A játékadaptációk helyzetében megszokhattuk, hogy a jól sikerült darabokat tényleg meg kell becsülnünk, olyan kevés van belőlük. Sokszor képtelenek felérni az elvárásoknak, vagy csak szimplán igazságot tenni az alapanyagnak, és örülhetünk, ha egy rosszul ütemezett történetmeséléssel megvert sorozat lesz a végeredménye. A hűség mindig sarkalatos pont, de ha túlzásba viszik, akkor semmi sem menti meg attól, hogy kínosan nevetséges mű szülessen belőle. Ez azonban függ az alapanyagtól is…
…és e tekintetben az Atelier Ryza tálcán kínálja magát. Maga az Atelier játéksorozat egy igen terjedelmes darab, jelen cikk megírásakor 25 játékot számlál, amit több kisebb sorozatra tudunk felosztani. A három Ryza játék és az Atelier Sophie második része ebből a harmadik főszéria részeit képezik (A21-24). De miért is mondtam, hogy kínálkozó lehetőség ennek az adaptálása?
Reisalin Stout, vagy csak barátainak Ryza egy szigeten éli mindennapjait egy egyszerű földműves lányaként. Ám nem köti le a túl monotonnak és ingerszegénynek tartott agrármunka, nap mint nap új kalandokra vágyik. De már a sziget minden zegzugát ismeri két barátjával, az egykori nagy harcos fiával, Lenttel, és a visszahúzódó könyvmollyal, Taoval. Ráadásul a sziget vezetésének rigolyának beillő szabályai sem tetszenek neki. Amikor a túlpartról kereskedő érkezik, a falu pedig a fogadására készül, Ryzáék úgy döntenek, itt a remek alkalom megpattanni és tilosban járni: átkelnek a túlpartra és belevetik magukat a közeli erdőbe. Itt találkoznak Klaudia Valentz-cel, a hozzájuk érkező kereskedő lányával, aki maga is elcsavargott a rengetegben. A kalandvágyuknak köszönhetően belefutnak a helyi szörnyekbe, akik elől egy alkimista és annak testőre mentik meg őket. Ryza ezzel a találkozással hirtelen új célt talál magának az életben…
Egyenesen az alkimistakondérból
Az anime az első Ryza játékot kívánja feldolgozni, amely eredetileg 2019 őszén jelent meg PlayStation 4-re, Nintendo Switch-re és PC-re. A második játék 2020 telén érkezett, a harmadik pedig idén március végén. Ez utóbbi megjelenéssel szinte karöltve jelentették be a 25. évfordulós műsor keretében az animeadaptáció nyári érkezését, a részleteket pedig május közepén leplezték le.
Viszont adja magát a kérdés: nem volt ez túl gyors és hirtelen? Elvégre, a tapasztalat az, hogy ilyen gyors gyártási fázissal igen erősen felemás eredmény születik. Itt szeretnék már ideje korán megnyugtatni mindenkit, hogy korántsem ez a helyzet, ugyanis az Atelier Ryza anime egy jó játékadaptáció lett, ráadásul hűen követi és adja vissza az legalább 28 óra alatt kijátszható alapanyagot is (plusz ami időt a bolyongással és az alapanyagok kifarmolásával fogsz tölteni).
A játék ugyanis nem akar egy epikus történetet elmesélni. Mindössze egy lányról szól, aki megtalálta az életben azt, amit szeretne csinálni és ennek megismerésével, kitanulásával elkezd szépen benőni a feje lágya. Ez képezi a története gerincét, amit rengeteg mellékszál támogat meg, és ezek közül az anime csak a lényegesebbeket tartotta meg. Nagyobb távlatban nézve magát az Atelier játékok harmadik fő szériáját és annak tematikáját pedig az körvonalazódik ki, hogy az üzenet sem több annál, hogy éld a fiatalságod, próbálj ki minél több mindent, élvezd a kalandozás lehetőségét, amíg teheted, mert megvan hozzá az energiád és időd egyaránt.
Receptelemzés
A sorozat sztori szempontjából hozza a játék stílusát, hangulatát és életérzését. Mindezeket remekül megragadja és használja fel, így a könnyed kaland és a low fantasy műfajok mellé bátran említhető az iyashikei is. A mesélés lassan zajlik, egyeseknek talán túlságosan is, hiába indult egy egyórás első résszel, ami letudta az egész felütését és prológusát. Az epizódok egyszerre állnak külön-külön szemekből és adnak ki egy láncot: mindegyik egy másik történetet mond el, de a karakterek apránként fejlődésének szempontjából mégis szorosan összefűződnek. Ryza például a csökönyösnek és maradinak tartott falusiakat jobban megismerve elkezdi másképp látni a világot. Lent és Tao pedig egyre magabiztosabbá válnak, akik komolyan tesznek is a céljaik eléréséért.
A grafika és animáció tekintetében nem lehet különösebb panasz… Pár dolgot leszámítva. Noha gyönyörűen néznek ki a hátterek, a tájképek, és a szereplőink is egész szépen vannak eleinte animálva, azonban a részek előre haladtával egyre több és több pontatlan arcaránnyal és közeli képpel fogunk találkozni. Sok lesz az arcok közvetlen közelről mutatása mellett Ryza idomainak, leginkább combjainak és azon tájainak mutatása. Ez valahol a játékok sajátossága is, hiszen több kameraszög is hasonlóan kiemeli a leány nőiesebb testtájait, ami egyben jobban megnyomhatta az eladási számokat – és ezt leginkább csak a személyes tapasztalatom íratja le velem, miután olvastam/néztem a különféle értékeléseket, beszámolókat a játékról, bepillantottam a képgalériákba, illetve a sorozattal párhuzamosan játszottam is vele először.
Hangzásvilágát tekintve egész kellemes a fülnek. Az aláfestő zenék nem lesznek különösebben maradandóak. Illeszkednek a szériához, de nem is lógnak ki. Az opening egy kellemes, ütemes és életvidám dal, ami remekül megalapozza a hangulatot. Ritkán szoktam a dalszöveget emlegetni (vagyis szinte soha), de jelen esetben nem kerülhető meg: aki érti vagy megtekinti a fordítását, annak feltűnhet, hogy hasonlóan apró pillanatokat és életérzéseket ragad meg, mint amikről a játékok harmadik fő szériája is szól. Az ending ugyanezt egy másik hangszínben, érettebb formában teszi, ezzel a sztori ívével azonos keretbe foglalja az epizódokat.
A szinkronszínészek hozzák az elvárhatót, de a kiemelkedőtől elég távol vannak. Ez részint köszönhető annak is, hogy vagy viszonylag kevés vagy jelentéktelenebb szerepeket tudhattak eddig magukénak. Példának okáért a Ryzát megszólaltató Noguchi Yurinak 5 év után ez az első, összességében pedig a második főbb szerepe (ő volt Ishikawa Goe a Release the Spyce-ban, illetve Cinnamon a Nekopara sorozatban). Hasonló cipőben jár a Tao hangját adó Kondou Yui is, utoljára 2018-ban alakított főszereplőt (Uma Musume: Pretty Derby-ben Biwa Hayahidét). Terashima Takumának, vagyis Lentnek jócskán több szerepe volt, de rá is igaz a tétel, hogy markáns szerepe szinte nem volt.
Az eredmény magáért beszél?
Okkal teszem fel ezt a kérdést. Hiába lett a Ryza anime (írd és mondd) egy jó adaptációja az eredeti játéknak, arányaiban több kívánni valót is hagy maga után. A nézői értékelések nagyja ugyanis vegyes, és a legjava abból táplálkozik, hogy egy jóval nagyobb ívű történetet vártak, ami annak köszönhető, hogy a játékok kultikus mivoltának a hírét hallották csak, de játszani egy percet sem ültek le elé. Vagyis valahol visszaköszön azért a régi probléma, hogy ismerni kell az alapanyagot, de azon belül is inkább a milyenségét. Összességében egy lassú, kimért és nyugalmas animének bármikor bátran ajánlható, ami szerencsére nem kelti egy összecsapott fércmunka hatását, hanem szépen kihasználja és beosztja az idejét, viszont a más fantasy-khoz, kalandsorozatokhoz mért visszafogott tempója és a látszólagosan sehova se kifutó története könnyedén elijesztheti az embert.
