Kuréről viszonylag kevés szó szokott esni, holott ez a Hiroshimától vonattal nagyjából 20 percre található város Japán második legrégebbi haditengerészeti hajógyárának és a Japán Tengerészeti Véderő egyik fontos támaszpontjának ad otthont. Ennek köszönhetően két egész különleges múzeum is található itt, amely szorosan összefügg az ország modern kori történelmével. Mindkét múzeumot a vasútállomásról 5-7 percnyi gyaloglásra találhatjuk, egymás szomszédságában a kikötőben, ha követjük a vasúti felüljáró mozaikos kövezését.
A Kurei Tengerészeti Múzeum, avagy Yamato Múzeum
A kurei kikötő két nagy kültéri látványossággal is büszkélkedhet, amiből az egyik a Yamato Múzeum külső tere. Az épülete mögött egy kisebb parkocska található több szoborral, ami a tengerészethez is köthető, valamint egy móló, ami enyhén benyúlik a tengerbe. A móló kialakítása a Yamato fedélzetének negyedét kívánja valós méretekben ábrázolni, a móló vége a hajóorr formájára került kialakításra, és a mozaikos járdán pedig jelzik, hol álltak az egykori hatalmas ütegek. Egy kellemes ráhangolódás tud lenni arra, ami a múzeum épületében vár az emberre, noha a kikötő felé eső üvegfalon be lehet tekinteni, ami idő előtt megölheti a meglepődés erejét.
Az épület három fő csarnokra osztható: a befogadó tér és két kiállítócsarnokra. Ezt több kiállítóterem is megtámogatja, amiből az egyik szemközt a város és a hajógyár történetét mutatja be. Oldalt szoktak lenni az időszaki kiállítások (ami az ottjártamkor a Japán Császári Haditengerészet repülőgép-anyahajóiról szólt: azok tervezése, építése és felépítése, valamint háborús története és sorsa). Az első két kiállítócsarnok egymásba nyílik, és a bejárat felé esőben található egy süllyesztett, körüljárható emelvényen a II. világháború legnagyobb csatahajójaként is emlegetett Yamato csatahajó 1:10 arányú makettje, amiről a múzeum is a becenevét kapta. Ennek apropója az, hogy a hadihajó az itteni hajógyárban készült, továbbá a bevetéseit követően is itt javították, illetve az utolsó bevetésére is innen küldték ki. A körüljárható emelvényen még kisebb vitrinekben megtekinthető a parancsnoki csónak, a neves hajóütegek szerkezeti makettje is.
A szomszédos kiállítócsarnokban több kisebb hadieszköz is megtekinthető. Így például egy életnagyságú Mitsubishi A6M Zero, egy Type 93 hagyományos, egy Kaiten Type 10 öngyilkos torpedó (aminek Type 1 változatát a tokiói Yasukuni Háborús Emlékmúzeumban is meg lehet tekinteni), és egy Kairyuu osztályú kétszemélyes zsebtengeralattjáró. Ezek mellett kapott helyett több tűzvezérlőgép, a Zero fegyverzete, a Kongou csathajó kazánjainak életnagyságú másolata, illetve a Mutsu és Nagato 16 hüvelykes, a Yamato, a Musashi és az átalakított Shinano 18 hüvelykes ágyútöltetei.
A kiállítás nem merül ki ennyiben, hiszen több emeleten is találhatóak kisebb kiállítások, amelyeken például a Császári Haditengerészet hadihajóinak apró makettjei mellett az öngyilkos torpedók vezetőinek búcsúleveleit, a hajógyártás technológiájának fejlődését is megtekinthetjük. Érdekességként pedig még a Yamato emlékezete és kulturális öröksége is helyet kapott, így a róla szóló vagy a szereplésével készült animék és filmek is a kiállítás részét képezik.
A „Vasbálna Múzeum”
Hivatalosan a Japán Tengerészeti Véderő Kurei Múzeuma, amelyet a Véderő tart fenn és ingyenesen látogatható. Becenevét a kikötő másik, jócskán dominánsabb látványosságáról, egy kiállított Yuushio osztályú tengeralattjárójáról, a dízel-elektromos meghajtású Akishioról kapta, amelyet 2004-ben szereltek le.
A múzeum tárlatát több tematikus emeleten át tekinthetjük meg. Az első szinten a Tengerészeti Véderő története a háború utáni megalakításától kezdve napjainkig, közte a külföldi kiküldetéseiről és hadgyakorlatairól. A következő emeletet a tengeri aknák és azok mentesítési munkálatai tesznek ki: a különféle típusok, hatástalanító és azonosító eszközök. Az utolsó szinten a tengeralattjárós hadviselés története és mikéntje látogatható, amin minimális lehetőséget adnak a látogatónak kipróbálni az élet egy-egy momentumát a vasbálnákon, így a mosdó- vagy a priccsek használatát.
A kültéri látványosság és a múzeum védjegyéül szolgáló tengeralattjáró is erről az emeletről érhető el. A felsőbb szintek járhatóak be egy vezetett útvonalon, köztük a híd is. Itt érdemes kicsit görnyedni, hogy óvjuk a fejünket. Ez is zárja az állandó kiállítást. A lefelé vezető lépcsőház végén szoktak lenni az időszaki kiállítások, ami ottjártamkor épp a Déli-sarkra szervezett kutatóakciók 50 éve volt.
Ennek a múzeumnak két testvérmúzeumát a nagasaki Saseboban és a kagoshimai Kanoyában találhatjuk meg. Előbbi a Tengerészeti Véderő felszíni hadviselését mutatja be egy toronyházban, a „Sail Towerben”; az utóbbi a Légi Önvédelmi Erők fenntartásában tekinthető meg, aminek egy hatalmas kültéri állománya is van, közte a világ utolsó eredeti építésű Kawanishi H8K Type 2 hidroplán repülő csónak.
