Szexi nők, olajozott testek, kevés ruha… A legtöbb fiatal fiúnak mondhatni ez a három dolog pöccre beindítja a fantáziáját, ha együttesen jelen van. A legtöbbjük ezeknek mondhatni már-már bazsalyogva gondolja el, hogy ilyenből több is van, s ezek a szexi testek egymásnak feszülnek és birkózásba kezdenek. Mondjuk iszapban, úgyis az a leggyakoribb, ami említésre kerül.
És most pukkasszuk ki a fantázialufit, mert itt van ezeknek a képeknek a tökéletes animéje, a „Sekai de Ichiban Tsuyoku Naritai!”, avagy „A világ legerősebbje akarok lenni!”. Mondjuk az ilyenektől nem kell tartanunk az anime során…
Miről is akar szólni a műsor? Alapvetően egyszerű a felállásunk: van egy csajunk, Hagiwara Sakura, aki egy idolcsapat frontembere, a Sweet Diva tagja és emellett női birkózó. A sorozat azzal nyit, hogy Kazuma Rio középsúlyú alaposan elveri egy professzionális mérkőzésen és megszégyenítésként hosszú haját levágja. Ezután eldönti, hogy nem adja fel, erősebb akar lenni, ezért egyre jobban edzeni próbál, közben sorra veri el a többi birkózó (néha szerintem a 90 éves Vazul néni is kiveszi belőle a részét). Nos a sztori nagyjából ennyiből letudható…
 |
| Itt a sztori, hölgyeim és uraim! |
De nem is ez az egyetlen baj az animével, ettől kevesebb is volt már élvezetes. Itt a gond az, hogy az élvezet fogalmát meglehetősen szabad felfogásban értelmezi. A lányok, de főleg Sakura, állandó jelleggel vinnyogtatva, sikításra vannak késztetve, mert épp valamilyen fogás fáj különösen nekik. Persze, ilyen ez a sport bár vannak olyan elemei, mozdulatai, ahol alaposan felvontam a szemöldököm, hogy „ez mikor birkózás?”. Ilyen volt pár ütés, rúgás, amelyek sokszor inkább egy másik küzdősportra emlékeztettek. Sőt, volt olyan, ahol segédtárgyat is használtak (vagy lefogták az ellenfelet is), amit egy birkózásban tilos. Pont, hogy ez a lényege: fogásokkal és az ellenfél földre szorításával kell elérni a győzelmet elérni. És mindezt professzionális meccseken teszik. Már nem azért, de egy jobb spori azonnal lefújja a meccset és a kört, ha meglátja.
 |
| Csiba te liba, ennyit még a Növényi Norbert is kibírt! |
Menjünk tovább. A grafikával különösebben nincs nagy probléma, bár némely póz elég furán veszi ki magát, de viszonylag tisztességesen és egyszerűen ki van vitelezve. Ez az erényére is válhatna, de sajnos – ahogy mindig is, úgy most sem – nem minden a látvány. És hozzáteszem, örültem, hogy itt nem himbálóztak folyamatosan a csöcsök, mint más ecchi animékben mindenféle pudingszerű hanghatással. A hangok terén… birkózós anime ide vagy oda, engem egy idő után irritált a folyamatos vinnyogás, sikítás, jaj-ordítás, holott a szinkron színészek jól megvannak a válogatva. Az OP-ED-ben semmi kiemelkedő, egyszer nézős és felejthető.
De a történet… A történet és a rendezés, operatőri munka… Nemes egyszerűséggel gallyra vágja az élvezhetőségét, aminek utolsó lángfoszlánya a 4. résszel messze tova szállt és innentől már totál érdektelen arccal ültem le elé, majd mentem aludni/szunyálni 1-1 rész után – vagyis már csak becsületből fejezem be (még van egy rész hátra ebből is). A kamera gyakran rossz helyre kerül, nem látni rendesen a küzdelmet, sokszor a mellrészre fókuszál vagy behelyezi a dekoltázst…
 |
| Pedig még a karadesi se rossz alapjáraton. |
Összességében? A negyedik rész végére kikerül az elfogadható kategóriából és onnantól folyamatosan csúszott lejjebb. Így a tizenegyedik részre már 4/10-en áll, és ettől jobban már nem hiszem, hogy lejjebb menne. Kinek lehetne ajánlani? Elsősorban fiatal, szexuálisan túlfűtött ifjaknak, és azoknak, akik élvezik, ha a nőnek fáj, nyögdécsel. A könnyed szórakozáshoz viszont a sorozat édeskevés, ilyen vagy ettől magasabb elvárással ne üljünk elé.
Írtam, vagy nem? Elszállt? Sokszor küldtem? Hiba? Again:
Szóval, ne diszkriminálj, Ricz!:) Nem csak a fiataloknak lehetnek erotikus fantáziálásai. Vén kecske is megnyalja a sót… De ezért nekem mégis fizetni kéne szerintem, hogy megnézzem. Méghozzá sokat.
Azért a kezdésbe, az első másodpercekbe belekukkantva jót röhögtem rajta, hogy mennyire „konkrét”.
Azt meg jól sejtem Ricz, hogy sosem voltál pankráció-rajongó? Magyar szóhasználatban én semmiképp nem keverném a wrestlinget a birkózással. A pankrációban a csajok eleve eyecandy szerepet töltöttek be mindig is. A nehézatléta nők pöttyet máshogy is néznek ki. Igaz, hogy a pankráció, maga az egész műfaj egy nagy eyecandy, egy nagy színházi show. Amin most meglepődtem videókat nézegetve, hogy már az MMA-nak is van ilyen oldala, lásd MMA Candy. OMFG! Nem kicsit különbözik egy valós női MMA-mérkőzéstől…
„…élvezik, ha a nőnek fáj…” Hihihi: Pár éve a Mikulás virgács helyett egy aranyos kis, finom korbácskát hozott a csizmámba…
Jó, mi vén bakkecskék is megnyaljuk a sót, de nyilván nem mi vagyunk az első számú célközönség. =D
Nem igazán voltam/vagyok sportrajongó (utoljára is a magyar-román válogatott meccset néztem csak fociban, előtte meg élőben a Százhalombatta-Pápa foci meccset még tavaly előtt), de még az is szabadabb „sport”, viszont mindenütt kifejezett birkózást említenek írnak és a wrestling is alapvetően ezt jelenti. Viszont ezzel a show-s dologgal engem is megleptél… o.o
Hát igen, a Mikulás pár éve biztos elég rossz kisfiúnak találhatott téged, hogy személyesen nem mert meglátogatni, csak „jelképesen” üzent neked… =D
Erről az animéről, bőven elég volt annyit megtudnom, hogy Studio ARMS, akik ugye olyan „felejthetetlen remekműveket” alkottak eddig, mint az Ikkitousen, meg Queens Blade. Simán profilba vág nekik ez is, tipikus átlagszar, felejthető, tehénfarmos fanservice.
Persze nem akarok álszent lenni, mert férfiból vagyok én is, és nem vetem meg a formás női idomok látványát, de az ahogy ARMS-ék (is) csinálják ezt, az sajnos minden érzéstől és érzéktől mentes. A körítésre meg úgy ahogy van, tesznek.
A Maoyuu Maou Yuusha mentes volt a csöcsmániájuktól, kellemes volt és érdekes, csak egyetlen hibája, de az nagy, hogy elkapkodták. Tégy azzal is próbát, elég hű lett az eredeti műhöz. 😀
Én ezt 2 dolog miatt néztem meg:
1.ARMS anime, avagy tuti, hogy csinálok belőle anime bemutató videót! 😀
2.Mert szeretem a pankrációt!
Ahogyan elolvastam kicsit gondban vagy a tradicionális bírkózás és a pankráció (pro-wrestling) megkülönböztetésével, ami nem gond, hiszen a South Park is készített egy paródiát eme két sportág megkülönböztetéseiről. 😉
Mivel sokáig tartana elmagyarázni, inkább linkelek:
http://en.wikipedia.org/wiki/Wrestling
(Ez az, amiről te írtál)
http://en.wikipedia.org/wiki/Professional_wrestling
(Ez az, ami az animében történik)
Hogy nekem mennyire jött be? Nos, ha talán több fogást és dobást csináltak volna (pl Piledriver, Kudo Driver, Fisherman’s Suplex, Palo Special stb), illetve az első 5 epizód nem arra ment volna el, hogy a „főhősnő” ordít miközben nyúzzák, illetve több meccset nyert volna, akkor talán egy közepest kapott volna tőlem, így viszont egy igen gyatra anime lett (nem 1/10, csak olyan 3.5-4/10).
Azt hiszem maradok a Kinnikuman szériánál meg a Tiger Mask-nél. 😉
Szó mi szó, a sport nem tartozik az erősségeim és a kedvelt témáim közé. Maximum focit szoktam nézni, akkor is EB vagy VB idején, a nyolcaddöntőktől kezdve. Egyszerűen nem köt le, hogy jobban érdekeljen. ^^”