 |
| Ha a fájdalomtól így lehetne vigyorogni, nem lenne a világon antidepresszáns. |
Míg anno a Neoton Família azt énekelte, hogy „220 felett”, addig nekem jó a „2500 felett” verzió is már. Bizony, még szeptember előtt sikerült elérni ezt a célt. De nem is ezért indult a bejegyzés, hanem azért, hogy lássuk melyik volt a 20 legrosszabb élményt adó anime… Az alábbi címek közt lesznek olyanok is szerintem, amit csak kevesen láttak.
20. Toei Robot Girls
Alapvetően vannak témák, amelyeket nem éri meg túljátszani. Ilyen a csajos-mechás anime klisé, aminek vannak fogyasztható elemei, azon belül is az, ha a édes kislányok repkednek (drog hatása nélkül, persze). A Strike Witches-nek még tavaly is tudtam egy bűnös élvezeti értéket szavazni, ahogy annak idején valamikor 2009-ben a Sky Girls-nek. De akkor mi a baj is a Toei Robot Girls-zel, aminek 2014 januárjában lesz egy TV sorozata? Nos, maga a mű nem hosszú, nincs 2 perc, ellenben az a fajta, ami megvillantja az alapkoncepciót és aztán le is zárja magát. Nem tudunk meg semmit, csak azt, hogy 3 csaj kirepül valami hajóról, hogy harcoljon valami ellen, amiről fingunk sincs egyáltalán mi. Szóval reklámfogásnak csúnyán megbukott, mert még azt se tudta elérni, hogy érdekeljen majd az a dolog, hogy mi is lesz jövőre. Ez a bukása okozta az ő kicsiny 20. helyét (ezzel megelőzve a Ski Jumping Pairs-t, ami egy merő síugrás mutogatás műanyag CGI-vel: az nem akart semmit se, ez meg szeretett volna, de bukott).
19. Lucky Star
Elég erőteljesen vacilláltam, hogy ez legyen vagy a Haruhi, de a döntő tényező végül az lett, hogy a Haruhi-regényeket legalább élvezem. A Lucky Star noha manga-adaptáció, azonban a feldolgozott műve se nyerte el a tetszési indexem. Tipikusan az a mű, amelyik annyi utalással és ráhagyó jellegű poénnal rendelkezik (istentelen mennyiségű dumával ráadásul), hogy fárasztóvá teszi a sorozatot. Egyébként semmi baj nincs vele, csak a tömérdek duma, sokszor a semmiről, unalmas jelenetek és tömérdek háttérinfót igényló utalásfelismerés szükséges hozzá. Talán az első befejezett sorozatos anime, amiből heti 1 részt néztem jó esetben…
18. Kobe to Watashi
Van egy vallomásom: szeretem reklámaniméket, vagy az animés reklámokat. Ide tartoznak a turisztikai darabok is, amelyeket lehet szépen, igényesen és kellemesen, érdekesen kivitelezni (pl. Honey Tokyo, Four Seasons), azonban a Kobe to Watashi elkövet egy hibát. Ha azt mondom, hogy amerikai városbemutatós énekelgetős jelenet, akkor sokaknak talán a South Park – Nagyobb, hosszabb, vágatlan ugrik be elsőre. Nos, igen, egy képzelt városnál még elnézzük a módszert, de nem egy valósnál – vagyis szabályosan hülyének nézi a nézőt. Engem személy szerint elijesztett Kobétől az éneklő kakasember és turistakislány párosa még a várostól is…
17. Evidence
A Fairy Tail anime egyik betétdalának zenei klipje, amiről azt kell tudni, hogy annyira szegényes az animációja, hogy hozzá képest a világ legszegényebb állama is multimilliárdokból gazdálkodik. Abban egy erénye, hogy a rajzok szépek. A zene erősen elmegy (a Fairy Tail betétdalokat nem szerettem, egyik se tetszett). Zenei klipet szeretnél nézni, mert arra vágysz? Na akkor kerüld el ezt a címet… A végén jó lesz, ha már nem maradt más.
16. Fairy Forest Remi-chan
Gyakorlatilag ide mehetne az Obtain Future munkáinak úgy 99%-a, mert mind ekkora gyöngyszem a hentai-ok közt. A rajzolás ronda (bár igaz a többi rondább), az animáció gagyi (igaz, vannak olyan munkáik is, amelyeket mintha PowerPointben animálták volna), történet nulla, hangjáték nulla. De akkor joggal kérdezhető, miért emeltem ki a piedesztára egy a kátrányízű hulladékot? Nos, a válasz egyszerű: az öncélú, majdnem non-stop erőszak miatt. Alapvetően nem szeretem az oktalan bántalmazást, különösképpen nem, ha az áldozat egy nőnemű lény. Na, aki nőgyűlölő és nem akar egy openworld világban nőket öldökölni (mint mondjuk a GTA-játékokban), hanem megnézni valamit a témában, az megtalálta a zsánerét. A többiek kerüljék.
15. Fortune Arterial: Akai Yakusoku
Avagy az a fordítási alanyom korábbról, amit már kismillió+hetvenhétszer megbántam. A történet az elején ígéretesen indul, azonban hamar az általános iskolai élet-slice of life klisékbe fullad hosszú részekre, ahol a főkérdés előbb tűnik egy iskolai fesztivál megszervezésének, mint az, amiről szólnia kéne: a vámpírok emberi énjéről, létük emberi oldaláról, amikor nem olyan vérszopó fenevadak. A hosszú nyújtások és ígérgetések vezettek oda, hogy megbánjam ezt a hétről hétre futó sorozatot, amit szívem szerint dobtam volna, de hajtott a tőlem megszokott „mindenképp be akarom fejezni” érzés (ami azóta erősen megkopott, a lendülete berozsdállt, a motorikája köhög, mint az istennyila). A rajzolás és az animáció szép, a hangok jók, a zene is rendben, de az ígérgetés, a sehova nem tartó sztori hazavágta. Bővebben itt írtam róla.
14. Highschool of the Dead: Drifters of the Dead
A manga ismeretében az anime inkább csalódás lett, mint rossz élmény (amit a 6. résztől kezdtek levágni a rendező különkérésére, mert kevesellte az ecchit a cuccból, az gyalázat lett – megborította az eleve mangában uralkodó kényes egyensúlyt, mikor egyetlen lapra fél részt szentelt, s ez volt a fürdőszobás jelenet. Ma ugyanez a fazon rendezi a népszerű Attack on Titant, amiről írni fogunk még hárman egy bejegyzést várhatóan.). Az OVA ezzel szemben tömény filler, túlerőltetett ecchi klisék tömkelege, gyér humorral… vagyis ha a férfivágyak kielégítésére kéne mondani valamit, előbb mondok másikat, mert ez a meggyalázásra jó inkább.
13. GYO
Avagy ami mellett a MAL listámban az olvasható: „2012 csalódása”. Szeretem Junji Ito munkáit, azok a tipikus horrorsztorik, ahol nem ad a dolgokra magyarázatot, mert ezzel ölné meg az atmoszféráját az egésznek, s inkább részinformációkkal kecsegtet. A GYO egy kétkötetes mangából született mozifilm hosszúságú OVA, amit az ufotable készített. A rajzolás már eleve nem tetszett, túl élénk lett a mangaka stílusához képest a színkezelés, a grafika, az animáció sokszor hibádzott a CGI-nál, ami inkább az olcsóbb verzió volt, mintsem az, amivel mondjuk a Fate/Zero látványvilágát feltuningolták. Ezenkívül teljesen átírták a történetet, főszereplőnk a srác helyett annak barátnője lett, amivel még nem lenne gond, hanem teljesen idegen elemeket hoztak bele, egy random amerikai B- vagy C-kategóriás horrorsztorivá téve ezzel a művet, annak minden ellőhető kliséjével.
12. LaMB
A LaMB-ről rengeteget értekeztem már: megírtam a magyar vetítése után blogposztban (akkor még a Hysterical Criticism nevű blogomon), de a posztja nem veszett el, csak átalakult: megjelent ismertetőként az AnimeAddicts-on ismertetőként, majd később a Konzol Magazin egyik számában. Lényegében azokban mindent leírtam, amit lehetett róla.
11. Another
Erről a szépségről Kagamin és Péter is írt már egy-egy posztot, ők pedig pontosan kivesézték, hogy én is miért nem szeretem. Egyedül a vége tetszett, mikor egymást ölték halomra a megkattant diákok. Nemsokára megnézem a live action változatát, amiről értekezni is fogok…
10. Eiken
„Szeretem az ecchit. Szeretem, ha a domborulatok a kedvemre tesznek… Mondom a domborulatok, nem a kib***tt Himalája minden egyes nőalakzatú organizmuson!” – ha egy videókritikát kéne csinálni róla, akkor valahogy így kezdeném a bemutatását. Itt F-kosár és 100-as bőség alatt szereplőt nem igen találsz, amelyek közül talán a legszörnyűbb az óriásmellű loli, akiből az maradt meg, hogy a térdével rugdalja a mellét alulról, hogy futni tudjon. Szánalmas, fájdalmas, faroklohasztó. Nem véletlen tehát, hogy Péter is a saját régi toplistájának élére dobta. De mégis volt benne valami bűnös élvezet, amiért én csak a 10. helyre szorítottam. Talán mert szenvedtem többet is, nem csak 2 részt (~1 órát)…?
9. K-On!
Erre valami ilyesmi jutott eszembe (persze, szarkazmust nem sajnálva). Animézési buktám, ugyanis szokásom végigszenvedni a teljes franchise-t, akkor is, ha a végén már sírva könyörgök az urológusnál a húgycső-katéterezésért, mert az mégiscsak kevésbé fájdalmas. Az első évadnál az ending még bírt valami megváltó erővel, onnantól semmi. Ráadásul kihagytak egy teljes kötetnyi „sztorit”, a 2. évad csak a 4. kötetet dolgozza fel, vagyis az utolsót részben, majd pár slusszrész, és egy mozi zárja a sort. Cukorbetegeknek nem ajánlott, se azoknak, akiknek hajlama van a diabéteszre.
8. Dracula: Sovereign of the Damned
Erről is írtam korábban, először az AnimeAddicts ismertetőjeként, majd később nyomtatásban a Konzol Magazin egyik számában is tiszteletét tette a Toei amerikai képregény-feldolgozása. A bukta a teljes, 70 füzet hosszú képregény vászonra vitelében keresendő, 94 percben. A történet jól és érdekesen indul, majd elkezdi töményen okádni magából az amerikai maszlagot, kliséhegyeket, míg nem megfojtja önmagát. Drakula forog a sírjában a műtől, s ezen Leslie Nielsen paródiája sem segít…
7. School Days
A School Days tipikus romantikus, slice of life, iskolai anime lehetne, ha nem lenne „pár” apró tényező, ami kellőképpen keresztbe szarja a szürkeséget. Maga a játék valami 50+ órányi játékidővel rendelkezik, amit 12 részbe sűrítettek. Ha ez még nem lenne elég, olvasztótégelyt játszottak az alkotók. 10 rész alatt route jellegzetességeit láthatjuk viszont, így kerül Makoto, a főhős srác oda, hogy végigkeféli az iskolát (amire stílusosan, csak ráutalnak), majd hagyja, hogy két lány (a képen) agonizáljanak rajta, hogy melyikükkel is jár, míg nem a 12. rész (ami újabb olvasztótégely a végződések tengerében, amiből a játékban van bőven – 27 összesen) meghozza azt a megváltást, amit kellett. Meghozza, de nem feledteti azt a borzalmat, amit előtte kellett elviselni (ahogy a DmC – Devil May Cry játék utolsó 10 perce az előtte lévő hosszú órákat)…
6. Sword Art Online
Avagy a tavalyi év legnagyobb szerencsétlensége, amiről többen is megemlékeztünk. Többek közt én, majd Kagamin kétszer (SAO és ALO), valamint Péter is… és ez már bőven sok szó is rá.
5. Mutant Ninja Turtles: Superman Legend
Member a Megaman: Upon a Star videójában mutatott belőle pár részletet, az megfogott engem, hogy mi lehet benne olyan rossz. Körülbelül az első rész végén pislogtam, állam a padlón és csak lestem ki a fejemből egy dolgot mormogva: „Ez meg mi a kik*rt fészkes ku*va isten f***a volt?!” – pedig nem igazán szokásom káromkodni, az utóbbi 2-2,5 évben erősen visszafogom magam, de ennek sikerült elérnie, hogy tömény vérig sértő stílusban szitkozódjak. Na, nem mintha annyira szeretném a teknősöket, de gyerekként szerettem, ahogy a Power Rangers-t is (nem szégyen szerintem), mára inkább kinőttem belőlük, ellenben egy kis múltidézésre gondoltam befizetek. Egy biztos: ezzel nem idézel múltat, maximum Sátánt… Szinte teljesen eljapánosították az egészet (legalább még a pizzát szeretik és nem a miso levest onigirivel és takoyakival)…
4. Byeolnara Samchongsa
Bevallom becsülettel, nem haragszom erre a címre. Nem tudok haragudni, megvetéssel beszélni róla, annyira szerves része a fiatal kölyökkoromnak (vagy ha tetszik, süldődémon koromnak), hogy még a Konzol Magazinos cikkemben se tudtam kifejezetten gonosz lenni vele szemben. Ellenben megtestesít egy olyan jelenséget, ami a ’60-as évektől a késő ’90-es évekig jellemezte a koreai anime gyártást: a japán társaiktól való eszetlen, ösztönös, korlátokat nem ismerő lopások sorozata. De nem csak onnan szereztek dolgokat: volt a nyugati franchise-lopásaik olcsó utánzatai (pl. Golden Batman, Golden Ironman, Alien Boy and the Golden Pencil) is jellemezték. Gyakorlatilag nem találunk ebből az időszakból egyedi koreai animét, ami megállná a helyét történetileg, hangzásilag, grafikailag egyaránt. Nagyon kevés volt, amit nevezhetünk érdemi eredménynek (ilyen a Doolie). Szóval ez a cím inkább most ikonikusan egy teljes jelenségnek foglal helyet…
3. Saikano
A Saikano fő bűnei az átgondolatlanság, a logikai bukfencek és a röhejes jelenetek sokasága, a túl mélynek hatni akaró karakterábrázolás erőltetése. Olyan tényleges életigazságokra nevel, mint, hogy a szexszel feledtetni tudod a szeretethiányt, vagy a szerelmed akkor szereted a legjobban, ha körülötte nukleáris télbe borítod a világot, ő meg egy édes illúzióban bandukol a biztos és lassú halálba, percről percre… És ezt még lehetne fokozni. Member számára ez a cím maga a Sátán ezerarcú megtestesülése röviden szólva is, míg Péter kicsit jobban boncolgatta. Nálam az előkelő 3. helyezett posztját tudhatja kínzásban magáénak.
2. AKB0048
Erről annak idején még Kagamin blogján, a Gunjou-n értekeztem hosszabban (de a poszt nem vészett el, linkeltem). Ott leírtam mindent, amit lehetett az első évadról. A második évad se változtatott ezen, csak ott bunkóbbak voltak a készítők: az első résszel elhitették veled, hogy másik irányt vesz a dolog, végre kicsit megkomolyodnak a dolgok és rendbe tesznek mindent… de nem, nem tették. Temérdek ziccer kimaradt, az egész célja egy együttes promotálása (egy eleve lopott ötlet alapján, ami egy Aerosmith videoklip volt még régebben). Bár azóta igazat kell adnom, nem csak 1-2 számot játszanak be tőlük, hanem sokat, de 1-2 mindig ismétlődik és az én fülemnek mind ugyanolyan volt. Ugyanaz a nyálas, tré jpop, amitől a hideg kiráz…
1. Samurai Girl Real Bout High School
És ezennel íme az első helyezett, az abszolút 0 pontos anime, amivel valaha is találkoztam. Még valamikor 2008-ban láttam, s ez volt az első anime, amit szabályosan végigszenvedtem. S az nem volt kifejezés… Az agyam próbált megvédeni az emlékeitől (törölte őket, vagy legalábbis elzárta), míg nem tavaly megint belefutottam és letöltöttem – mert azt is elfelejtettem róla, hogy valaha is láttam. Néztem, néztem, s a harmadik résznél kapcsoltam, hogy én ezt már láttam… és akkor előtört minden… Na akkor temetkeztem bele alaposan a Skyrim világába, mert animézni se volt kedvem tőle. A grafika, az animáció, a nulla és semmilyen történet, a hangok gyalázata… Mind eszembe jutott akkor… Egyébként egy csajos bunyós cucc lenne, de ez mellett még az Ikkitousen is a glóriával repkedő csodatévő angyal, aminek nyomában a Tenjou Tenge már mint trónus ülő Isten követi… vagy a Zettai Shougeki: Platonic Heart, ami szintén kegyetlenül rossz volt, de ehhez képest még az mindössze csak átlagossá válik.
* * *
Talán nyugodtan helyet foglalhatna itt a Mahou Shoujo Magica Madoka is, a 3-10. részek közt elfelejtett sztorijával, vagy a Black Rock Shooterhez hasonlóan erőteljes picsahisztijével, vagy épp a kisfilmek sokasága még, mint a Hadakya no Otonosama, Henshin Gattai! 5 tsu no Atsuki Tamashii, vagy az olyan hentai-ok, mint a Doll Saaya, Kangoku Senkan, Okusama wa Joshikousei, You Bishoujo Miruku-chan és a többi… Szóval a gyilkos élmények olyan 50-es mértéken veszik ki magukat a legjobban az esetemben, de annyit álljon neki rendszerezni a rosseb…
így a végére miért kevertél ide hentai -t? o.O?
Azoknak szerintem nincs helyük eme összegzésben.
Bőven van, mert nélkülük olyan, mintha az egyik lábát kihagynád az asztalnak pusztán brahiból. Mert akkor a rövid reklám- promóaniméknek se lenne helye a listán.
A hentai is anime, szóval miért ne lehetne? =/
A listán szereplő animék közül, bár nem mindet láttam, de amit igen, azzal egyetértek, hogy a legrosszabbak között a helye. Ebből több, nálam is szerepelni fog majd, mert most már egyre biztosabb, hogy nekem is frissítenem kell az enyémet. =D
2500? Szép kis mennyiség 🙂
A listát elnézve nekem sikerült elkerülnöm a nagy részét mert csak 4-et láttam ezekből és ezeken kívül még egy lett dobott 😀
Bár a listából csak 7-et ismerek, azok szerepeltetésével nagyjából egyet is értek. A Gyo közröhej, a HotD OVA botrányosan szar, a Lucky Star erősen antipatikus, a School Days pedig az egyik legrosszabb anime, amit valaha készítettek. (Annál már csak a Weiss Kreuz a rosszabb, ami imho az anime, mint médium, legnagyobb szégyene.)
A SAO/Another/K-On már más eset, egy 20-as listába valsz én is beraknám őket, de mondjuk egy tízesbe már nem hiszem, legalábbis mindháromban volt legalább annyi, hogy egy 3/10-et sikerült azért kierőszakolniuk magukból.
Óvok! Nem ismerek el egy olyan aljadék-listát mérvadónak, hitelesnek, adekvátnak, amin nem szerepel a Mars of Destruction!:P Újraszámolást követelek!:) Addig is tiltakozásom jeléül látványosan kivonulok a blogról!xD
(…vagy legalábbis mára, mer' alunni is köll ám…)
Amúgy: ízlések és pofonok. Részben legalábbis. Jó kis listácska, meg megjegyzések.:) Ilyen listák láttán többször is késztetést érzek, hogy egyes szereplőkkel én is megkínozzam magam, de szerencsére legtöbbször ellen tudok állni.xD
Nyilván szubjektív utálattal nem nagyon lehet vitatkozni, de pl. én egy ilyen listára nem vennék fel mondjuk egy Ergo Proxy-t, Mitsudomoe-t vagy Hitsuji no Uta-t, hiába adtam rájuk 2-2 pontocskát. Úgy gondolom, hogy a szubjektív nemtetszésem nem élég ahhoz, hogy egy ilyen rosszak rossza listán szerepeltessem őket. Ezért a K-ont, School Days-t vagy Saikano-t sem érzem itt helyénvalónak (főleg nem egy Haruhi-t) – de ez legyen az én bajom. Hiába vannak hibáik nem lehet őket egy lapon emlegetni egy Evidence-el mondjuk…
Ha már Evidence: Tudható rólam, hogy imádom a művészi vagy egyszerűen csak különleges rövidfilmeket, de azért rengeteggel nagyon befürödtem már ebből a kategóriából. Pl.: a Line vagy a Pop nálam is kiverte a biztosítélot, de lehetne még hosszasan sorolni. A zenés videók közül engem pl. a Chime és a Towa no Kizuna is nagyon megviselt. De lehetne még az Asylum Session-t is emlegetni, az is egy szörnyűség, csak kicsit hosszabb.
GYO: Ito Junj-tól még nem olvastam annyit, amennyit szeretnék, de több ilyen B-kat. klisés amcsi horror-félét láttam tőle, mint a GYO-anime! Szóval részemről az sincs a legrosszabbak közt.
A „mindenképp be akarom fejezni” érzést így 2.500 felett már lehetne hanyagolni szerintem vagy legalább megpróbálni terápiás kísérlet jelleggel, hogy menne-e az abbahagyás.
Ergo Proxy csak le van töltve, de az a cím pont olyan, hogy vagy szeretni, vagy utálni fogod. Ilyen valahol a Lucky Star, vagy az Inferno Cop is. A Mitsudomoét mondjuk én bűnös mód élveztem is, a végén már éreztem a laposodást, míg a Hitsuji no Után én szabályosan unatkoztam inkább. Egyébként ha az unalom fájdalmat okozna, akkor tényleg ott lenne a helye.
A K-Ont konkrétan a nagy büdös semmi juttatta oda, ahova. Körülbelül 5 perc után éreztem, hogy a végén már inzulinoznom kell magam, ha túl akarom élni – vagyis a teljes kivitelezés csapta a franchise-zal együtt oda. A School Days-nél leírtam mi vitte az őt megillető helyre, de ilyet láthattunk sokat: Shuffle! és Da Capo: az egyik alapanyagát átírták, a másikat összekutyulták. Kag mindkettőt utálja, én pedig még nem vetemedtem rájuk… A Saikano… na ott az egész a logikátlanság, marhaságok tengerébe fulladt és élvezhetetlenné lett. A Haruhi… ő nem szerepel rajta, ő max. a 21. helyezett, de csak mert a regény megmentette… 😛
Az Evidence-nél ott mindent utáltam, de nem lehetett jobban haragudni rá, mint egy Eikenre, azért került hátra.
GYO: Hidd el, mikor a teljes történetet kirántják és minden amcsi klisét beletesznek, nincs rosszabb. Ito meg inkább a japán klisékkel dobálózik, ami a nyugati átlaghorror nézőnek újdonság. Az hogy nem tudjuk meg mi lesz a vége, honnan jött, az inkább távol-keleti sajátosság a horrorból. Az amcsik mindig adtak magyarázatot, vagy folytatásban szültek hozzá.
Amúgy nem terápiázok, max. olyan van, hogy „ja, ez cenzorolt HDTV-s? Akkor függő a BD-ig…” 😀
a listánk között van némi átfedés, bár én az enyémet még nem írtam meg teljesen, pár hely kiadó az idei animéknek is,még nem döntöttem el pontosan, hogy mit is rakok be a végére.
A high Schoold of the Dead véleménnyel egyetértek. Rémesen sok ecchit rakot bele a rendező, igazán nem értem,hogy a japán animékben mangákban miért kell erőltetni és ilyen túlzásokba esni. Az anime alatt a vizes lufi melleket azért megmosolyogtam. Az ova pedig rémes volt 🙂
Szerintem még jó pár anime beleférne, ami rosszabb, mint a top 5-ben lévőek, de nem vitatkozok, mert ugye mindenkinek más a legalja! 😉
A top5-öt úgy számold, hogy a negyedik pont valami 30-50 másik címet is fémjelez. 😀
Meglepődtem, hogy a Madoka Magicát is beakartad tenni, mert sok embernek tetszik, meg nekem is nagyon bejött, ritkán fog megy valamilyen anime ennyire, de ízlések és pofonok.
Amit betennék még az a
Yugioh GX, 2.évad felétől átvált egy unalmas, röhejesen gyerekes üzemmódban, úgy hogy az előző széria fillereiből merít erőt. Aztán a 3.évad jó lett volna, ha a zombi párbajozós rész nem lenne annyira vontatott, hogy még a Naruto 150 részes harca igazi pörgős csemege(pedig a legrosszabb részek az animék közül).
Baka to Test, ezen mit esznek? Az egész csak átrajzolás, és kész! Pár poén meg az alap koncepció lett jó, többi gyatra, unalmas, ronda, silány, és „paródiának” csófolt átszínezés van. Nem tudja eldönteni, hogy ez most komoly sorozat, vagy vicces akarna lenni. Az egyik legrosszabb anime!
Himotou! Umaru-chan meg az egész arról szól, hogy animéket, márkákat és egyéb híres dolgokat reklámoz, rahedli csontig lerágott mémekkel.
Divine Gate, ami nem lenne rossz, ha nem lenne unalmas! Ami tetszik, az a grafikája, bejön ez a kontrasztos árnyékolás, de rossznak még rossz.
Naruto Shippuden háborús részei, ezek már undorítóan sz*r lett!!!! Csapongó, elcsépelt, baki-baki hátán és minden, ami jó volt előtte, azt itt rendesen termékenyítős gruppen megerőszakolás lett! Narutonak új személyisége lett(„az lesz, amit én akarok” féle viselkedés), Sasuke hülye röhögésén kívül semmi gonoszság nincs benne, az 5 kage alig erősebb Leenél és még sorolhatnám!
„Szóval a gyilkos élmények olyan 50-es mértéken veszik ki magukat a legjobban az esetemben, de annyit álljon neki rendszerezni a rosseb…”
A bejegyzés óta túl vagy a 4000 felett is. Azóta a gyilkos élmények mennyire hatványozódtak? 😀
Változás? Osztott hely az Eromanga-senseinek a SAO-val.