Nem, nem Microsoft Word, de még csak nem is OpenOffice bemutató vagy tutorial következik a részemről, hanem sokszor a világ legegyszerűbb dolgának beállított, tényleges szövegszerkesztés alapjai. Ez alatt értem a mindenkori cikkeket, ismertetőket, recenziókat, de még a beadandókat valamint a szakdolgozatokat, házi fogalmazásokat stb. Mindent, ami ehhez kapcsolódik, a szövegszerkesztés alapszabályait…
Hogy miért van erre szükség? Sajnos párszor megkaptam újabban, hogy bizonyos cikkek esetében nem jártam el kellő körültekintéssel, nem szóltam egyes dolgokról, nem tekintettem ki távolabb az időben és térben. Ennek pedig megvolt a maga nagyon egyszerű oka, nevezzük első szabálynak:
Figyelembe kell venni mit, hova, de legfőképp ki(k)nek szánjuk az adott írást.
Gondolom nem kell különösen boncolgatni, vagyis egy a maghasadás folyamatáról szóló cikk nem feltétlen keltene érdeklődést egy animés oldalon, amennyiben nem egy adott műben tárgyalt módjának kritikájáról vagy japán vonatkozásról nem beszélünk ennek kapcsán, hogy mit alkottak a tudósaik ezen a téren aktuálisan és egykoron. Ilyenkor a maghasadás folyamatát elsősorban célszerű röviden taglalni, a lényeget leírni, a részletektől kímélni a laikusokat, ami hatalmas ecetes ollózást jelent, s a japán vonatkozásokra fókuszálni. Természetesen a történelem sem különb, mivel ott is folyamatokat kellene bemutatni, ami addig a pontig elvezetett, majd a pontot taglalni valamelyest, s a következményeit leírni, amennyiben konkrétan egy témáról beszélünk. Csak hát ez nem egy lineáris dolog, sok esemény együttesen tesz ki valamit, ami egy új hatást generál, a gyökerek pedig olykor régebbiek, mint hinnénk. Az ollózás ilyenkor is szükségszerű, sőt kellő, mert még mindig figyelembe kell venni a fenti kiemelt szabályt. Ez pedig örök dilemma: a laikus értse, s megfogja az adott dolog egy ilyen jellegű oldalon, témától független – ez pedig az írás stilisztikájától függ elsősorban -, viszont aki ismeri a mögöttes dolgokat, a (pontos) részleteket azoknak a fél fogára se elég az adott írás. Az utóbbiak okkal hőböröghetnek olykor, vagy rosszallóan kritizálhatják az írást, de ilyenkor sokszor elfelejtik a fenti kritériumokat, hiszen egy általános portál sosem a szaktudományok Mekkája, viszont az érdeklődőkből jó bázist lehet építeni – s ilyenkor a kommentárokban való megnyilvánulás sokat segít, de ennek is megvan a maga stílusa, hogy a cikket összeszerkesztő ne érezze, hogy a saját hibáit dörgölik az orra alá. A legegyszerűbb további referenciákat nyújtani: filmek, könyvek, hanganyagok, internetlinkek a kérdésben.
Aztán ott van a kettes szabály:
A cím legyen lényegre törő, a tartalmat jellegzetesen leíró.
A túl pontos cím ritkán jó egy kiterjedt téma esetében, mert előfordulhat, hogy szeretnénk többet is írni, mint amennyit megteszünk, ezáltal az írás kifejezett lényegét veszti. Ezért is szoktam mondani, hogy a túl pontos cím inkább a szakírások erénye. A túl általános meg mindenről szólhat egy témán belül, csak a lényeg veszik el. Maradva a fentebbi témáknál, s a maghasadásos példánál, „A maghasadás” egy tipikus általános cím, sokkal inkább ismeretterjesztő jelleget tükröz, mintsem szakleírást. A „Maghasító japán tudósok” pontosabb, de nem jobb, mert ez inkább tételes felsorolást sejtet, némi élet- és munkarajzi leírással, száraz tényanyagot tükröt. A „Japán tudósok a maghasadás területén régen és most” már egy tágabb, nem listaszerűen felsorolt névjegyzék, hanem szövegesen előadott, eredményeket és következményeket is bemutató írást sejtet. Történelmi részen már nehezebb a helyzet: az egyes szabály értelmében térben és időben is közel kell maradnunk, nem kalandozhatunk el minden esetben 25-50 éveket vagy évszázadokat, 2-3 országgal vagy egy teljes kontinenssel arrébb. Ez a tipikus „Ádámnál és Évánál kezdjük” esete a dolgoknak.
Ha a témánk esetleg „A Pearl Harbor-i csapás”, akkor időben a tőzsdekrachnál régebbre nem mehetünk. Mivel a csapást kiváltó tényezők innen indulnak (meg lehet említeni az I. világháborús körbetartozást is, az adósságspirálokat az országok közt, de ennél bővebben nem!), de a fonalat a New Deal után kell felvennük konkrétan. Amerikai részről a diplomáciai és kereskedelmi inzultusokra fektetni a hangsúlyt, japáni részről pedig Mukdenre és a militáns rezsim hatalomgyakorlására, a Csendes-óceáni birodalom álmára, részletekbe nem menően, csak már a közvetlen (+-1-2 év) közelében. Eztán jöhet a támadás tervezésének részletezése, a csapás leírása, a következmények (Amerika hadüzenete, a háborús hisztéria, a válaszcsapás [Doolittle-hadművelet], Japán hadmozdulatok legkésőbb Midway-ig). Igény és érzés szerint lehet a kulturális behatásokról is szót ejteni (filmek, könyvek stb.) amennyiben kellő számú és relevánsnak mondhatót érzünk (pl. a példánál maradva a Pearl Harbor – Az égi háború filmmel szemben a Tora! Tora! Tora! sokkal jobb, de megemlíthetjük őket összehasonlítva több évtizedes távlatból). Könyvek esetében nem csak a két fél könyveit, hanem a harmadik feleket is célszerű feltüntetni, ha már ismerünk. Ha nem, lehet kutatni, de embere válogatja, hogy ezt a pontot mennyire érzi a téma szempontjából fontosnak, vagy mi célja van az írással – s ennek kihagyása érthető is: az érdeklődő olvasót kutatásra sarkallja.
Amennyiben általános címet kényszerülünk adni, mert karakterszám-megkötés van az adott helyen érvényben, akkor az írás elején jelezni kell, hogy mire is kívánunk fókuszálni a nagy témán belül.
A harmadik szabály:
A szöveg legyen stílusos, kimért és átgondolt. Célja érthető és tiszta.
Sajnos általános tendencia, hogy az emberek nem igazán szeretnek olvasni vagy tudattalan kihagynak módozatokat a szöveg olvasása közben (így lesz a feltételes módból tényként kezelt adat). De az sem ritka, hogy a komplexebb mondatokba beletörik a bicskájuk. Ez egy kiküszöbölhetetlen szociális probléma.
A stílusosság elsősorban az érdeklődés megfogására tett kísérlet. Olvasmányosan is elő lehet adni száraz tényeket, megtartva az objektivitást. Nehéz ügy a keményebb, összetettebb témák esetében, de kifizetődő a visszajelzések szempontjából.
A kimértség az indulatok hiányára értendő, vagyis a szöveg objektív mivoltára, nehéz kérdést tárgyaló dolgok esetében mérlegelést kíván.
Az átgondolt szöveget pedig könnyebben megérti az ember, az üzenetiség jobban rögzül. Ehhez pedig elsősorban tartani kell az arányokat. Egy koncert alkalmával is a túl hosszú nyitány a tényleges játékidővel szemben rontja az élvezeti értékét. A hirtelen lezárásokat pedig senki sem szereti, gondolom én.
Az érthető célt elsőnek az írás környezete határozza meg, majd a címe, legvégül az eleje. Egy általános portálra lehet írni szakanyagot is, de egy szakportálra általánosat (bemutatót) már nem. Csak az előbbi esetében alap nélkül nem értjük a célját (vagyis kellene egy általános, bemutató jellegű cikk is hozzá alátámasztásul, amire hivatkozni mindenképp kell), az utóbbi esetében meg már felesleges, mert az alapok már megvannak egy szakportál látogatóinál (é.: egy gamer portálon mondjuk nincs szükség általános konzolbemutatásra).
Remélem sokat segítettem ezzel egyeseknek, már a mérlegelésben és végre békén leszek hagyva, hogy nem történészi mesterdiploma munkákat írok olyan oldalakon, ahol nem is ez a cél. Szívesebben nézem az érdeklődést és az olvasó által megkezdett kutatást egy témában, amiben felkeltettem a figyelmét, mint azt, hogy a témában járatosak/járatosabbak szőrözzenek felette, mert nem tetszik nekik valami. Nekik még mindig azt tudom mondani: egyes szabály.