2P-alapot használó programokat (többek közt online játékokat), de ezek használatát a 2012. január közepén indított FBI-akciók visszavetették. Ekkor zárta be a kapuit a Megaupload, illetve a FileServe, a HotFile, a Wupload és más főbb fájlmegosztók megbénultak, anyagokat kezdtek el törölni róluk.
Viszont a P2P-alapú fájlcserét, mint technológiát és folyamatot a kulturális javak terjesztésére, a jogászok megpróbálják „a korábbi jogi fogalmaknak megfeleltetni, illetve megteremteni azokat az új jogi eszközöket, melyek a le nem fedett részeket a szabályozás ernyője alá vonják.”[16] Ennek problematikája viszont a rendszer működésében keresendő, hogy egy letöltő a letöltés közben is visszaosztja az adatcsomagokat, amelyeket a világon mindenhonnan kap és mindenhova szór. Ennek megregulázása viszont a technológia előnyének csorbulását, a gyorsaságának mivoltát vesztheti el és szenvedi meg.
Fontos kiemelni, hogy az ily módokon többszörözött fájlok megosztása szabálysértő. Az ilyen illegális forrásból származó mű szabad felhasználása is törvénysértőnek bizonyul.[17] Vagyis a rajongói fordítók tevékenysége jogi szempontból illegálisnak mondható.
[1] Anime News Network: Japan’s Law Penalizing Downloaders, Criminalizing Ripping Goes Into Effect, http://www.animenewsnetwork.com/news/2012-10-01/japan-law-penalizing-downloaders-criminalizing-ripping-goes-into-effect (letöltés ideje: 2013-04-07)
[2] Senkei-Kis Zoltán: Szerzői jogi visszaélések az elektronikus dokumentumok világában, http://tmt.omikk.bme.hu/show_news.html?id=4648&issue_id=480 (letöltés ideje: 2013-04-07)
[3] McKenzie, Wark: Hackerkiáltvány. [s.l.], Noran Libro Kiadó, 2010. p. 11.
[4] Live-Evil: Current / Past / Dropped Projects, http://www.live-evil.org/current-past-dropped-projects (2013-04-07)
[5] McKenzie így nevezi napjaink uralkodó osztályát, a kiadók nagyját és a szerzői jogi lobbikat.
[6] McKenzie, Wark: Hackerkiáltvány. [s.l.], Noran Libro Kiadó, 2010. p. 18-19.
[7] CoalGirls: News, https://coalgirls.wakku.to/?attachment_id=7881 (letöltés ideje: 2013-04-07)
[8] A szerzői jog gyakorlati alkalmazása a digitális online környezetben. A Szerzői Jogi Szakértő Testület véleményeinek gyűjteménye (2004-2009). Bp., Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., 2010. p. 19.
[9] Prawo autorskie i prasowe. Warszawa, Wydawnictwo C. H. Beck, 2013. p. 20.
[10] A törvény pontos fordítása szerint „a másolat nem sértheti a mű és a szerző jogos érdekeit”, azonban a gyakorlatban bevett értelmezése ez.
[11] Prawo autorskie i prasowe. Warszawa, Wydawnictwo C. H. Beck, 2013. p. 34.
[12] A szerzői jog gyakorlati alkalmazása a digitális online környezetben. A Szerzői Jogi Szakértő Testület véleményeinek gyűjteménye (2004-2009). Bp., Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., 2010. p. 28.
[13] Solomon, Charles: File Share and Share Alike, http://www.nytimes.com/2005/08/21/arts/21solo.html, (letöltés ideje: 2013-03-16)
[14] uo.
[15] Bodó Balázs: A szerzői jog kalózai. A kalózok szerepe a kulturális termelés és csere folyamataiban a könyvnyomtatástól a fájlcserélő hálózatokig. Bp., Typotex Kiadó, 2011. p. 162.
[16] Bodó Balázs: A szerzői jog kalózai. A kalózok szerepe a kulturális termelés és csere folyamataiban a könyvnyomtatástól a fájlcserélő hálózatokig. Bp., Typotex Kiadó, 2011. p. 161.
[17] A szerzői jog gyakorlati alkalmazása a digitális online környezetben. A Szerzői Jogi Szakértő Testület véleményeinek gyűjteménye (2004-2009). Bp., Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., 2010. p. 23.