Mivel a következőekben azzal is foglalkozni fogok, hogy egyes animékben és mangákban miként jelenik meg a sámánizmus és a népvallások, így elsődlegesen érdemes is tisztázni, hogy mit értünk sámánizmus alatt. A nagy játékosoknak egyből a Horda jut az eszébe, a Warcraft-világából, a régebb óta Warcraftozók (akik még játszottak az első játékkal) az ork Ner’Zhul fősámánra gondolhatnak, míg az újabbaknak (akik a 3. játék után kapcsolódtak be) a kalimdori tauren népcsoport juthat az eszükbe. Nos, érdemes tisztázni, hogy ez a „kissé fantáziadús” példa a mai kivetülése a korai sámánokról alkotott képnek. Ezek a példák inkább a varázslókhoz áll közelebb, mint sámánokhoz, ugyanis a sámán feladata bizonyos szinten olyan, mint a keresztény világban a papé: a transzcendentális világgal való kommunikáció, egy közösség kiemelt tagjaként irányt mutatni, mint lélekvezető. Ugyanakkor gyógyító, biztosítja a jó időjárást és a vadászat sikerét. Csak az lehetett sámán, aki valamilyen rendellenességgel született, például 6 ujja van, foggal jött a világra, burokban született, vagy pedig elődeitől származtatott képességek birtokában. Sokan (főleg a laikusok) az átokszórást is a feladatai közé sorolják, holott az igazi sámán nem átkoz.
Nos akkor mi a sámánizmus? Ezek után lehetne mondani, hogy a sámán tiszteletét jelenti, az ő isteni mivoltának dicsőítését, ám ez erős fogalomzavar lenne: ez a despotizmus. A sámánizmus olyan hiedelmek gyűjtőneve, melyek bizonyos – egyesek által vitatott jelentőségű – közös vonásokat mutatnak és központi alakja maga a sámán. A természeti vallások körébe tartozó, viszonylag újonnan alkotott fogalom, hogy össze tudják ezeket is foglalni. Ám ugyanakkor fontos eleme az animizmus (lélek szakralitása, szellemlények léte), a totemizmus (a közösség állati ősöktől való származtatása, s ezek tisztelete) is. Mivel elég változatos, rengeteg a helyi jellegzetesség ennek használatától óva intenek. Ugyanis más jellemzi a finnugor, az altáji türk, a szibériai, a koreai, az eszkimó, a tibeti és a magyar sámánokat (táltosok). Bizonyos szinten a sintoizmus is sámánista vallásnak számít, mivel ugyanúgy animista, különleges erővel „megáldott” (ami tulajdonképpen csak tulajdonított hatalom) emberek (az itakók és a mikók) köré építkezik, továbbá erősen természeti jellegű vallás. Akit bővebben is érdekel a téma, ajánlott olvasmánynak mondhatom Diószegi Vilmos és Hoppál Mihály könyveit a magyarok által írt szakirodalomból.
Az urbánsámánizmus, vagy neosámánizmus már erősen eltér ettől: a fantasy művekben már varázslókat megszégyenítő hatalommal bíró egyének a sámánok, átkoznak, nappali szertartásokat mutatnak be (a szertartások legjava ugyanis éjszakai és esti), túl díszített az öltözékük stb. A neosámánok legjava kuruzsló, főleg az európai környezetben. Koreában ugyan a lakosság 1%-a sámánistának vallja magát, de az ottani sámánizmus szinkretizálódott napjainkat meghatározó életmóddal a fennmaradás fejében. Más, a sámánizmus fő előfordulási területén élő sámánok turisztikai okokból űzik ezt (ugyanis a nappal előadott éjjeli szertartás nem számít valódinak).
Kérdés, hogy az animetudomány sámánizmus és népvallási része miről fog a továbbiakban szólni? Nos, mivel maguk a sámánok nem igen szerepelnek ilyen művekben, így ezek elemeit fogom kutatni, feltárni és hogy milyen összhangban vannak a művek történetével. Hogy mely’ művekről lesz szó?
- Inuyasha (azonos magyar cím; várhatóan több részletben)
- Shin Am Heng Eo Sa (Árnybíró)
- GeGeGe no Kitarou
- Nurarihyon no Mago
- Otome Youkai Zakuro
- Jigoku Shoujo (A pokoli lány)
- Oni
- Mononoke Hime (A vadon hercegnője)
- Pom Poko (Pom Poko – A tanukik birodalma)
- Bleach (azonos magyar cím)
Csak néhány cím a repertoárból. A Shaman King-et, azaz a Sámánkirályt nem vettem ide, mivel még nem volt alkalmam végignézni akár egyetlen részt is belőle, így ez később lesz majd.
