Anime kerekasztal 2020 tél

Ha már kikerült a videó, megosztom, plusz akkor már pár kimaradt gondolat is, aminek azért helye kellett volna legyen, csak hát idő szűke befigyelt, vagy meg lett jegyezve, de nem tértünk vissza rá.

[youtube https://www.youtube.com/watch?v=8xZ8AJPlscE&w=560&h=315]

1. Mi a bajom a trendekkel?

Az elmúlt évtized animés termésére az volt leginkább a jellemző, hogy két dolgot lovagolt meg: bizonyos felkapott trendeket vagy felmagasztalt statisztikákat. A régi nagy zászlóshajónak számító sorozatok megfogyatkoztak, a rivaldafényből javarészt kikerültek és helyüket szezonálisan futó, évenkénti jövő-menő darabok váltották fel, amelyek ugyan képesek voltak nagy nézőszámot generálni, kimondott hatást általában csak pár volt képes összehozni, és még kevesebb volt képes kultikusnak nevezhető címmé válni, amivel beleírhatta volna magát valami kirívó tényezője okán abszolút meghatározóként. Kit próbálok áltatni? Amelyekről beszélek, egy volt képes összehozni egy melléktrendet, ami az évtized végére már inkább nevetség tárgyává vált, mintsem érdemi dologgá; egy másik pedig a mémkultúrába vágta bele magát bozótvágóval.

Igen, olyanokról van szó, mint a Highschool of the Dead, a Shingeki no Kyojin, a Tokyo Ghoul, a Sword Art Online, a JoJo, amelyek a hype gépezettel domináltak egy-egy szezont Ezek közül a SAO volt az, amelyik berobbantotta az isekai témát, illetve a JoJo, aki már-már nem is a mémkultúrára tett hatást, hanem maga vált mémmé. A különbség csak az, hogy míg az utóbbi talált valamit, amivel hosszú távra elérheti az emlékezetességet, addig az előbbinek ehhez több évad kipörgetése kellett, hogy ő rá emlékezzenek.

Az isekai téma felpörgése pedig igen hamar mutatta a kifulladás jeleit, amit mi sem fémjelez szebben, hogy a Kodansha 2017-ben a light novel írói pályázatáról inkább kitiltotta a témát, illetve annyira erodálódott a felhozatal, hogy az utóbbi pár évben egy szezonra több ilyen cím jutott, azok közül is annyi érdekes darab született, amennyit egy béna asztalos is meg tud egy kezén számolni. Javában az isekai lett az évtized ecchi-hárem témája, amelynek a korábbi évtizedben volt nagy keletje. Az a pár üdítő kivétel is elég elszórtan jelentkezett, és jó néhány ígéretesnek tűnt az alapja kapcsán, azonban az átlagossá tétel jócskán bedarálta azt is.

A másik jelentős trend pedig, ami az évtizedet jellemezte, az a családósások sorozata. Amikor olyan mangát, light/visual novelt, játékot adaptálnak, amelynek van valami üde színfoltja, de a képernyőre tálalt eredmény nem üt akkorát, mert valami hiányzik. Vagy az egyik főbb karakter átírása, vagy a rosszul szerkesztett jelenetek, amelyekből az ütőképesség hiányzott, vagy a kezdést áttolták in medias res módon, a történetbeli kihagyások, vagy a direkt elnyújtások, amikből süt az ötlettelenség… Lehetne sorolni, ahány sorozat van, annyi problémakombinációt lehet mutatni.

Illetve bedübörgött a remake-láz is, hiszen visszatértek olyan 20-30-40-50 éves címek felújítva vagy újabb évaddal, amelyekre az ember nem számított. A dolog általában jól sült el, de ugyanakkor volt jó néhány csalódást okozó is.

Hogy a szezonálison kívül nem mondtam címeket? Okkal, hogy szűrd le magadnak, melyik dobozba te mit teszel.

Illetve, akkor pontosan mi is a baj a trendekkel? Az, hogy amire igény mutatkozik, kifulladásig repülnek rá, próbálják fejni, mert a közönség ugrik rá. Önmagában ezzel nem lenne gond, de sok sorozat nívója nem ért el nagyobb szintet annál, minthogy az igényt kielégítse egy 1000+1 alkalommal látott történettel, amiben semmi csavar nincs, ugyanaz a megfejtés, mint előtte 10 éve, és az eladhatóság jegyéért bevetnek bizonyos külső karakterjegyeket, amik biztos érdeklődést fognak kiváltani a merchandise piacon. Majd ilyenből kapunk egy szezonban 4-et is, évenként pedig minimum 10-et. A téma pedig már akkor hamvaiba borul, mielőtt igazán fellángolhatott volna. Aki járatos a filmek világában, az tudja, hogy a 80-as évekre a western téma kifulladásig lett nyúzva, hosszú időre le is került a palettáról.

2. Mi a másik kedvencem az évtizedből?

A Kyousougiga sorozatát volt esélyem elmondani, és direkt nem említettem a videómat, mert nem tartottam lényegesnek (köszi Timi, hogy muszáj volt szóba hoznod, azzal húzva az időt, ahelyett hogy átengedsz a másikra, és legközelebb hagyj végigmondani…); viszont a másik nagyon csúnyán levegőben maradt, pedig talán annak van mindeneknél jobban aktualitása: a Shimoneta. Ahol Japánban úgy döntenek, hogy a pornográfiát és az obszcenitás formáit betiltják, büntetik, majd felállítanak egy kijelölt mértéket, ami alatt meghatározott tárgyak, eszközök puszta birtoklása vagy szellemi termékek közzététele (erotikus alkotások, disznóviccek, a fekete és a morbid humor formái) is terroristáknak kijáró közveszélyességi billoggal jár vagy börtönnel, illetve össztársadalmi sipákolással. Ennek okán elvárássá lett a túlzott modorosság, a pozitivizmus, ami kéz a kézben jár a favorizmussal és a korrupció enyhébb formáival. Mindeközben, több olyan karakter van, aki rendkívül álszent, kívülről fenntart egy látszatot, mint az erkölcs elmozdíthatatlan bálványa és oszlopa, miközben igencsak kétes dolgok fordulnak meg a koponyájában (pl. az egyik főbb női szereplő rendszeresen nemi erőszakot követ el a főszereplő srác ellen, amit rendre megúszik, többek közt azért, mert “á, ő nem olyan lány!” – és ezzel is egy másik napjaink társadalmi problémáját jelenítik meg, illetve a visszásságokat).

Gyanúsan egybe cseng a világunk jelenlegi állapotával és a PC-kultúra erőltetett piedesztáljával, ugye? Nos, nem csoda: ez annak a szatírája, ahogy a feminista szélsőségek idealizmusa számára a Szexmisszió című lengyel sci-fi-szatíra is.

3. Trivia dolog: amikor válogattam, mely címek kerültek be tőlem és miért.

Azt hittem először, hogy nehezen fogok kiállítani 10 darab címet az évtizedből a saját szubjektív listámra Az eredmény mondjuk meglepett, hogy így is küszködtem, hogy legalább 5 olyan címet tudjak odabökni, amit feltétlen jelölnék, miközben azt hittem, olyan sok lesz, hogy alig fogok tudni dönteni, mit említsek. De ezt egy másik posztba teszem, így is hosszú már ez is.

 

Hagyj hátra valami kommentszerűséget!

%d bloggers like this: