Japán megszállása 2024

Hosszabb ideje tervezem már ezt az utat. Eredetileg 2019-ben kezdtem el gondolkodni rajta és előkészülgetni, hogy majd 2021-ben utazom is. A csúsztatás oka elsősorban az volt, akkor még 2020-ban lett volna a tokiói olimpia, és szerettem volna elkerülni a gyorsan felvert árakat, különösen ami a szállást illeti, hiszen azok rendre hamar elfogynak ilyenkor. Bár Kiotóba terveztem menni, de még az sem esik ki annyira a golyóvonatok miatt, hogy ne vegyem számításba az eshetőségét. Aztán közbeszólt a pandémia, Japán le is zárta pár évre a határait, és csak indokolt esetben nyitotta meg kisebb csoportok előtt. A félretétel is nehézkesen haladt emiatt, és nem tudtam, mikorra tegyem eleinte az utat. A határok megnyitása után semmiképp sem akartam menni, mert akkor várható volt, hogy a fél világ meglódul és menni akar valahova – ha nem is pont oda, ahova én, de mindenképp utazni fog.

Aztán egyszer nézegettem a naptárat, és megakadt a szemem az idei év márciusán, ahol a 15-i hosszú hétvége és a húsvéti hosszú hétvége közt 9 munkanap van csupán. Ideális időablak, csapjunk is le rá! Ez volt tavaly nagyjából ilyenkor, a félretételt is elkezdtem felpörgetni, amit meg lehetett, azt idejekorán intézte(tte)m. Persze, nem egyedül megyek, hanem ismerősökkel, akik úgy verbuválódtak össze, hasonlóan kapva a lehetőségen, hiszen ez egy jól kihasználható időablak. A Google figyelte a járatokat, a szállással megszenvedtünk, mert nagyon együtt akart maradni a brigád, miközben a szállásigényeink is eléggé eltérőek voltak. Személy szerint például a rendes szállodát elvetettem, és inkább egy tradicionálisabb fogadót preferáltam az egyik barátommal, mondván: „ha már kinn vagyunk és nem tudni, mikor jövünk legközelebb, ha ugyan, akkor már érdemes megtapasztalni”. Ugyanígy voltam azzal is, hogy ne Osakában legyünk, ahol noha olcsóbb a szállás (meg a fajtája is inkább a modernebb jelleget hordozza), de több napon is ingázni kell, azt meg szinte napjában teszem, inkább lennék helyben egyszer a változatosság kedvéért. Így lett az, hogy három felé bomlott végül a csapat és majd mindig találkozunk valahol (ami sok esetben a kiotói nagy állomás lesz).

Készültek tervek, hogy hova megyünk és mit nézünk meg. Célvárosoknak Kiotó és Osaka mellett szerepel Tsuruga, Hiroshima, Kure és Nara egy-egy napokra. Ezeket összeírtuk, lekutattam a nyitvatartásukat, amennyire lehetett a belépők árát is, illetve megnéztem, milyen programokat kínálnak. Mellé brosúrákat, térképeket szedtem és csórtam a hivatalos oldalakról (nem mindenhol engedte az utóbbit ugyanis letölteni), illetve pár hellyel felvettem a kapcsolatot: a Kiotói Egyetemmel az egyik témám kapcsán, hogy tudnak-e fogadni és tudok-e kutatgatni; Kyoto Animationre egy esetleges stúdiólátogatásért és interjúért, illetve ugyanennek reményében a Gainax Kyotora; valamint a szabályok, engedélyek és formanyomtatványok miatt a Kyoto Gyoshora, vagyis az egykori császári palotára. Az eredménye az lett, hogy az egyetem fogad, a KyoAni elzárkózott, a Gainax Kyoto (még) nem válaszolt, az egykori palota pedig tisztázta a kérdéseket.

Hogy mi várható ezzel kapcsolatban, az még legyen meglepetés. Beszámolók mindenképpen lesznek, de annyit elárulok, hogy nyilván nem megyünk el az olyan filmek helyszínei mellett csak úgy, mint az Egy gésa emlékiratai vagy Az utolsó szamuráj, animék terén pedig a Kyousougiga, a Yojouhan Shinwa Taikei (vagy Tatami Galaxy), esetleg a K-On! vagy az Okoshiyasu Chitose-chan. Na meg persze, elég Matsumoto Leiji életműve is elég erősen képviselteti magát a repertoárunkban, illetve Tezukának is van a vonzáskörzetünkben saját múzeuma.

Indulás: március 15-én déltájt (+1 nap az érkezés déltájt)
Hazaérés: március 29. hajnal-kora reggel