Amíg viszont nem érkezik meg az új epizód, addig egy másik, 2016-os játék képében is találkozhatunk a már megismert karakterekkel és mellettük újabbakkal, bővített választékkal. A HuniePoppal szemben ez már nem egy randiszimulátor, se nem puzzle, hanem egy humán erőforrás menedzselési darab, amely egy régi-régi, rajzfilmes grafikájú point and click-menedzsment játék hangulatát és mechanikáját igyekszik megidézni: a Lula játékokból a The Sex Empire vagy Wet Empire címen is ismert darabot.
Kyu visszatér, ám most nem mint önbizalom tréner, hanem oktatónk, hogy miként építsünk ki a lányokra egy jól futó pornóhálózatot, és a kivitelezésre kapunk egy hónapot. Mélyebb történet nincs, munkánkat a játék végén különféle lőcsszobrocskákkal jutalmazza a program. A konyulós bronztól egészen a gyémántkeménységű dákó szoborig… Ja, igen. A hasonlatom korábban nem volt alaptalan: ez sokkal nyíltabban kezeli a szexualitást, ezáltal korhatáros is.
Noha történetben meg vagyunk rövidítve, játékmechanikailag aligha mondható el. Ugyanúgy megtalálhatóak a fejlesztések, amelyek a különféle szolgáltatások színvonalán emel, vagy javítja a körülményeket: több lányt (összesen 8-at) vehetünk fel munkára, szélesebb közönségnek tárhatjuk ki a szolgáltatásainkat. Ehhez viszont keményen meg kell dolgozni, mert bizony pénzbe fájnak. És persze, a lányoknak van díja, tehát fizetnünk is kell őket, nem dolgoznak ingyen. Valamint többüknek van valamilyen fokú függősége a cigaretta és az alkohol iránt, így azt a készletet is pótolni kell. Ha a pénzzel elérjük a kritikus csődpontot, ami többszöri fizetésképtelenséget jelent, akkor lehúzhatjuk a rolót.
Az említett szolgáltatásaink 3 részre oszlanak meg: küldhetjük őket fotózásra, videózásra és eszkortnak is. Ez utóbbi a veszélyesebb, hiszen elkaphatnak valamilyen nemi betegséget, így kevésbé lesznek kívánatosak, egyes tevékenységektől pedig el is lesznek tiltva. Ilyen nemi úton terjedő fertőzések (STI) közt szerepel a tripper, hepatitisz, a chlamydia és az AIDS is. Szerencsére a legtöbbjük gyógyszerrel kezelhető, de amelyikük véglegeset szed össze, az már bizony jóformán csak teher lesz a számunkra.
Jóformán, mert vannak más lehetőségek is: elküldhetjük a trafikok egyikébe dohányért és alkoholért, vagy a shopba szexuális alkalmatosságért vagy fétis holmiért. Az egészséges lányokat ezek mellett küldhetjük szalonba és mozgáskultúrára, hogy fejlesszük a képességeiket. Továbbá felszerelhetjük őket a fétis holmik valamelyikével (maximum 3-mal), amellyel az általa bevonzott rajongók számát növelhetjük. Ha megfáradtak, a gyógyfürdőbe küldve őket kipihenhetik a megerőltető munkát (amit egyébként droghasználattal turbózhatunk).
És akkor a fétiseszközök és a lányok. A játék célja a népszerűség, amit követőkben mérünk. Minden követőnek van egy kedvezményezett témája: furry, BDSM, MILF, tinilány külső, latino, szemüveges stb. Ezek egy részét a lányok alapból képesek kiszolgálni, a továbbihoz kellenek az eszközök. A népszerűségünket egyes témák iránt felpörgethetjük reklámozással is.
Összetettnek hangzik? Voltaképp az is. Nagyon sok mindent kell ugyanis figyelnünk, és az erősségeinkre, a lányokra, és a véletlenszerűen generált ízléshullámokat, lehetőségeket meglovagolni. Vizualitásában jobban átdolgozott, letisztult, rajzfilmesített-karikatúrásított karakterekkel, akikhez nem fog semmiféle bensőségesebb viszony fűzni. Igazi üde színfolt ez a „striciszimulátor”, ami egy rég elfeledett témát idézett meg a vártnál jóval nagyobb sikerrel. Persze, a felnőttebb elemek és a profánabb (és perverzebb) szexualitás miatt már inkább az idősebbeknek szól, ami miatt meg is kapta a 18-as korhatár besorolását úgy, hogy a nemiségre példát nem is fogunk találni a játék során. (Legfeljebb valami nagyon fülledt, de még azért visszafogott jutalomképeket a galériában.)
Ajánlani viszont nem feltétlenül ajánlanám akárkinek. Ez már értelemszerűen egy komplexebb játékstílus, -téma és -műfaj, amit nem is fémjelez más jobban, minthogy ebben a témában alig mondható érdeminek nevezhető alkotás. Aki kíváncsi vagy kipróbálná a menedzseri képességeit, azoknak bátran mondom, tegyenek vele egy próbát. Azonban, akiknek már a randiszimulátorok vagy az erogék puszta léte is szúrja a szemét… az már biztos rég tovább lapozott. Ha mégsem, akkor mit kerteljek, már tudja, hogy ez nem az ő játéka, mert morál és erkölcsök és mi egyéb szépen hangzó, ám sekélyes kirakati „vélemény”.
A cikk az Animagazin 42. számában jelent meg.
