A Kyousougiga egy felettébb érdekes előtörténettel rendelkező anime. 2011 telén a Toei Animation kiadott egy egész epizód hosszúságú, összevágott előzetest, amit akkoriban előszeretettel hasonlítgattak at FLCL-hez, mivel mindkettő annyira eszement és őrült volt, ugyanakkor szórakoztató. Azonban nem sejtettük, hogy később ebből több is lesz, nevezetesen bővítik majd – ez 2012 őszén jött el, mikor 5 darab átlag 5 perces ONA epizódot kapott, amelyek elsőre rókabőrnek tűntek, azonban hamar kiderült, hogy a rövid epizódok sokkal többet takarnak. Nevezetesen megmutatta, hogy képes komoly lenni, ami az utolsó két részében csillant meg. Viszont ezt akkor még senki se értette, hogy miért volt ez az egész. Most ősszel viszont megvilágosodás következett, mikor elindult a TV-sorozat és kiderült: a 2011-es ONA egy epizód összeállítás a történet közepe tájáról, a 2012-es ONA-sorozatocska pedig gyakorlatilag bemelegítőnek lett szánva. Ezek a részek jelenetei egytől-egyig megjelennek a 2013-as sorozatban, így aki eddig ezeket nem látta, hátradőlhet, mivel nem maradt ki semmiből.
A 2011-es ONA kapásból felújítva, HDTV alapanyaggal jött el 0. rész címén és megadja a bemelegítést a tényleges történet egyik szálához. Mivel innentől az első 5 rész két idősíkon fog játszódni: a múlt és a jelen, teljesen megkavarva a történések rendjét, így kényszerítve a nézőt arra, hogy rakja össze a kirakós elemeit.
 |
| A Tükör-Főváros bajkeverői |
Történetünk nagyjából időrendben a középkori Japánban kezdődik, ahol Myoue szerzetest a főváros lakói elüldözik, mert amit rajzol, az életre kel és mindaddig létezik, amíg meg nem semmisíti. A pap (mivel Japánban nem olyan éles a különbség pap és szerzetes közt, mint nálunk a nyugati világban) ezért csalódottságában és kényszerében a hegyekbe költözik. Egész magányosan tengeti ott az életét, rajzolgat, míg nem egyik rajzának életre kelt állata (Koto, a fekete nyúl) erősebb kötődést kezd el táplálni alkotója iránt. Az egyik bóddhiszattva (megvilágosodott, kvázi istenné lett lélek) meg nem sajnálja mindkettejüket és teljesíti a nyúl kívánságát: embertestet kap, amely azonos a bóddhiszattváéval. Így kezdődik el Myoue és Koto közös élete…
Nem sokkal később a házat már nem csak kettejük lakják, hanem három gyermek, Kurama, Yase és Yakushimaru is. Azonban a hirtelen jött új lakók jelenléte nyugtalansággal tölti el fővárosbelieket, így a szerzetes átvezeti családját a világba, amelyet alkotott: egy falra tűzött, lapokra festett főváros görbe tükrébe, ahol nem csupán fura szerzetek élnek, hanem senki sem képes meghalni és ami eltörik, az pillanatok alatt helyrejön. A „Paradicsom” élvezetének egyedül Koto erősödő rémálmai vetnek véget és a család feldarabolódik: Koto elmegy, majd a szerzetes is, aki a nevét, gyöngysorát és erejét a legifjabbra, Yakushimarura hagyja. A testvérek egyedül maradtak a Tükör-Fővárosban, s meg kell oldaniuk a város és környékének rendre előkerülő problémáit… egészen addig, míg egy Koto nevű lány két szellemmel az oldalán valahogy be nem jut ebbe a zárt világba…
 |
| Ez a rész különösképpen a ragaszkodásról fog szólni. |
Nagyjából ennyit érdemes előzetesben tudni róla, mert innentől csak bonyolódik a helyzet. Az első részek bemutatják a karakterek múltját, gondolatait, emlékeit, ugyanakkor nem felejti el kicsikét, apránként görgetve előre a sztorit. Egészen a hatodik részig tart ez, ami után már csak a jelen lesz főtéma. Ezt követően az epizodikusság megszűnik, a történet is könnyen követhetővé válik, s a meglévő kirakós darabjainkkal párszor könnyen kitalálhatóvá válik a kép. Azonban ne írjuk le, mert tartogat még bőven meglepetést!
 |
| Több részben a család kerül a fókuszba. |
Sajnos a továbbiakról nem lehet úgy írni, hogy ne lőjem le valamely kiemelkedőbb fordulatát vagy eseményét, de lényegében megpróbálom felvázolni, hogy különösen mi ragadott meg benne. Miután Myoue szerzetes legkisebb fiára hagyta a nevét, erejét, valamikor meghalt és Inariként reinkarnálódott, aki Kotót (aki később betört a Tükör-Fővárosba) is felnevelte. Azonban Yakushimaru, az új Myoue nem elégedett a helyzetével: szeretne meghalni, azonban nem tud (egyfelől a hely miatt is), nyűgnek érzi a dolgokat. Bár úgy tűnik a borítók alapján, hogy a kis Koto lesz a főszereplő, valójában az egész Yakushimaru-Myoue körül forog, ő az, aki a legtöbbet fejlődik vagy legalábbis szebben mondva, az egyetlen, aki igazi jellemfejlődésen és jellemváltozáson esik keresztül. Azonban hogy miért csak ő és ez hogyan, mi módon – na ez már az egész sorozatot lényegét lelövő spoiler lenne. Inkább meghagyom, hogy fedezzétek fel magatok, mi is ebben a tanmese rész…
 |
| Jó munka után… a két Koto (balra: Koto, a fekete nyúl) |
A grafika egész különleges, sokszor elnagyoltnak tűnő, viszont pont ez adja meg az ízét. Hangok terén egész jó hangokat válogattak össze (pl. Kugimiya Rie, Hisakawa Aya, Suzumura Kenichi), a háttérzenék teljesen rendben vannak, az OP-ED páros nagyon jó (és különösen örültem a 9. részben előkerülő angol nyelvű betétdalnak, ami a 2012-es ONA 5. részében jelent meg először, illetve ami mind akkor, mind most képest volt kicsikartatni félszememből egy könnycseppet). A történet a sorozat előrehaladtával egyre érdekesebbé válik, a karakteri pedig szerethetőek. Ugyanakkor főmotívummá válik Lewis Carroll Aliz Tükörországban című művének záróverse is, valamint a művel való párhuzam.
Mindenképpen tegyetek vele egy próbát, annak ellenére, hogy még egy hétig egész biztosan fut. Jelenleg nálam 8/10-en áll, amivel nálam a szezon legjobbja címre esélyes. Később, mikor vége van a sorozatnak kitérek bővebben is a sorozatra (igény szerint).
 |
| Utóirat: Shoukóval jobb nem vitatkozni! |
Micsoda? A Toei végre valami olyat dobott ki 2000 után, ami érdekel is? Vannak még meglepetések… =D Kösz az ajánlót Ricz, valószínűleg simán elmentem volna mellette, ha nem írsz róla.
Remélem tetszeni fog, szóval ha gondolod írsz róla te is (én speciel örülnék neki, én nem akarok esetleg sem spoilerezni róla, mégis csak én fordítom =D), azt várom. 😀
én is elmentem volna mellette, bevallom nem is nagyon vettem észre a chartokon , na majd jövőre bepótolom eme hiányosságot.
cheatergs
A tíz részes anime után mondom, h a Toei ismét letett az asztalra egy közepes stuffot az Iriya no Sora mellé másodiknak. Nekik ez dicséret.
Aki belevágna, annak javaslom az ONA elfelejtését, mivel az Anotherhez hasonlóan zavaró a tér-idő síkja, másrészt csak elspoilerezi a sorozat felét, mivel konkrét jeleneteket vettek át ebből.
A szereplőket a sok szövegelés ellenére sem ismertük meg, kontextusuk többségüknek értelmezhetetlen (Szentélybeliek?), sőt Koto apjának egyenesen változó. Én senkihez nem viszonyultam sehogy, leszámítva a fiatal Kotót, aki az ONA-tól kezdve sikeresen megutáltatta magát velem.
Tényleg mocskosul elegem van már az agresszív lánykarakterekből, akiket véletlen se pofoznának már vízszintesig. Ez a csaj isteni ivadékhoz képest unintelligens, a forgatókönyv kötelező jeleneteit leszámítva nulla empatikus képességgel, önző, nem veszi észre magát, fel se fogja, mi történik körülötte, szellemileg tíz évvel le van maradva korához képest. Az meg hol vicces, hogy asspull erejével ötletszerűen megüt másvalakit indok nélkül?
A sztori érdekesnek mondható, a zárás… ízlésfüggő. Amit nehezményezek, az a megoldás, mert – mint általában az animéknél – megint a „maradjon minden a régiben”-féle konzervatív, bezárkózó, fejlődésképtelen, szemellenzős happyendnek titulált posvadás, rettegés az értékvesztés elfogadásától, holott ez eldöntetett tény volt egy felettük állótól.
Azt elfogadom, hogy a Kyousougiga egy család összeállásáról szólt, az oda vezető út viszont oltári plothole-okra (ki miért ment el-hogyan jutott hova-miért maradt ott?) meg -device-okra épül (Koto überpowája nélkül azóta is unatkoznának Tükör-Kiotóban, amire tromfol, hogy a fogadkozó Koto önmagától abszolút semmit nem tett a szabadulásáért), így belőlem semmiféle katarzist nem váltott ki.
A látvány amolyan Shaft-utánzat, itt mondjuk annyi mentsége adódott a Toeinek, h sokfajta, színes világot kellett – volna – ábrázolniuk.
Ha már fordítás, Ricz, Koto itt-ott megjelenő szlengje erőltetettnek hatott, amolyan keménykedő vagánynak, miközben amúgy is vertem volna szét a fejét.
Hmm… látom eléggé lehúztam, pedig nem rossz, csak nem jó.
Az ONA csak egy részletet mutatott meg a közepéből, igazából nem nem nevezhető zavaró tényezőnek. Az Another esetében a zavaró tényező teljesen másból fakad, ott totális az értelmetlenség, logikai zavar. Ha látja a csaj azzal a szemével a halottakat, akkor miért nem használta? Hogy képes a gerincoszlopot átütni, majd szétnyílni egy esernyő? Meg ilyen apróságok. Szerintem a Corpse Party-t akartad mondani, a Missing Footage az tényleg bekavar. 😀 Amúgy nem sok mindent spoilereznek el, helyette feldobják a kérdéseket, amiket sorban is feldobtak, majd teljes részben ki-kifejtettek.
Amúgy látom rosszul került össze a kirakós. Úgy épül fel, hogy Isten megteremtette a világot, ráhagyta a kidolgozását a fiaira. Szentély és a Szentélybeliek (akik vele dolgoznak) a rendet felügyelik, mert más különben összetörik a gondosan kiépített egyensúly és az okozza a világ pusztulását. Myoue, Koto apja meg képes volt teremtsen dolgokat, azonban mikor Tükör-Kiotóból elment, ezt átadta Yakushimarunak (a génjei egy részével), akiből a későbbi Myoue lett. Koto vele szemben a pusztítás erejével rendelkezik. Volt az a jelenet, amikor Koto kifakadt, ő ott mutatta meg, hogy nem hülye karakter, csak könnyelmű, semmit se vesz komolyan, ha nem muszáj illetve direkt másnak mutatkozik, mint ami (ezért olyan a szlengje, amilyen). Azonban neki se mondtak el dolgokat, így arról se volt fogalma, hogy a Kalapáccsal, ha beüti magát a 13. világba mit indíthat el.
Az egész lényege az volt, hogy a 13. világ legyen elfogadva egynek a többi közt, mentsék meg Yakushimarut a halálvágyától és találjanak neki egy célt, amiért élhet és Myouét szabadítsák fel a kötelességei alól. Az, hogy együtt legyen a család csupán másodlagos volt. Ugyanakkor egy csomó dolgot magadnak kell kitalálnod, vagy ismerni némi buddhista filozófiát, hogy megértse az ember (én se értettem sok mindent, rengeteg dolognak úgy néztem utána, hogy mi micsoda, hogy van kapcsolatban a dolgokkal), illetve a MAL-on is boncolgatták.
Én annak örülök, hogy nem csináltak szájba rágós karakterpszichológiát, mint az EVA utolsó két részében. Mellesleg a Shaft nem tördeli így a karakterek vonalait, nézd csak meg a Yet the Town Turns vagy a Madoka karadesijeit, még csak nem is hasonlít rá. Inkább a Shin-chan elnagyoltsága volt jellemző, mint a Shaft lágy vonalazása,