Animekritika videóverseny 2016

Hát igen, vége a versenynek és most ideje beszélni arról a videóról, amit be is küldtem erre az eseményre. Igen, most így a dolgok közepébe csapva teszem, részint Garai Timi blogján található eredményekre, véleményekre is reflektálva, illetve beszélve a videó kapcsán pár dologról. Az eredménnyel magával elégedett vagyok, bár rosszabbra számítottam. Bár egy kicsit több aktivitás is lehetett volna a dislike-ok terén, de legyen ez a legkisebb gond.

Kezdjük is rögtön az elején, hogy miért neveztem, mikor lehet van elég hátterem bármihez a témában. Fel is tették okosan a kérdést, amire válaszoltam is. Három dolog vitt rá:
– egy jövőbeli projekt miatt a megvalósítás, elképzelés tesztje;
– a mű reklámjának, mivel a téma (Legmeghatóbb anime élmény) kapcsán felmerült bennem a félsz, hogy Key animeözön lesz, plusz azok, amik szinte közmegegyezés, hogy képesek erőteljesen hatni az emberre;
– a „plusz egy nevezős ballaszt”. Igen, nem kívántam komolyan venni a versenyt, nem is vettem. A videót elküldtem annak, aki várta, és a személyes Facebook-falamon megosztottam az első nap, de ennyiben ki is merült a reklámozás. Hagytam élni a maga életét.
Ezek egyikét sem akartam kifejteni a videóban, +2 perc és egy üresjárat árán, mivel mindenképp egy ideális hosszúságú (5-7 perc), feszes szerkesztésű munka volt a szemem előtt. Csak a lényeg, semmi más. Írni szeretek, ott megengedhetem magamnak a hosszúságot, ha úgy érzem, de egy videó kicsit más tészta.

És itt akkor itt a videó:

[youtube https://www.youtube.com/watch?v=JjeGZaNReds]

Pár apró kulisszatitok sorjában, időrendben:
– Témaválasztás: tudom, sokan hentait vagy a Boku no Picót várták tőlem. Utóbbi viszont tényleg tervben volt, azonban a végletekig szarkasztikus, gúnyos iróniától csöpögő módon. Amiért nem az lett, az sajnos az, hogy nem jött össze sehogyan sem egy épkézláb szövegkönyv erre, amit minimum vállalhatónak tartanék. Helyette kapott egy jelenetet, ahol ezt a rólam kialakult sztereotípiát köpöm szemen, jelezve, hogy eléggé tele a butykosom ezzel a képzettel.
– Az elején feltűnik egy fekete könyv, gyertyákkal körberakva. Kimondottan nem mondható el róla, mi az, de a Sátán Bibliájának tűnik. Nem az. Egy Umberto Eco könyv, amire ráragasztottam Lucifer varázspecsétjének képét. Ez annak köszönhető, hogy a valódi nem érkezett meg: az ugyanis nem ilyen vastag, kisebb alakú is. Inkább tűnik a Necronomiconnak vagy bármely más rituálés könyvnek. Member ezt észrevette, meg is jegyezte a véleményében, de emellett jöjjön egy érdekes tény a sátánistákról: előszeretettel élcelődnek a keresztények által elképzelt sztereotípiákon, és gyakorlatilag én is azt tettem ezzel a jelenettel. Daisetsu is ráérzett azzal, hogy ettől a videótól félni kell. Legalább annyira, mint én féltem az összevágásakor.
– Eredetileg a forgatókönyvben az volt, hogy Member AnimeCritics videóiból térek vissza abban a kosztümben, amiben megjelentem. Azonban szerkesztési problémák miatt (nem volt megfelelő effekt, fizetni nem akartam egyszeri használatért annál, ami megfelelt) elvetettem ezt, így maradt a megidézős poén.
– A felvételek hajnali 1 és 2 magasságában készültek, a plafonlámpa irányított fényében. Máskor nem volt időm, nyugtom, lehetőségem csinálni. Egy nappali felvételnél zárt ablak mögött is be lehetett volna hallani az utcafront zaját.
– A felvétel során azért tudtam tartani a kamerával a szemkontaktust, mert a laptop ölén nyugodott, és a már megszerkesztett, felolvasott szöveget a képernyőről olvastam fel minimális begyakorlás után. Más különben nem tudnám tartani a kontaktust, terelődne a téma, keresgélnem kéne a szavakat, ami az előadás módján rontana.
– Az alávágott jelenetek alatt a hangszín azért változik annyit, mert azt már mikrofonnal vettem fel, egy zoknit használva popfilternek.
– Az asztal alatt zokogós jelenet alatt tényleg az én hangomat lehet hallani…
– Az első stáblistás felgördülés után gyorsan visszakapcsolok, hogy a gondolatcsíráját is megöljem a videó komoly nevezési értékének. Ezért kértem a dislike-okat, és mások munkájának támogatását. Ugyanakkor nem volt szándékos a háttérben a képernyőn az X-COM reklám, de kicsit tényleg olyan érzést kelt, hogy valahonnan visszakapcsoltam.
– A második stáblistás görgetés után az extra jelenet a visszakapcsolásban említett rutinkísértés maga. A jelenet felhasználásához L.Mole-tól kértem (és kaptam) engedélyt. Így sikerült keretbe foglalni az elején lévő démonidézéssel a művet (amúgy nem, nem én vagyok Jani, a digitális démon az Éjjeli Vakond sorozatban).

Összességében pedig elszórtam pár apróbb humorbonbont:
– Már a felütés az orvosi tájékoztatások szövegét idézi a táblán, miszerint a videó egészségkárosító hatású. Ezzel nem kívántam utalni az orvosi eset létemről, de aki a Bikini együttes Fagyi című számára összevágja a Boku no Pico leghíresebb jelenetéből egy kis szemlét, majd teljes komolysággal meghatónak mondja, az minden bizonnyal nem lehet normális.
– A felvillanó feliratok önreflexív beszólások magamtól magamnak, amiket akkor találtam ki, mikor a halláskárosultaknak szánt feliratot készítettem, megörökítve az első benyomásaimat.
– A fenti önreflexió, néhány kiszólásom, és a tipikus Marveles szerkezet (műsor-stáblista-extra jelenet-stáblista-extra jelenet[?]) miatt kicsit a frissen kikerült Deadpool filmre kacsintgattam.
– „Ezen a földön és azon túl…” -> Emlékeztek, mikor írtam a démonos beütést, keretet? Vajon hova köszöntem még, ha nem a beosztottjaimnak odalent? *Inception horn blast.mp3*
– „…mi készteti fékevesztett bőgésre, amitől még a dámszarvasok is kirohannak a közeli erdőből…” -> Bár voltak megjegyzések, hogy tévképzet ez is, de ezek sem az irodalmi képek kedvelőitől jöhettek. Ez is olyan beszólásféle hasonlat, mint az „úgy sikítasz, hogy megzavarodik tőle a denevér”.
– A stáblista során feltűnik egy gyanús mondat: „A felvétel során emberben és állatban egyaránt nem esett testi kár.” Nem véletlenül: hiába „idéztem meg magam” Jerry Goldsmith gregoriánt idéző betétdalára az eredeti Ómen filmból (ami megint egy referencia), kecskeáldozat nem kellett. Ezen kívül apróság, de a szerkesztés során elég ideges voltam. Nem úgy, mint aki dühös, hanem mint türelmetlen. Frankón elkapott a naptárpánik, és egy héttel a határidő előtt gyorsan összeraktam az egészet, mert abban a hitben voltam, hogy azon a héten szombaton kell leadni. Volt egy olyan nap, amikor egy órán belül 2x is megtettem azt a csodálatos felfedezést, hogy még bőven van időm…