Nietzsche tragédiája, avagy a közösségi érzet halála és annak okai

Ritkán szokásom panaszkodni, mivel inkább magamba fojtom azt, ami bánt és válaszcsapást mérek a problémára, annak mértékével arányos. Nyilván egy kis pók miatt nem fogok gyújtóbombás szőnyegbombázásba kezdeni, de most végképp feltettem a pontot az „i”-re és úgy láttam, a probléma megszüntetésének legjobb módja, ha ott hagyom a probléma forrását, végérvényesen és visszavonulok a kontinensről a kis óceáni szigetre.

Az indokok részleteibe nem fogok belemenni. Annak idején Kagamin kolléga eleget ostorozott kritikájával egy oldalt, ahol jómagam is aktív tevékenységet folytattam, több szempontból is. Komoly mennyiségű ismertetővel, cikkel, hírrel, képpel és más feltöltött anyaggal (OST, VN, magyar és idegen nyelvű feliratok, mangák). A regisztrációm óta eltelt 6 évből 5 évet töltöttem így, közben ahol lehetett, igyekeztem ott épkézláb ötlettel lendíteni a munkát, néhol apróbb kritikával illetve egyes felületek kezelésének problémáját. Magába a nagy dologba nem szóltam bele, bár már akkor is zavart. Ehhez pedig rakódtak a plusz dolgok, sokszor a hazai közösség lehetetlen mivolta. Ahogy mondani szokás, sok kicsi sokra megy, s mostanra jutottam el arra a pontra, hogy búcsút intsek ennek. Hosszabb ideje készülök erre a lépésre, s még másokra is, ellenben beláttam, hogy azok java túlzás lenne, mivel nem sokáig bírnám a tétlenséget és visszatérnék legalább az egy részére. Így most meghagytam a magam kis közegét és a nagytól relatívan távol folytatom.

Az egész dolog hasonlít „Nietzsche tragédiájához”, ahogy legalábbis illetni szokásom a neves német filozófus és filológus munkásságát és életét. Bázeli tartózkodása alatt megírta azt a könyvét, amit ma A tragédia születése, avagy görögség és pesszimizmus címen ismerhetünk. A sors iróniája, hogy a főcím valóban tragédiát szült: a korabeli tudóstársadalom kivetette és a bázeli egyetemi professzori állásáról is le kellett mondania. Úgy írta műveit, hogy tudta, nem sokan fogják olvasni és inkább célkeresztjében lesz a kifigurázásoknak és a túlzottan éles kritikáknak, mintsem, hogy megértsék miről is ír.  Az Ecce homo című könyvét nem sokkal megőrülése előtt sikerült befejeznie.  Az igazi tragédiája nem is ez volt, hanem hogy első könyvét követően bármikor beleolvasott egy könyvbe és letette, hogy „elolvastam”, mivel idegesítette az, amit olvasott. Elment egy színdarabot megnézni, de az első 5 perc után otthagyta, mert csak idegesítette, amit látott. Bármilyen művészetbe is el akart lazulni, csak a hangulatának romlását találta.

De mi is volt az, ami miatt kivetette a közeg? Egy éles kritika a művészetről, s azáltal a tudósokról. Az „alexandriai ember” néven illette azokat a tudósokat, fejeseket, akik csak úgy adnak jelt létezésükről, ha felháborodnak, akik azért élnek, hogy gondolkodjanak már kész dolgok felett, nem pedig hogy elölről kezdjék, a forrással, azt értelmezve és újra feltárva. Ezt úgy érthetjük meg, ha számításba vesszük a következőt: a filozófust ugyebár mindenki gondolkodónak tartja, aki a világegyetem, a természet, az élet okával és céljával, a történelemben érvényesülő rendezőelvvel, a tudás és megismerés lehetőségével, a szépség, művészet és nyelv mibenlétével, a jogi-politikai normák természetével, a cselekedetek helyes vagy helytelen mivoltával, Isten és a transzcendencia létével foglalkozik. De bontsuk fel a szót: filo sophos, ami görögül annyit tesz „bölcsességszerető”. A filo a fília szó eredete, egy ókori nyelvújítás szülte szó, amellyel a görög ifjak egy időben több új szót kezdtek alkotni. Annak a kornak a terméke a filo sophos is, amit a bölcsességet szeretőkre használta. Hogy megértsük mi a különbség a filozófus és a filo sophos közt: a filozófus hivatásszerűen gondolkodik dolgok felett, míg – mondjuk én – csak azért, mert szeretek gondolkodni dolgok felett. Az egyik kimért és rideg – ahogy Nietzsche fogalmaz, apollóni -, a másik pedig egy laza, kötöttségek nélküli és valamennyire szórakoztatójellegű – azaz dionüsszoszi. 

És most itt álljunk meg a gondolatmenetben, ne menjünk tovább, mert nem szükséges. Kanyarodjunk vissza az esetemre. Hogy miként is viszonyultam az elhagyott közeghez, ahhoz álljon itt egy korábbi nyilatkozatom az oldalról, ami nem is olyan régi, lévén még februárban tettem:

Szóval koránt sem volt arról szó, hogy nem szerettem volna, vagy általában, mint a portált időnként kritizáló barátomat vádolták egyesek, irigykedtem volna, mert ha ez a két eset, vagy bármilyen negatív dolog állna fent, alapjaiban megcáfolná ez a kirívó mértékű felhasználás és bővítési, fejlesztési szándék. Nem voltam én se angyali felhasználója az oldalnak, 10 bannolás (kitiltás) van a számlámon, amiből 5 az oldalról, a többi a fórumról és a chatről van. Az oldalasban van több offolás és egy multi acc. készítés. Ez utóbbit egy rövid, de annál sürgetőbb pár napos bannolásért követtem el, miután a moderátorok ugyan adnak kérésre kitiltást, amit később törölnek a rendszerből, de pár naposat nem adnak (erről egy beszélgetést olvastam végig élőben), csak hosszabbat, amire szükségem nem volt, csak rövidre. Inkább elkövettem valamit, hogy szavatoljam ezeket és ne terelje az oldal el a figyelmem (mivel a nevéhez hűen addiktálódtam rá). Hónapokig trollkodtam a chatjén más néven, amit a fejlesztőnek és karbantartónak már tavaly nyáron lejelentettünk többen is (köztük én is), mert azok, akik ismerik a módját, vagy van érzékük az ilyen „informatikai csínyek” elkövetésére, könnyen visszaélhetnek vele, valamint mivel a rés miatt másnak kiadhattad magad az ID-szám és a név átírásával, egy etikai problémát is felvetett, amit szóvá is tettem. Mintegy félévig kellett húznom többed magammal gyakorlatban a húrokat, mire a hiba foltozásra került. Szóval nem érheti szó a ház elejét azzal, hogy nincs igazságérzetem vagy rosszat akarok nekik.

A problémák talán 2 éve kezdődtek és szép lassan gyűltek, halmozódtak. Talán az első dolognak a régi szabályzat 1/A pontját (az újraírt szabályzat II.3. pontja) tudnám említeni. Annak idején (2010 végén – 2011 elején) valahol jogosnak éreztem azt, hogy más a velük párhuzamos projektjeit nem reklámozhatja a fórumban, ellenben ott volt már akkor bennem a tüske, hogy ezzel velük a normálisokkal is kiszúrtak. Jelenleg a szabálypont megtartásával van gondom, lévén egy másik nagyobb csapat jelenlegi vezető feldobott egy olyan témát a fansub etikett topikban, ami most már, ha néha kicsit döcögősen is, de működik. Akik akkor rábólintottak, akár ténylegesen, akár hallgatólagosan az egy-másfél hónapig tartó vita után, felhívják az újak figyelmét ezekre a pontokra, hogy ne ignorálják. Az etikett összefoglalására szükség volt, ezt jól érezte akkor az említett vezető és sokan bele is mentünk. Ellenben ha tényleg etikusak és igazságosak szeretnénk lenni, akkor a nevesített szabálypontot el kellene törölni, ezzel megszüntetve a monopólium gyakorlását egyes projektek felett, lévén az etikett arról is szót tesz, hogy a másik kárára nem reklámozhatjuk a sajátunkat, azaz „a mienk jobb”-mentalitást elítéli. A monopólium fenntartásával viszont egyoldalúan ezt az álláspontot hangsúlyozzák bizonyos projektek felett.

Ugyancsak szabályponttal kapcsolatos probléma, mivel önmagában nem egyértelmű, az az új szabályzat szerint VII.2., amit az alatta hozzászóló egyik tag ki is emelt. A részegység főcíme csak „Szavazást” ír, ami a „globálisan értsd” dolognak hangot és a kifogásolt szabálypont is hasonlóan általános megfogalmazást gyakorol, a pontosítást mellőzve, hogy mire is érti „az indokolatlan leszavazást”. Így a kifejezett ignorancia is felkerült a listára, amihez nem elég a moderátori közleményes topikot elolvasni, ahol voltaképp az átmeneti intézkedések kapnak helyet, nem pedig a szabályzathoz kapcsolódó kommentárok (ami a szabályzat egészének egyszerű megfogalmazása okán eredendően semmi szükség nincs).

A másik a munkatársi részrehajlás, ami valahol érthető, ha „a mieink és kedveltjeink védelméről” van szó, de vannak határok. Hogy példaesetnek mondjam a szubjektivizmusból eredő egyik problémát, az egyik ismerős ismertetőjét egy ilyen „saját ember” ellenében dobták vissza, mondván az általa írt szöveg „túl száraz”. Nekem volt szerencsém olvasni a visszadobott szöveget, azonban a kikerülttel ellentétben tárgyilagosnak és elemzőnek éreztem, ami jobban meghozta a kedvem a sorozathoz, mintegy véleménnyel tarkított szöveg. A másik a hibavétés kendőzése, ami az egyik moderátor munkájával volt kapcsolatos, mi szerint nemcsak a tettest büntette, hanem az áldozatot is. Egy fel nem vett provokáció miatt tiltólistára kerültem egy időre. Rövidre ugyan, de jogtalan volt és bár igyekeztem visszafojtani az indulataimat, nem engedve a provokációnak, ezzel robbant a bomba, ami miatt olyan jelzővel illettem őt és a később az ő védelmezőit, amit nem bánok, mert bár a súlyossága ellenére jogosnak érzem – egészen mindaddig, míg a szóban forgó személy a vétett hibájáért elnézést nem kér, mivel csakis akkor vagyok hajlandó magam is elnézést kérni tőle és azoktól, akiket még ezzel megsértettem. Ehhez pedig hozzájárul, hogy ez nem egyszeri alkalom volt, ez csak velem esett meg, de az ilyen félresikerült „moderátori igazságszolgáltatás” mást is ért, s ez ment hetekig a tavalyi év végétől egészen az idei év első pár hónapjában.

A részrehajlásról sose voltam jó véleményen, valamint magam sose kértem belőle, nem vártam különb bánásmódot, s mint azt az oldal egyik vezető adminjának utolsó privát üzenetemben is írtam „ők áldottak vagy átkoztak meg vele – ez csupán nézőpont kérdése”. Az én nézőpontom az átokra helyezi a hangsúlyt, mivel okkal érhetik az embert vádak, hogy belsős titkok tudója, vagy az oldal ellen szólók számára amolyan „alantas csicska”. De nem is ez miatt érzem átoknak, hanem az elvárások támasztása okán, ami rideg kőfalakat húz az ember köré, majd szépen tölti fel vízzel. Vagy úszik, lebeg benne és bírja, vagy belefullad az elején, vagy idővel. Az idő előrehaladtával a „te is emberből vagy” mondat inkább kiüresedett frázissá alakul, amiktől a delikvens csak rosszabbul fogja magát érezni. Ilyen mellényúlás volt részemről a Maou Yuusha fordítása, amit a „nem a legjobb időszakom” ellenére fordítottam és bár élveztem, a nyelvezete és a tematika súlya miatt sokszor feladta a leckét, nem tudtam tartani a szinteket, így az utómunkázók számára erősen ingatag lett. Magyarán az aktuálisan kihasználható képességeimen túlmutatott, bár legjobb pillanataimban készítve ezt se hiszem, hogy jobbra sikerülhetne – azaz elismerem, hogy ehhez egy spécibb fordítóra lett volna szükség, hogy a fordítás megfeleljen nekik (amit egy javítási időkorlát is erősít). Az eredmény így igazából az ő érdemük, nem az enyém.

Egy másik probléma, ami igazából szúrja és szúrta a szemem, az pedig egy olyan tag munkatársi rangba emelése, aki hasonlóan sokat segít és segített az oldalnak. Nem a személyével van a probléma és nem is az érdemeit vitatom, ellenben az ilyetén embereknek sokkal inkább egy másik kiemelt oldalt kellett volna létrehozni, ami a munkatárs megjelenítési és felvételi rendszerét veszi alapul (gyakorlatilag egy modulduplikálással és a duplum átnevezésével és minimális átírásával megoldható a művelet), így a többi érdemi, az oldalt segítő munkával foglalkozó további egyének is helyet kapnának rajta. Érhet a vád, hogy ebbe magam is értem és igazat adok, valóban, nekem is lenne lehetőségem szerepelni egy ilyen listán, nem csak a toplistákon, de én magam nem tartom olyan fontosnak, mint a többieket, akik olyasmit elvégeznek, amit én nem. Hogy példát mondjak, több ismertető főképet készítettek el vagy takarítottak le, esetleg gyakori cikkírók. Ehhez a listához pedig nem kellene admin rangot se társítani vagy belső fórum láthatóságot adni, az igazságosság okán.

Ezen felül, ugyanezzel egy másik problémám van és az pedig a kifelé mutatott túlzott fekete humort használó kiírás. Tekintettel arra, hogy mint haza közösségi portál az egyik legnagyobb, a munkatársi listán némi komolyságot várna el, valamint azt, hogy kifelé példát is mutasson a kisebbeknek. A fentebb említett munkatárs neve alatt szereplő munkakör pedig enyhén szólva is ízléstelen, már a „rabszolga” zárójelesített és a „játékszer” toldott jelzők okán.

A publikus problémáim gyakorlatilag ennyiben ki is merülnek (1-2 személyesebb van, de azt nem fogom közzétenni), ami miatt tiltakozó elvonulásnak is lehet mondani a permanens kitiltásom, de ezek csak vödörnyi cseppek voltak abban a folyamban, amelyek a közösségi érzetem halálát okozták és a kezdődő fertőtől való menekvésre késztettek. Ellenben vegyétek ezen nyilatkozatom készpénz gyanánt: az oldal ellen nem fogok menni semmilyen módon, se belső dolgokat vagy információkat közzétenni, amelyekről tudomásom van, valamint a megnevezett problémák kiküszöbölésével és megoldásával várhatóan visszatérek. Sosem kértem különb bánásmódot és ha fel is ajánlották volna, elutasítottam volna. A név átokkal jár, ami elől nincs menekvés. Hosszas proklamációm végére érve remélem mindenkinek fejében meggyúlt a világosság, hogy a távozásom se nem duzzogás, se nem hisztéria, hanem a csalódottság, kiábrándultság és a dolgok menetébe való belefáradás okozta. A kis szigetem, a magam közössége megmarad, annak esetleges bezárásától nem kell tartani a továbbiakban.