Aranyat érő farkasprém: Spice and Wolf

A cikk a 2013 áprilisi Konzol Magazin hasábjain jelent meg.

A Spice and Wolf light novel sorozat az egyik talán legnépszerűbb darab. Írója Hasekura Isuna, az illusztrátor pedig Ayakura Juu. A sorozat 5 évig futott a MediaWorks gondozta Dengeki Bunko Magazine-ban. Az indulását követő évben indult el a manga, amelyet már Koume Keito rajzolt az eredeti történet alapján. Mindkét megjelenési formának az amerikai Yen Press kiadó megvette a licencét, így az angol kiadás félévente 1 kötettel örvendezteti meg az angolul értőket. Egyelőre 7 kötet van bejelentve a 17-ből, s a 7. kötet 2012 decemberére várható. A 17 kötet megoszlása aszerint van, hogy 3 úgynevezett „Side Color” kötet van a melléktörténetekkel, az utolsó kötet az Epilógusé, a többi maga a történet.

Ezen felül animében is feldolgozták: összesen 2 évad, 2 OVA és pár special született. Ezeket a Funimation licencelte az USA-ban. Az anime feldolgozások az 5. kötet végéig dolgozták fel a történéseket, kihagyva a 4. kötetet. Ugyanakkor 2008-ban megélt egy NintendoDS játékot is.

Kraft Lawrence egy magányos vándorkereskedő, aki városról városra jár lovas szekerével. Az egyik éjjel arra lesz figyelmes, hogy egy farkasfarkú és -fülű, fiatal lány alszik a szekerében. A lány, Holo egy farkasisten, aki korábban a környék aratási istensége volt, s most ajánlatot tesz Lawrence-nek: segít növelni a profitját, amennyiben magával viszi az utazása során. Ennek az ajánlatnak egy kereskedő se bírna ellenállni. Lawrence magával viszi Holót, amerre csak jár. Ám a kereskedő hamarosan megtanulja, hogy egy ősi istenséget egyszerre átok és áldás az embernek maga mellett tartania…

Jómagam olvasom a regényváltozatot (frissen tartom magam benne a Yen Press angol kiadásaiból), valamint a 4. kötetig olvastam a mangát is, de igazából mindezek csak jóval az anime után következtek. Igen, ennyire volt csak hatással rám az első évad (a másodikat csak akkor kezdtem el, mikor már a regényt és a mangát is olvastam).

Grafikailag szépre sikerült, bár nekem a regényillusztrációk stílusa és karakterdizájnja jobban bejött, nem voltak ennyire életlenítve a karakterek, valamint nyúlánkabbak és soványabbak voltak, ugyanakkor részletesebbek, az arckifejezéseik komikusabban hatottak, ha olyan jelenet volt (például Holo csípősebb megjegyzései, komor ábrázata). Persze az animált változat se rossz, bár nem az igazi ezen a téren utólag visszagondolva és még mindig jobb, mint a manga kissé elgyerekesített ábrázolásmódja.

Történetileg az első kötetet teljesen feldolgozza az első évad, így nem csak betekintést nyerünk a világba, hanem kóstolót kapunk a regény komolyabb szintjéből. A komoly szintet itt most nem Lawrence és Holo kapcsolatára értem, ami sokáig kicsit rejtélyes, néhol illogikusnak tűnik, hanem a mikroökonómia jelenlétén. Először a kiskereskedő gondolkodásával szemléljük a világot, később már a pénzügyekbe is belefogunk. Az anime sajnos nem részletezi kellően, inkább csak utal a háttéranyagra, de a regény egész pontosan leírja az infláció hatását, a pénzérmékben meglévő nemesfém-arányt, annak minőséget és az érmehamisítás mikéntjét és ezek kapcsolatait. Csak hogy valami példát hozzak belőle. Így valamelyest egy gazdasági oktatóanyagnak is megfeleltethető némi történettel.

Zeneileg és hangügyileg pedig egyetlen szó jut rá eszembe: elbűvölő. A nyitány és a záródal nem épp a csúcs, de a háttérzene igen kellemes és tetszetős. A szinkronhangok pedig remekül illenek a karakterekhez.

Szívesen ajánlom ezt is az összes többi Spice and Wolf animével együtt (pár különrész, a második évad és az extra speciálok), de ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor inkább a regényformát szajkóznám nektek, hogy olvassátok el. Úgy kezdtem el anno, több másik olvasmány mellett, hogy „á csak beleolvasok egy picit” aztán azon kaptam magam, hogy a kötet közepén járok és még olvasni akarom…