Azért
elég érdekes kérdéskör tud lenni az, amikor az elmúlt néhány év eseményeit viszik filmvászonra. Legyen az a World Trade Center leomlása és a lezuhant United Airlines gép utasainak története, vagy épp a hamarosan a hazai mozikba kerülő Alelnök, ami az ifjabb George W. Bush által alelnöknek felkért Dick Cheney-ről és az amerikai politikai térképet átíró manőverezésekről fog szólni. Valahogy ilyen a Kurszk is, ami a 2000. augusztus 12-én megtörtént katasztrófát hivatott bemutatni. A dolog viszont nem egyedi, hiszen 2005-ben már készült egy az esetet feldolgozó film, azonban abban inkább a szóbeszédekre és az ütközés-elméletekre alapoztak.
Persze, ki kell emelni, máig nem teljesen tisztázott, hogy mi is történt pontosan, mi okozta a tragédiát. Vannak erőteljes fehér foltok, amelyek megkapargatásával akár államtitkok is sérülhetnek. Ez a tavalyi belga-luxembourgi koprodukciós dráma sem mondja el a teljes valóságot, sőt, Robert Moore 2002-es könyve, a Time to Die: The Kursk Disaster alapján készült, ennek ellenére igyekszik minél hitelesebben bemutatni a legvalószínűbb eseményláncolatot. Ugyanis a katasztrófát követően rengeteg elmélet látott napvilágot a dagesztáni öngyilkos merénylőtől kezdve az USS Toledóval való ütközésig (ami egyébként az USS Memphis tengeralattjáróval együtt csak a már észlelt robbanásokról gyűjtött adatot), vagyis a hadgyakorlatot tartó orosz flotta közelébe se nagyon voltak), de például a Napi Világgazdaság arról írt, hogy a Kurszk olyan veszélyes manővereket tett, ami végett az amerikaiak megtorpedózták, és ezen értesülésüket rádióamatőrök által elfogott és visszafejtett diplomáciai jelentésekre alapozták.
De akkor mi is az igazság? Miben más a film és a valóság? Sok mindenben, de leginkább apróságokban rejlenek ezek a különbségek. Ilyen például:
- A Kurszk már 11:28-kor kilőtt egy teszttorpedót, ami a filmen elmarad. A robbanás viszont ezt követően történt az egyik új fejlesztésű torpedó meghibásodása miatt (az egyetlen hitelesnek tűnő jelentésre alapozva). A torpedó hibája vélhetően a hegesztés minőségéből fakadt, a szökő hidrogén-peroxid a torpedócső sárga- és vörösréz borításával kémiai reakció keretében robbant be, míg a filmen ugyan szökik a hajtóanyag, a torpedó melegszik (meg is jegyzik, jelenti is az illetékes), míg nem spontán berobban.
- A hadgyakorlatban részt vevő parancsnokok későbbi nyilatkozatai szerint csak az esti órákban tűnt fel nekik, hogy a Kurszk már jó ideje néma. Az ismételt kapcsolatfelvételi kísérlet után indították el a mentőakciót. A mentőhajó csak másnap reggel 8:40-re érte a Kurszkot.
- A mentésben nem egy mentőkomp vett részt, hanem kettő. Az viszont tény, és a film helyén is kezeli, hogy az akkumulátoraik rosszak voltak, a kapcsolódás többször is sikertelen volt, mivel a rossz szigetelés miatt nem tudták kiegyenlíteni a nyomást.
- A film során 2-3 éjszakát látunk csak a tragédiát követően, mire a harmadik nap a nemzetközileg felajánlott segítséget elfogadta az orosz vezetés a közelbe ért norvég kishajóról, amely megközelítette az orosz flottát. A valóságban augusztus 16-án fogadta el az orosz vezetés a brit és norvég kormány segítségét, a mentőhajójuk 17-én futott ki és csak 19-én ért a helyszínre. A mentőakciójukra pedig csak augusztus 20-án kerülhetett sor.
- És a legfontosabb: a legénység megmaradt emberei (nagyjából 8-9 fő) a hátsó rekeszben sokáig életben voltak a vásznon, bár elég komoly erőfeszítéseket tettek az életben maradásért. A valóságban a jelentések tanúsága szerint a 118 főből megmaradt 23 tengerész az esetet követően 6 órán belül megfulladt.
Az utolsó különösen kritikus, bár nem lehet felróni hibaként, hiszen a módosítás a film és a történet előnyére válik. A film ugyanis három szálon futtatja a cselekményeket, amelyek jelenetei időrendben követik egymást, helyenként némi átfedéssel. A három szál a túlélőké, a parancsnokoké és otthon maradt feleségeké, családoké. Ebben a szerkezetben hasonlít Christopher Nolan Dunkirk filmjére, ahol időben és térben ugorva követhettük végig földön, vízen és levegőben az eseményeket, mindamellett hogy volt egy civil történeti szál is. A recept hasonlít, de mégsem egészen ugyanaz, hiszen az említett film jelenetei nem időrendben követik egymást, így nem képes feszültséget teremteni, hanem mindössze naturalistán ábrázolja a tengerbe szorított és kimentett hadsereg történetét (ami egyébként akármennyire is szeretett volna hű lenni az eseményekhez, nem tudott az lenni). A Kurszk ezzel szemben az időrendiség megtartásával a helyszín és a szemszögváltogatások ellenére folyamatosan építi fel a feszültséget.
És ha már eltekintünk attól, hogy egy témába illő könyv adaptációja tulajdonképpen a film, a megtörtént események pontatlanságát éppen emiatt a fokozódó feszültség miatt nem lehet felróni neki. Hiszen a túlélők szenvedésén keresztül mutatja be azt a tényleges vezetői hibát és mulasztást, ami a film egyik katartikus jelenetében csúcsosodik ki és épp úgy része volt a korabeli híradásoknak: amikor az egyik tengerésztiszt anyja magából kikelve szavakkal neki megy az Orosz Haditengerészet sajtótájékoztatót tevő vezérkarának, és komoly dulakodás veszi kezdetét. Ezen a ponton a film átmegy a jó értelemben vett vérlázítóba, mivel az orosz vezetés reakciója a valóságban sem volt sokkal különb a filmen látottaktól. (Pláne, ha hozzá vesszük, hogy Putyinnak akkoriban jelentős PR-veszteséget jelentett az eset, mivel amíg a nemzetközi sajtó az esettel foglalkozott, az orosz televíziók feltűrt ingujjal mutatták őt, ahogy a fekete-tengeri nyaralójában grillpartit szervez. Ezt viszont a parancsnokainak köszönhette, akik késve tájékoztatták az elnököt, és nem javasolták a helyszíni látogatást, szemlét.) Az összeesküvés-elméletek és a hazudozás eléggé jól jellemezte az akkori vezérkart, amely a zűrzavarban sokkal inkább bűnbakot keresett (a filmben meg is nevezik, hogy kiket akarnak felelőssé tenni érte és mily módon), mintsem a tragédiával érdemien foglalkozott volna. Putyin karakterét viszont kivágták a filmből, színészt se kerestek rá, noha az eredeti tervek szerint szimpatikus módon ábrázolták volna, tekintettel arra, hogy az akkor 3 hónapja beiktatott elnököt személyesen is érinti a tragédia (az apja ugyanis szintén tengeralattjárón szolgált). Ennek oka egyfelől Luc Besson produceri kérése volt, aki a mentőakció(k)ra kívánt fókuszálni, illetve vannak olyan feltevések, miszerint a kiadó EuropaCorp nem kívánt emiatt akár esetlegesen is a Sony sorsára jutni, akiket „Az interjú” című film miatt meghackeltek.
Viszont akadjunk le a sztoriról, a történet elemeiről és az igazságtartalmáról, merthogy most már eléggé világos, hogy a közvélekedés és a világ számára sokáig ez a film lesz az esetet lehető leghitelesebben ábrázoló alkotás. Technikai értelemben két dolgot tartok fontosnak kiemelni. Az egyik elég kicsinység, de eleinte eléggé zavart a dolog: a kép ugyanis nem töltötte ki a vásznat, annak kellős közepén futott. Ez akkor változott meg, amikor a Kurszk kifutott a nyílt tengerre és ezzel együtt a kép is kiszélesedett szuper-szélesvásznúvá, majd ismét képarányt vált abban a pillanatban, amikor totális a reményvesztettség. Ez utóbbinak értem a művészi aspektusát, hogy miért döntöttek így, de az előbbit valahogy nem, hogy mi célt szolgál.
A másik dolog pedig a kamerakezelés, a szögek, beállítások. Egyszerűen nagyon jól el vannak találva, különösen a zárt térben, ahol a minimalista ütős zenével együtt egy félelmetes és nyugtalanító érzést kölcsönöz még akkor is, amikor nem történik semmi. Már ott kezdett libabőrözni ennek az együttes hatásától a karom, amikor a későbbi túlélők kvázi vezetője végigsétál a tengeralattjáró folyosóin. És ezt az érzést csak fokozza a film a későbbiekben, amikor már az életükért küzdenek. Ez a feszültség- és hangulatteremtés viszont nem változik a szemszögváltással sem, amikor a felszíni flottát látjuk vagy az otthon aggódókat.
Végszónak: a filmet csak ajánlani tudom. Ha valaki mégis otthon nézné meg, akkor érdemes nagyobb képernyőre tenni, illetve egy becsületes hangrendszerre kötni az igazi élményhez. Mindenki másnak viszont most javallott lecsapni rá, amíg megy a moziban. Ezért a nyomasztó és fojtogató hangulatú filmért mindenképpen megéri a tengeralattjárós témában (amiből egyébként is keveset és még kevesebb jót kapni).