Bevallom, ritkán várok mozifilmeket. Utoljára tűkön ülve a Space Battleship Yamato live action filmjét vártam úgy, mint a jövő tavasszal (04.12.) mozikba kerülő Evil Dead remake-t. A Fede Alvarez rendezte film várhatóan hozni fogja a mai kornak azt a brutalitási szintjét, amit annak idején, 1981-ben az eredeti film is okozott. De most ne fussunk ennyire előre, mert hogy mit is várok a filmtől, az egyértelmű: erőszakot, vért, gyomorforgató kegyetlenséget és brutalitást, elborult jeleneteket, amelyek csontig hatolnak… S pont ez miatt tartok tőle, hogy csak DVD-s kiadás lesz nálunk, a mozikból messze elmarad (ha mégis, akkor befizetek egy körre – szigorúan 2D-ben).
De most nézzük is végig az eredeti trilógiát és tekintsünk ki a trilógia előzményeire, s némi folytatására…
A továbbiak a lelkivilágot megzavaró képi tartalmat hordoznak magukban! Én szóltam…
Szervesen nem kapcsolódik a trilógiához, azonban mégis csak érdemes kiemelni ezt a mindössze félórás kisfilmet. Hogy miért? Azon túl, hogy a trilógia főszereplőjét alakító Bruce Campbell játssza itt is a főszerepet és Sam Raimi (Darkman, Pókember-trilógia) rendezte… Nos, Raimi vizsgafilmjeként ismertem meg, azonban kicsit utánaolvasgatva inkább pénzügyi támogatást szerző rövidfilmnek titulálták, hogy le tudja forgatni az 1981-es, mára kulthorrorrá vált filmjét.
Az alap ugyanaz szinte: pár barát elmegy egy erdei kunyhóba, majd az egyikük megszentségtelenít egy indián temetkezési helyet. Mondani sem kell, nem túl jó ötlet, mert a holtak visszajönnek bosszút venni – s az sose olyan finom dolog, ezt a Kedvencek temetője filmből is megtanulhattuk (vagy az annak alapját képező Állattemető című Stephen King regényt).
Sajnos a film viszonylag nehézkesen érhető el, online is a YouTube-on megtekinthető, nem épp a legjobb minőségben (nagyjából ugyanezt kapod, ha letöltöd az isohuntról), így csak ergya minőségű VHS-rip található meg belőle – annak ellenére, hogy az Anchor Bay 2002 áprilisában kiadta az első film Book of the Dead kiadásához. Ízelítőnek jó lesz az első film elé. Ha ezt túléled, akkor az első film már nem jelent kihívást.
 |
| Bruce Campbell, mint az egyik megszállt akcióban |
A trilógia első darabja, ami mindössze 300 ezer dollárból készült. Ebben Raimi már valamelyest újradolgozta az eredeti Within the Woods-sztorit. Ugyanúgy megvan az erdei kabin és a baráti társaság, azonban ez sokkal sötétebb, mint a WTW. Elsősorban a tömény brutalitás és a velőt rázó képi világ…
Hazánkba először a ’80-as években tört be (emlékszem, apám mesélt, hogy ő a szombathelyi laktanyában látta még katona éveiben – ami 1984 táján volt), akkor még a szokott formában, mint a legtöbb nyugati kalózvideó: hangalámondásosan, fű alatt és a címet elferdítve, Az erdő szelleme címen. A kazetta sokáig megvolt (kábé két éve dobtam ki, miután agyon lett használva a szalag, valamint már megszereztem DVD-n), s körülbelül 12 éves korom óta évi 2-3 alkalommal tuti megnéztem – anyám nem kis „örömére”. A 2000-es évek elején láttam először az új VHS-kiadását, ám akkor már az új hivatalos címét is megkapta: Gonosz halott. Először nem tudtam hogyan is érezzek a cím iránt, mert a fordítás nem a legjobb… mivel nem egyről van szó, de nagyon nem ám.
A történet ugyanúgy indul, mint a WTW, azonban az esti pohárköszöntő alatt felcsapódik magától a pinceajtó. A két srác lemerészkedik, így találnak egy szalagos magnót, s egy emberbőrkötésű, torz borítójú könyvet. A szalagot lejátszva megidézik Kandar démonait, amelyek egyesével kezdik megszállni a kis társaságot…
A film maga nagyon eredetien összeszedett darab, egy-két kisebb hibával. Viszont erőszakból, vérből és undort okozó részekből nem lesz hiány. Ajánlott eredeti szinkronnal nézni, a magyar szinkron borzalmasan siralmas lett, még a hangalámondáshoz képest is, nem beszélve a szövegről, ami olykor a régi változatban jobban sikerült, jobban eltalálta azt, amit mondani kellett, vagy ahogyan – pedig az meglehetősen monoton volt, de jól állt alá a recés férfihang.
Összességében nálam 8 pontot ér a 10-ből.
Meglepő, hogy a „folytatásra” 6 évet kellett várni. Igen, „folytatásra”. Bár a cím ezt sugallja, az eleje alapján inkább az eredeti elgondolás rebootja. Elsősorban, mert itt megváltoznak a kezdeti körülmények, csak Ash-t és barátnőjét ismerjük meg, más a könyvre találás módja, a lejátszás. Bár ez a pár jelenet inkább azoknak szól, akik még nem látták az első részt, azért vannak szemet szúró különbségek: pl. a könyv megjelenése, a köré font történet. Más a címe is (ez első filmben Naturan Demanto volt, most már elkezdik használni a Necronimicon Ex Mortes-t). Ellenben ott kapja fel a tényleges fonalat, ahol az első film véget ért.
Ash miután túlélte a pokoli éjszakát, egy démon letámadja és repíti (a forgatás során ez valójában maga a rendező volt a saját robogóján) tova. Ekkor kerül hősünk megszállásra, most már ő is egy démon, azonban a nap felkel és kiűzi belőle a gonoszt, majd elalé, s pirkadatkor tér csak magához. El akar menekül, de hiába… a híd megsemmisült, így kezdődhet a második menet… Mindeközben kunyhó tulajdonosának lánya, annak barátja és két környékbeli érkezik oda…
A film maga már nem olyan brutális mint elődje, viszont keveri a lapokat a horror és a vígjáték közt, ugyanakkor pár utalás is visszaköszön. Míg az első részben egy Sziklák szeme poszter lógott a pincében, itt a pincés jelenetben láthatjuk Freddy Krueger késes kesztyűjét is lógni a falon – ez afféle kölcsönös tisztelgés Wes Craven és Sam Raimi közt, mivel a Rémálom az Elm utcában első részében Nancy Thompson az Evil Dead-et nézte áloműző gyanánt. Viszont a hely is más: a The Color Purple film egyik forgatási helyén vették fel, mivel az eredeti kunyhó évekkel korábban egy tűz felemésztette. Emellett poénból se lesz hiány, de leginkább a groteszk lesz az, amin kuncogni fogunk páran. Ilyen, amikor Ash a démon megszállta jobb kezét levágja a láncfűrésszel, majd egy veder alá teszi, rá könyveket nehezéknek. Talán véletlen, hogy a legfelső a Ernest Hemingway Búcsú a fegyverektől című könyve? (Farewell to Arms – arms egyszerre fegyvert és a kart/kezet többes számba)
A képi világ jobb lett (6 évvel később el is várnánk), kidolgozottabbak a maszkok és az effektek, bár érdekesen hat a csimpánz módjára kiabáló halálfejű, vagy a röhögő kéz (akiről mindig az Addams Family Izéje jut eszembe). Viszont kellemes szórakozást nyújt, főleg Ash legendás beszólásai, mint a „groovy”, „swallow this”, amelyek a későbbi játékokban visszatérnek – de ezekről később. Viszont ezt már lehet magyarul is nézni, a szinkronja egész élvezhető lett (bár még mindig az eredeti jobb ennél is).
Az ellenérzések a beilleszthetőség esetében kicsit rontanak az élményen, de kifejezetten ez is egy 8/10-es élmény.
A harmadik filmet már nem mondanám kifejezetten részének a trilógiának, ennek pedig több oka van. Az egyik legnagyobb, hogy túlságosan is kilóg – ez már inkább komédia, mintsem horror. Ugyan közvetlen folytatása a második résznek (most már tényleg beszélhetünk ilyesmiről), azonban kicsit vicces a dolog: a Necronomicon külseje megint változott, s a köré font történet is módosult. Érdekes, hogy a film elején nagyjából ugyanazt mutatják, mint a második részben, plusz megspékelik annak fontosabb eseményeivel – de a szöveg változik. Most már konkretizálják a nyelvet, amin írták (sumer – fail, mivel inkább a maja íráshoz hasonlít, ahogy írják fele a könyvet, sem mint az ékíráshoz, s az illusztráltsága is inkább a kifinomultabb korok terméke ezzel már – egy szóval, katyvasszá válik ezzel a konkretizálással).
Ash, miután az örvény beszippantotta, visszakerül a múltba, az 1300-as évekbe, ahol a gonosz megtestesülése mellett (a kezén lévő láncfűrész miatt is) az éppen a környék ellenségének embereként is tekintenek rá. Csúnya baklövést követnek el, amikor ki akarják végezni, ugyanis megmutatja az igazán badass oldalát és helyre teszi a népeket. Ezt követően elindul megkeresni a Necronomicont, hogy hazajuthasson.
Az eleje még viszonylag decens, később süllyed, s megy a komédia a horror rovására, s lesz belőle egy limonádé fantasy, mintsem igazi horror. Az egyik legérdekesebbre sikerült jelenet a mini-Ashek támadása, amiből majd a gonosz Ash is „kifejlődik” egy igencsak groteszk módon. S ehhez hozzájön a korai horroros megvalósítása a temetői jelenetnek, ami újabb komédiaforrás. Nem tudom, ki hogy van vele, de ez a film követte el a sorozat szeppukuját – már nincs min félni, csak nézünk ki a fejünkből WTF-tekintettel és azon gondolkodunk, hogy minek is nézzük már…
 |
| Most lett elegem belőled, Raimi! |
A film vége viszont már epic, s inkább azt mutatja be, hogy milyennek is kellett volna igazán lennie a második részt követően is. Viszont tudtátok, hogy volt egy alternatív vége is a sztorinak? Meg bizony van, pár limitált kiadáson és a japán kiadványokon volt ez látható. A végén a Necronomiconból nyert főzetet Ash megissza, s egészen korunkig al… udna, de egészen a világvégéig teszi ezt, ahol már csak a pusztulással szembesül. A magyar szinkron még úgy ahogy elmegy hozzá – bár a filmhez hasonlóan lehetett volna jobb is. Ennek ellenére több képregény-feldolgozást és folytatást is kapott.
Így talán nem meglepő, ha 5.5/10-re értékelem, bár vérzik a döntésért a szívem, mert tényleg lehetett volna jobb. Sokkal jobb.
Körülbelül ennyit gondoltam a filmekről elmondani, a játékokra később visszatérek egy rövidebb poszt erejére, mert abban nem vagyunk eleresztve, s nekem is csak eggyel sikerült közülük játszanom.