Röpke gondolat az Európai Unió kiadványairól

Európai Uniós információ szakirányos informatikus könyvtáros hallgatóként valahogy nem tudok elmenni az ezzel kapcsolatban tapasztaltak felett. Hogy mindenki értse miről van szó, az Európai Unió Kiadóhivatala által közreadott anyagokról esik szó, hogy hova fajult a tájékoztatási politikájuk. A Kiadóhivatal luxembourgi székhellyel működik, de az ottani kiadványokat ingyenesen megrendelhetjük. Úgy voltam vele, hogy felmegyek az EU Bookshopra és keresek valamit az adattárolásról, hogy majd az új website kódjában az uniós normát és új technológiát figyelembe véve alkothassam meg a profillapokat. Ehhez kapcsolódóan tegnap meg is érkezett, egy hét múltán a levél Luxemburgból. Nem viccelek, ahelyett, hogy egy átfogó tájékoztató anyagot kaptam volna, egy kartonboríték érkezett, benne egy brossúrával a kérdéses technológiáról.

Nem vicc, frankón kaptam a MoReq2 technológiáról egy tájékoztató brossúrát, aminek 6 oldalából 4-en volt valami redundáns írás, ami folyamatosan reklámszerűen visszautalt az elejére, de kifejezett információt nem tartalmazott azon kívül, amit már tudtam róla, leszámítva azt, hogy ha további anyagot akarok erről, akkor a DLM Fórum két linkjét nézzem meg.

Lehetne kérdezni, hogy ingyenes szolgáltatástól mit várunk, de akkor hadd jegyezzem meg, hogy évek óta így működik az EU Bookshop, csak a kiadványok minősége változott meg drasztikusan sacper 2009 óta. Az Országgyűlési Könyvtár Európai Uniós Letéti Könyvtár részlegén végeztem október végén a szakmai gyakorlatomat, már ott elhangzott ez az egyik munkatárstól: „Évről évre kevesebb a kiadvány és egyre rosszabb a felhozatal. Pár éve még teljes kötetek, most meg már szinte csak brossúrák jönnek, ha jönnek.”

Így pedig aztán megéri fenntartatni a nemzeti nyelvű kiadványnyomtatást és a letéti könyvtárakat, miután elektronikusan mindent elérhetünk szinte, csak alaposan szétszórva ezek nagyját, gyakran elég rendezetlenül. És közben szóródik a súlyos pénz esztelen…