Az elmúlt hetekben nagy animézések helyett inkább kifosztottam a házi DVD-készletet és átspájzoltam magamhoz annak a felét. Főként a klasszikus háborús filmeket vettem előtérbe, mivel ezek nagyja nem csak történelmileg hű, de a mai háborús filmek javától (főképp a mainstreamhez képest) sokkal elfogulatlanabb képet nyújt egyes eseményekről, csatákról. Amely témát napjainkban újra feldolgozták, azt megemlítem és összehasonlítom. Klasszikus alatt pedig nem értek egyebet, mint az 1990 előtt készülteket. A sorrendnek semmi jelentősége, aszerint vannak, amilyen sorrendben eszembe jutottak.
10) A híd túl messze van (A Bridge Too Far) – 168 perc
Egy parádés szereposztással bíró darab (James Caan, Michael Caine, Sean Connery, Gene Hackmann, Anthony Hopkins, Robert Redford stb.), amelyből létezik regény is. A történetünk a Veteményeskert-hadművelet kezdetét és bukását regéli el 1944 szeptemberéből. A videojátékok kedvelőinek ismerős lehet: a Battlefield 1942 egyik pályája (Arnhem) és a Brothers in Arms: Hells Highway is erre a területre kalauzol el minket. A normandiai partraszállásnál több áldozatot követelő hadművelet kulcsfontosságú hídjának, az arnheminek rengeteg jelenete van, rendkívül jól kivitelezett csatajelenetekkel.
9) A halál 50 órája (Battle of the Bulge) – 163 perc
Újabb parádés szereposztás, Henry Fondával, Charles Bronsonnal és Robert Shaw-val az élen. Az 1944 karácsony környéki német ardenneki általános támadás történetét bemutató film főleg a németek általános támadására és az amerikaiak ellenállására, észbeli párbajára hegyezi ki a dolgokat. Szerepet kap benne a malmédy-i mészárlás és a híres bastogne-i válasz. A film viszonylag vontatott helyenként a rengeteg tervezés és ellentervezés bemutatása miatt, viszont a tankpárbajok és az ostromjelenet kárpótolnak minket. Érdemes kiemelni a film ezen jelenetét, ami az eredeti Panzerlied feldolgozása, filmbe adaptálása.
8) Kelly hősei (Kelly’s Heroes) – 146 perc
Clint Eastwood, Tellly Savalas és Donald Sutherland mesterhármasának tudnám a filmet leírni. A történet Párizs bevétele után játszódik, szeptemberben. A film egy háborús komédia, eszméletlen, örökzöld szövegekkel. A történet egy dezertáló szakaszról szól, akik egy fülest kapnak, hogy 16 millió dollár értékű aranyat tárolnak a németek egy clermonti bankban. Kifejezett összetűzésekre alig kerül sor, de nem is ez a fő erénye a filmnek.
7) Tora! Tora! Tora! – 144 perc
Amerikai-japán koprodukció, több archív II. világháborús felvételt bevágtak a filmbe. A történet egyaránt bemutatja, pártatlanul a Pearl Harbor elleni támadást, hogy mi is vezetett az amerikaiak által ma nagyban „a becstelenség napjához”. A Jerry Bruckheimer által producerelt, Michael Bay rendezésű egész estés limonádé filmet felejtsétek el ennek fényében: az a film ugyanis Edward Cullen módjára csillog az amerikai dilettantizmustól, ál-patriotizmustól és a látványra való törekvéstől. A Tora! Tora! Tora! kendőzetlenül kijelenti, hogy az amerikaiak éppúgy köszönhetik maguknak, mint a japánok – míg a japánokat a túlreagáló militarista kormányzat irányította, addig az amerikaiak kereskedelmi embargót vezettek be a szigetországgal szemben. Ugyanakkor lerántja a leplet pár tévhitről, mint az ultimátum késéséről, a császár háborúhoz való hozzáállásáról és arról, miszerint az amerikaiak nem tudtak egy közeledő flottáról.
6) A midwayi csata (Midway) – 132 perc
A film a Doolittle-hadművelettel (ami a Pearl Harbort megtorló akció volt) és a Korall-tengeri csatával nyit, majd szépen lassan előkészíti a midwayi ütközetet megelőző amerikai lázat egy következő japán támadással szemben. A dialógusok ugyan klisések és az egyes csatajelenetek ugyanazok, mint a Tora! Tora! Tora! filmben, de egy kellemes filmet garantál a Charlton Heston, Henry Fonda és James Coburn triumvirátus.
5) Vaskereszt (Cross of Iron) – 133 perc
A James Coburn főszereplésével rendezett film egy újabb regényadaptáció és az eddigiekkel szemben az orosz frontra kísér el minket, 1943-ba, a keleti front összeomlásának kezdetére. A történetünk egy szakasz hátrahagyott német katona történetét meséli el, akiket körbevesznek az oroszok és átverekedik magukat a frontvonalon. Kicsit furcsa a szájízem vele szemben, azonban filmnek nem utolsó, főleg már azért sem, mert a németeket nem szívesen tették meg főszereplőnek egy II. világháborús filmben, de ez a mai napig így van a vesztes államok esetében. De legalább a film bemutatja, hogy ők is emberek voltak…
4) Budapesti tavasz – 99 perc
Egyetlen magyar filmként emelném ki az ’50-es évek közepéről, ami az ostrom idejére vezet el minket. Ennek az alapja is szintúgy egy regény, de magyar kiadvány hiányában nem tudok bővebbet mondani róla. Egyszer láttam a tévében évekkel ezelőtt, azóta is a kívánságlistámon szerepel a beszerzendők közt. Amire emlékszem az oroszokkal való tűzharcok és a nyilasok jeleneteinek pár mozzanata.
3) Az angliai csata (Battle of Britain) – 132 perc
Ezt is annak idején tévében sikerült megnéznem, s ugyancsak beszerzésre vár. A film a Fall Seelöwe (Oroszlánfóka-hadművelet) menetét mutatja be, gazdagon tarkítva archív felvételekkel, mint amilyeneket az Iron Maiden Aces High videoklipje alatt látható. Az archív felvételek nem csak változatossá teszik a filmet, de olyan exkluzív felvételeket is láthatunk, amelyeket nagyon ritkán használnak fel a dokumentumfilmekben.
2) Navarone ágyúi (Guns of Navarone) – 158 perc
A film az Égei-tengerre visz el minket, s az alapja egy újabb regényadaptáció (ugyanaz, aki a Kémek a Sasfészekben könyvét is írta). A történet egy olyan különleges különítményt követ végig, akiknek a feladat egy sziklaerődbe ágyazott, kívülről elpusztíthatatlannak vélt tengeri ütegek felrobbantása. A film hosszas expozéval bír, több jelenete visszaköszön utalásként más filmekben (mint pl. a Nagy durranás 2). A második része ennél gyengébbre sikerült, ugyanis annak köze nincs se az Égei-tengerhez, se Navaronéhez, hanem lényegében a különítmény túlélőit küldik Jugoszláviába bevetésre, hogy egy gátat robbantsanak fel a partizánok segítségével. Viszont aki jobb szereti a kommandós filmeket, azoknak tökéletes szórakozást biztosít.
1) Nyugaton a helyzet változatlan (All Quiet on the Western Front) – 150 perc
Egy első világháborús filmről van szó, ami szintúgy regényadaptáció. A művet rendesen feldolgozza, naturálisan és nyersen ábrázolja a háború poklát és az első világháború nyugati frontjának viszontagságait, a katonák életét, otthon való nyugtalanságát és a háború előtti izzást és tömeghisztériát az ügy támogatása körül. Kifejezetten ajánlott mű mind filmen, mind regényben főleg általános iskola 8. osztályosoknak és végzős középiskolásoknak.
További ajánlott filmek: (a teljesség igénye nélkül)
A domb (The Hill) – 123 perc
A háború áldozatai (Casualties of War) – 113 perc
A nagy szökés (The Great Escape) – 172 perc
A nagy vörös egyes (The Big Red One) – 113 perc
A Nap birodalma (Empire of the Sun) – 152 perc
A piszkos tizenkettő (The Dirty Dozen) – 150 perc
Apokalipszis most! (Apocalypse Now!) – 153 perc
A remageni híd (The Bridge at Remagen) – 115 perc
A sas leszállt (The Eagle has Landed) – 135 perc
A szakasz (Platoon) – 120 perc
A szarvasvadász (The Deer Hunter) – 182 perc
A tábornok (Patton) – 172 perc
Boldog Karácsonyt, Mr. Lawrence! (Merry Christmas Mr. Lawrence) – 123 perc
Csendben fut, mélyen fut (Run Silent, Run Deep) – 93 perc
Én és a tábornok (The Square Peg) – 85 perc
Én és a tábornok (The Square Peg) – 85 perc
Gallipoli – 110 perc
Guadalcanal Diary – 93 perc
Híd a Kwai-folyón (The Bridge on the River Kwai) – 161 perc
Morituri – 123 perc
Navarone ágyúi 2 – Az új különítmény (Force 10 from Navarone) – 118 perc
Szökés Sobiborból (Escape from Sobibor) – 143 perc
Támadás Rommel ellen (Raid on Rommel) – 99 perc
Jó kis gyűjtemény. 🙂 Nagy kedvencem a Nyugaton a helyzet változatlan. Azért azzal nem tudok egyetérteni, hogy 1990 után nem készült jó háborús film.
Tény, hogy vannak jók ma is, bár nem mondtam, hogy nem készül, csak azt, hogy ma nem készül elfogulatlan darab, illetve van, amikor az unalom órái egy sokkal erősebb filmet nyomnak el. Ez utóbbira jó példa a Ryan közlegény megmentése és Az őrület határán című 1998-as filmek. Az utóbbit jobban szeretem, mert az a háború valódi poklát mutatja be, míg a Ryan egy lerágott csontot (Normandia) tálal nekünk leöntve az amerikai katonaság hagyományával. Szép, szép, az első és utolsó félórája remek, de a többi olyan halálosan unalmas, mint az Apokalipszis most! rendezői változatába illesztett francia földesuras jelenet. Következőnek az újakat fogom rangsorolni, s ott már tényleg rangsorolok, mivel a klasszikusok közt elég sok kettős vagy hármas osztott helyezés lenne.
De az elfogulatlanra érdemes a Megtorlás Hadithában filmet felhozni, az sajnos nagyon egyoldalúan mutatja be az amerikai katonák kegyetlen bosszúját az iraki lakosságon.
A Kémek a Sasfészekben, gyerekkorom egyik kedvenc háborús filmje volt. =) Persze lehet csak azért, mert azaz egy volt meg kazettán.
2000 utánról most hirtelen nem sok emlékezetes darab jut eszembe. Az Ellenség a Kapunál az elején tetszett, jól indult, aztán pont olyan irányt vett, amit rühellek. A Pearl Harbor, magát a csatát tényleg megkapó látvánnyal tárta elénk, és a többi Bay filmtől eltérően, ennek még volt valami értelmesebbnek nevezhető története is, de a csatázós részeket leszámítva, untam.
A Zongorista tetszett, de lehet csak azért jött be akkor, annyira, mert előtte láttam a sorstalanság nevű „remekművet”. =) Igaz ezek már nem háborús filmek, hanem történelmi dráma/tragédia.
A Pearl Harbor nálam feketelistás film, ennek folytatásában le is írtam miért.
A Zongorista legalább nem ferdít, jól mutatja be a valóságot, minden körítés nélkül, hozzátoldás nélkül. Az legalább nem blamázsol kamukauszttal, mint a Sorstalanság.