Előzőleg a történelmi címeket szedtem össze az ajánlóinkból, jegyzetünkből,most ideje a kulturális címeket is összeszedni a teljesség kedvéért. Mivel ennél szükségszerűnek érződött némi magyarázat is mellé, kicsit más formátumot képzeltem el neki, emiatt is lett lecsapva. Ha valaki lemaradt volna róla, itt megnézheti azt is. A kulturális rész 1 óra 3 perctől indul nagyjából.
A kultúra általánosabb tekintetben, a kulturális különbségek
Danna ga Nani wo Itteiru ka Wakaranai Ken
A két évadot megélt rövid epizódokból álló sorozat egy fiatal házaspár mindennapi életét mutatja be, amelyben van egy csavar: leginkább a nő jár el dolgozni, a férje otakuként otthonról végez alkalmi munkákat. Kulturális tekintetben megjelenik a családkép mellett a munkahelyi elvárások, szokások, a szülői nyomás a családalapításra (ez indítja be egyébként a Jewelry the Animation c. erotikus-romantikus művet is), illetve az otaku kultúrának egy könnyedebb válfaja.
Ikoku Meiro no Croisée The Animation
A 19. század második felében a távol-keleti kultúra iránt hatalmas érdeklődés alakult ki az európai országokban. Oscar, egy francia fémdíszműves japán útját követően nem csak szuvenírekkel tér haza, hanem egy 15 éves japán kislánnyal is, Yunével, akinek feltett szándéka besegíteni a férfi bevásárlóutcai üzletébe. A sorozat során a két kultúrkör folyamatos egymásra csodálkozását egész szépen jeleníti meg az 1800-as évek végi párizsi környezetben.
Egyéb
Ide olyanok kerültek elsősorban, amelyek túl egyedinek bizonyultak fő témájukat tekintve, feleslegessé téve egy új kategória nyitását.
Handa Sei feltörekvő kalligráfusként nagy reményeket fűz magához: bár jóképű, fiatal és tehetséges, amikor az egyik veterán kalligráfius mégis lelketlennek és minősíti az egyik díjnyertes művét, a legfinomabb kifejezéssel élve kiborul. Az apja büntetésből ezért a Goto-szigetekre küldi, hogy szálljon magába és elszakadjon a pezsgő fővárosi élettől, amihez a temperamentumos főhősünk hozzászokott. A sorozat során megjelenik a vidéki élet és kalligráfia, mint művészeti forma egyaránt egy igencsak szórakoztató formában.
Bár a cím a történelmi listán is szerepelt az 1500-as évek közepére helyezése és a hadakozó fejedelemségek korának megjelenítése miatt, a sorozat másik lába is van oly erős, amiért megérje duplán szerepeltetni. Ez pedig a teaszertartás kultúrája, amely állandó motívumként kíséri az ezért és ennek kegytárgyaiért fanatikusan rajongó főszereplőnket. Nem csak a teakultúrába enged komoly betekintést, hanem a híresebb edények is tiszteletüket teszik, illetve azok készítésének módjáról is szó esik.
A kiotói Hanamachi (Kagai) gésanegyedben játszódó történetben két lány lesz a főszereplőnk: Kiyo, aki az életének egy váratlan fordulata miatt a gésatanoncok, maikók otthonában lesz szakács; illetve Sumire, egy gésatanonc. A sorozat során nem csak a negyed mindennapjait ismerhetjük meg, hanem a modern korban milyen formában tanulnak lányok gésának, ma mit jelent azzá válni és annak lenni, és teszi mindezt bennfentes anekdotákra alapozott történetben, amelynek az alapanyaga 2020-ban elnyerte a Best Shounen Manga Awardot. Témája nem egyedi, a 2014-es Mitsuwano egyetlen részes OVA-ként már pedzegette a témát.
A történet Sawamura Setsu körül forog, aki nagyapja, a legendás shamisen művész halálát követően elhagyja a faluját. Nagyapja a halálos ágyán arra kéri a fiút, hogy hagyjon fel a mások játékának leutánozásával, ha képtelen magától játszani a hangszeren. A gyász mellett a srácnak Tokióval is meg kell küzdenie, amelynek sokszor fülsüketítő városi zaja elnyom minden más hangot. Idővel anyja is követi, és bekényszeríti az Umezono Akadémiára, ahol az egyik lánnyal találkozva lehet megtalálja majd a saját hangszeres játékstílusát…
Bár már szerepelt egy teaszertartásos cím a Hyouge Mono „személyében”, a Rokuhoudou azonban kicsit máshogy mutatja be ezt a modern korba helyezve – mivel a szertartás fontos része a felszolgálás is, leginkább ezzel az aspektussal fogunk találkozni. Nem is annyira a teán és a menetén lesz a hangsúly, hanem inkább a tradicionális japán kávézók működésébe és életébe enged betekintést.
A rakugot szokás a japán stand-up comedy-nek is nevezni, amely minimális eszközhasználat mellett a mesélésen és annak módján van a csattanó. Ennek a tradicionális előadásnak és humorformának egy jóval kommerszebb megjelenése már a 2012-es Joshirakuval megtörtént, mégis sokáig radar alatt maradt a jóval gyakoribb manzai formával szemben. A sorozat során egy egykori yakuza tagot követhetünk, aki frissen szabadulva a börtönből, úgy dönt, el akarja sajátítani ennek a művészetét, hogy az élete új irányt vehessen.
Folklór
A japán (és tágabb értelemben a távol-keleti) folklór megjelenése egy olyan téma, aminél maximalizálnom kellett és válogatnom a címeket, miket emelek ki az általunk összeírt címek közül. A többi a szegmens alján felsorolva lesz olvasható.
Kaguya hercegnő története már számos formában visszaköszönt, azonban ezt a változatot már a Ghibli készítette és Takahata Isao utolsó rendezése, többszörös díjnyertes alkotás. Az üreges bambuszhajtásban talált, de a mennyekből küldött, majd hercegnővé avanzsált és származására apránként ráébredő gyermek története egy 10. századi népmesén alapszik, és mélyen a japán folklór részét képezi.
(Megjegyzés: Viszonylag kevésbé ismertsége miatt emeltem ki a Chihiro ellenében, ami egyébként is jóval nevesebb, illetve olyan, mint a JoJo: ha akarod, ha nem, ajánlani fogják, hogy nézd meg.)
Oofuji Noburou, a japán animáció egyik nagy alkotójának 1931-es alkotása tulajdonképpen nem más, mint a japán nemzeti himnuszra összeállított képek sorozata, amely elmeséli a teremtéstörténetet, a japán császári család mitikus eredetét, a három császári regália megalkotásáig. Jelenleg kétféle változata ismert: egyikben néma a vokál, a másikban kórus énekli a szöveget. Az egyedüli olyan zenés, együtténeklősnek szánt korai animációs mű, amely korában sikeresnek volt mondható a mozikban.
Ez a sorozat egy igazi maratoni darab: 1976 és 1994 közt futott és összesen 1471 részt élt meg – ezzel pedig a leghosszabban futott sorozatok egyike. A különlegessége mégsem ez, hanem amiért kiemelésre került, hanem a japán népmesei antológia jellege okán, amellyel időről időre újra próbálkoznak (pár lentebb említésre is került). Kategóriájában a legteljesebb és legátfogóbbnak alkotásnak nevezhető. A legutóbbi ilyen próbálkozás a 2012 és 2017 közt futott Furusato Saisei: Nippon no Mukashibanashi volt.
A sorozat leginkább a japán szellemlényekről, azaz a youkai-okról fog szólni. A 15 éves Natsume nagymamájától örököl egy könyvet, amelyben azon youkai-ok nevét szedte össze, amelyeket sikerült az irányítása alá vonnia. A könyv öröklése mellett az uralom is a fiúra szállt, a szellemlények pedig lehetőséget kezdtek látni, hogy kitörjenek a „rabságból”. A folyamatos kísértések miatt leginkább magányra vágyó fiatalnak pedig ezzel együtt kell élnie és megoldania az ezzel kapcsolatban sorozatosan felmerülő problémákat.
Izanami és Izanagi istenek legkisebb gyermekének, Susanoo-nak egyik ismertebb legendáját feldolgozó filmről beszélhetünk. A nagy harcos puszta kézzel könnyedén teríti le a tigriseket, azonban anyja halála miatt majdnem összetör. Fejében veszi, hogy a mennyek felé veszi az irányt, így követhetjük végig a kalandjai során, aminek egyik legnagyobb eseménye a nyolcfejű sárkány legyőzése lesz.
Minden kornak megvannak a maga legendái és mítoszai, a modern korban a nagyvárosok sem kívételek ez alól. Az képekkel illusztrált utcai színházszerű történetmesélés, a kamishibait használó sorozat során különféle városi legendák elevenednek meg kissé libabőröztetőnek szánt módon, köztük olyan nyugaton is ismertebb sztorikkal, mint Hasshaku-san (a kisfiúkat elrabló nagyon magas fiatal nő), a Kuchisake Onna (avagy a vágottszájú asszony), Hanako-san (a vécében kísértő szellem).
Továbbá: Anju to Zushiou Maru, Doujouji, Fukigen na Monokean, Gakkou no Kaidan (Bújj, bújj, szellem!), Hakujaden, Hanasaka Jiisan, Hotarubi no Mori e, Isshunboushi: Chibisuke Monogatari, Isshunboushi no Shusse, Kamichu!, Kamisama Hajimemashita, Manga Nihonshi, Mushi-Shi, Nihonichi Momotarou, Noragami, Nurarihyon no Mago, Oni no Ko to Yuki Usagi, Sen to Chihiro no Kamikakushi (Chihiro Szellemországban), Taneyamagahara no Yoru, Tatsu no Ko Tarou, Ubasuteyama, Umi no Mizu wa Naze Karai, Urashima Tarou (1918)/(1931)/(1952), xxxHolic…
Gasztronómia
A japán junk foodokat, édességeket, nassolnivalókat bemutató (voltaképpen reklámozza is) sorozat noha nem egy nagy különlegesség a maga nemében, ellenben témáját tekintve (olykor a megvalósítása ellenére is) rendkívül informatív: nem csak felsorolják és elfogyaszák ezeket, hanem köréjük kialakult gyermeteg szokások, fogyasztási módjaik, a történetük és érdekességük is (mint hogy régiónként más és más ízű lehet valamely termék) gyakorlatilag billentős dömperről zúdul a nézőre.
Noha ételekkel, főzéssel vagy italkészítéssel és azok menetével nem egy sorozatban lehet találkozni, legyen az az Emiya-san Chi no Kyou no Gohan, a Shougeki no Souma, a Gokushufudou vagy az Osake wa Fuufu ni Natte kara, a Wakako-zake sajnos sok tekintetben alul marad. Részenként két perccel sokat nem lehet kezdeni, leginkább az aranyossága adja el a művet, hogy jellegzetes és gyakorta fogyasztott japán ételek fogyasztási módját mutatja be egy 26 éves, a hasát kifejezetten szerető lányon keresztül.
Irodalom
A 12 részes sorozatban 6 örökzöld irodalmi klasszikust animált meg a Madhouse stúdió. Olyanokat, mint Dazai Osamu „Ningen Shikkaku” (Többé nem ember) vagy „Hashire Melos!” (Fuss, Melosz!) műve mellett Souseki Natsume „Kokoro” (Lélek), Sakaguchi Ango „Sakura no Mori no Mankai no Shita” (A virágzó cseresznyefák erdejének mélyén) és Akutagawa Ryuunosuke „Kumo no Ito” (A pók hálója) és „Jigokuhen” (Pokol) című történetei. Mindegyik komoly lélektani mű, amelyeket érdemes olvasva is megtapasztalni.
Chouyaku Hyakuninisshu: Utakoi.
A száz költőtől száz klasszikus versét összefogó gyűjtemény romantikusabb darabjaiból szemléző sorozatban nem csak a versnek egy nagyon szabad értelmezése kerül feldolgozásra, hanem egyben megjeleníti a kort/korszakot és magukat az alkotókat is, mintegy választ keresve arra, milyen körülmények hatására született az adott mű.
Az itthon Gendzsi szerelmei címen kiadott (és nem mellesleg angolról fordított, emiatt több fordítási hibát is tartalmazó) középkori japán regény filmes változata mellett sorozatként is megjelent. A császár második fiának története, akit politikai okokból rangvesztetté válik, majd alacsony beosztású hivatalnokként kezd csapodár életet élni – ezzel megismertetve velünk a korabeli udvari nemesség szokásait és életét.
Az Otogi Zoushi nem kifejezetten irodalmi alkotás, de nem is említhető teljes bizalommal történelmi műnek. Az időszámításunk szerint 972-ben járunk Kiotóban, és bár számos ekkor élt alak jelenik meg, a történések nagyja legendákon és krónikákon alapszik. A béke és nyugalom korszaka ellenére nagy a korrupció, a züllöttség, valamint éhínség és járvány is tombol a városban. Az íjásztudásáról ismert Minamoto no Raikou-t ezért elküldik, hogy kutassa fel a legendás ékkövet, amelynek ereje segíthet megvédeni a várost és az ismert világot.
Nem az Aoi Bungaku volt az egyetlen olyan sorozat, amely antológiaként dolgozott volna fel irodalmi műveket: ennek érdeme az 1986-os Seishun Anime Zenshuu-t illeti, amely 32 részben a japán irodalom (akkor) elmúlt 100 évéből válogatott több különböző történetet, mintegy éreztetve a fejlődést és a haladást. Olyan szerzőktől láthatunk adaptációkat, Ichiyou Higuchi, Souseki Natsume, Yasunari Kawabata és Mishima Yukio…
Továbbá: Chello Hiki no Gauche (1963)/(1982)/(1998), Chuumon no Ooi Ryouriten (1958)/(1991)/(1993), Ginga Tetsudou no Yoru (1985)/(2006), Kaze no Matasaburou (1988)/(2016), Yodaka no Hoshi…
Sport
Ha már a sakkot és a pókert sokszor sportnak tekintik, akkor más kártyajátékot miért ne lehetne annak venni? A karutázás lényegében a fentebb bemutatott klasszikus versekre épülő kártyajáték, ahol az elhangzó versrészlet folytatását kell a kiterített lapok közül minél hamarabb kiemelni. A Chihayafuru sorozat során főhősnőnk ennek szenteli magát, és igyekszik másokban ugyanazt a fokú szenvedélyt meggyújtani a kártyajáték iránt, mint ami őt hajtja.
A go noha egy kínai eredetű játék, a nevét világszerte a japánok ismertették meg, és egyszerű szabályai ellenére stratégiai lehetőségekben rendkívül gazdag. Talán nem véletlen, hogy erre is írtak olyan történetet, ami ezt a játékot/sportot népszerűsíti. Shindou Hikaru nagyapja padlásán ráakad egy réges-régi go táblára, amelyen keresztül megszállja Fujiwara no Sai, egy Heian-kori császári go oktató szelleme. Sai Hikarun keresztül akarja elérni legfőbb célját, hogy egy olyan kikezdhetetlen go technikát fejlesszen ki, amelyet eddig egy játékos sem volt képes elérni. Hikarunak meg nincs sok választása, mint játszani…
A „cuki lányok cuki dolgokat tesznek” tézist sok mindenre lehet alkalmazni, és sok mindenre alkalmazzák is. Pont a madzsong ne lenne kivétel? A recepte már a rég bejáratott módon zajlik: végy egy csapat lányt, alapítsanak klubot valami köré, célozzák be az országos versenyt. Ugyanezt fogjuk itt is látni, ráadásul abban a formában, hogy teljesen kezdőkként is úgy játszanak, mintha évszázadok óta mást se tennének. Csak győzzük a kőkombinációk után fogni a fejünket és megérteni a szabályokat… Amúgy ugyanez a játék tűnik fel a Mudazumo Naki Kaikaku: The Legend of Koizumi OVA-ban is, ahol a világi vezetők a nézeteltéréseiket madzsong játékkal oldják meg. Igen, olyanokat, mint az észak-koreai atomrakéták jelentette diplomáciai feszültség…
Tsurune: Kazemai Koukou Kyuudoubu
A KyoAni által készített sorozat egy harcművészeti sportot tesz a középpontba, a kyuudou-t, vagyis a japán íjászatot. Narumiya egy versenye során annyira elbátortalanodik, hogy elvéti a célt és felhagy a sporttal. Az új iskolájában viszont úgy hozza a sors, hogy újra kezébe veheti az íjat, és a barátai, klubtársai és egy rejtélyes íjász segítségével igyekszik leküzdeni a kialakult fókuszpánikját. A kyuudou már korábban is megjelent a Kaichuu! mangát népszerűsítő 4 részes ONA-ban, de akit jobban is érdekel a japán íjászat, annak kifejezetten érdemes előszednie ezt a sorozatot.
Továbbá: Judo Sanka.
Szocializáció
A film alapkérdése az, hogy mi van akkor, ha két ember szereti egymást, de a körülmények hatására nem lehetnek együtt? Két gyerekkori barát eltávolodásának a története, ahogy a kapcsolattartás ígérete ellenére az idő haladtával egyre jobban sodródnak el a másiktól, és lesznek a régi emlékek a nosztalgia és a vágyódás eszközei. Tulajdonképpen a távkapcsolat kíméletlen valósága jelenik meg, amely sok más esetben idealizáltan jelenik meg – különösen a slice of life, iskolai élet és romantikus műfaj-triumvirátust használó művekben.
A történet a cserfes Naruse Jun körül forog, aki túl könnyen bízik meg másokban, elképesztő naivitásról tesz rendre tanúbizonyságot, mert az élete tulajdonképpen egy tündérmesés álomként is felfogható – mindaddig, amíg véletlenül el nem kottyantja apjának a félrelépését otthon, ezzel megmérgezve a családi kört. A szülők elválnak, a lánynak pedig kommunikációs problémái alakulnak ki, ami miatt képtelen lesz kifejezni magát. Tart ez addig, amíg váratlanul egy zenés előadásra nem válogatják be három másik diákkal egyetemben…
Tatakau Mono-tachi e Ai wo Komete
Egy Ootsuki Sou által rendezett videoklipről beszélünk ennél a címnél, amit a Southern All Stars japán zenekar azonos című számához készítettek. Az ötperces alkotást érdemes végignézni, gyakorlatilag sok irányba el lehet indulni, hogy tulajdonképpen mit is kritizál. Ilyenek a japán vállalati kultúra, a munkavállalók magatartása és a köztük megbúvó törtető pszichopaták aránya, és lehetne sorolni. Kifejezetten érdekes beszédtéma lehet csak ez. (És azt mondtam már, hogy a zene sem rossz?)
Egy újabb Ghibli film, ráadásul sokszor eléggé fekete báránynak tartják a stúdió filmográfiájában. Tény, hogy nem sok jellegzetes vonása van, ami a stúdió védjegyének számít, emellett eléggé melankólikus mű is. A történet középpontjában Taku áll, akinek egyik barátja bemutatja az új diákot, aki Tokióból iratkozott át. A lány noha atlétikus és eszes is, a jelleme hagy némi kívánni valót maga után, ami miatt gyakorlatilag nem lesz más barátja. Az osztálykiránduláson viszont olyasmi történik, mi Takut döntéshelyzetbe kényszeríti az új lánnyal kapcsolatban: engedjen a kibontakozó érzéseinek vagy inkább tartsa meg a barátját, aki egyre inkább nem nézi jó szemmel a lányhoz való közeledését.
Nem kertelek, a Tatami Galaxy egy furcsa mű. Az alapfelállása az, hogy Watashit (vagyis a főszereplőnket) egy beszélgetés tanakodásra készteti az elmúlt két egyetemi évét követően, amivel nincs kibékülve, és mást se tett, mint egymásnak ugrasztott párokat egyedüli barátjával, a démoni kinézetű Ozuval. A tanakodásból pedig az lesz, hogy részről részre visszaforgatjuk az idő kerekét, ahol Watashi megpróbálja az egyetemi életét máshogy élni, ám az rendre kudarcba fullad. A sok baráttal, a szerelme megtalálásával és a nagy kanállal evett pezsgő egyetemi élet viszont lehet, hogy csak egy ideálkép, amit semmi esélye elérni?
Továbbá: Hourou Musuko, Just Because!, Tsuki ga Kirei