Most, hogy már gyakorlatilag is 9. éve végzek rajongói fordításokat, azt hiszem, ideje egy ilyen posztnak. Nem mondom, hogy mindegyik mű szörnyű lenne már önmagában is, csak azt, hogy ezek feliratát készíteni ért fel egy kisebb kínzással.
10. Kagaku na Yatsura (2013)
Ide mehetnének azok a további címek is, mint a Rescue Me!, Asa Made Yugyou Chu! vagy a Hantsu x Trash is, amelyeknek a legfőbb jellemzője az, hogy a mangához készültek promóciós célzattal. Így a történéseknek csupán egy kis szeletét dolgozzák fel, rendszerint in medias res kezdéssel. Távolról ugyan semmi nem jelzi, hogy a manga olvasóinak szánt buksisimogatóról van szó, de ez a legkisebb probléma velük. Sokkal inkább az, amikor a mangában történt eseményekre utalnak vissza, és neked ki kell találni, hogy miről beszélnek. De a Kagaku na Yatsura esetén ez annyira nem probléma. Sokkal inkább az, hogy valami egészen meghökkentő és váratlan fétisorgiával szembesülsz. Annak ellenére, hogy mekkora tőgye van a borítón a jobb oldali csajnak, ettől még egy egyszerűbb és átlagosabb romantikus komédia is lehetne némi klisérájátszással. De nem. A többi említett cím ezzel szemben még lágy és esetlen, és tényleg ezt hozza. Ez pedig, amit még lehet extraként beledobál, de óvatosan kerülni igyekszik, hogy ne fusson át a hentai kategóriába.
Tanulság: ha valami addig ismeretlen cím kap egy OVA-t csomagkapcsoltan a mangájához, előtte nézzetek bele!
9. Seitokai Yakuindomo S2 (2014)
Na már most leszögezem, hogy ez az a cím, amit nézni messze jobb, mint fordítani. Pár „nagyon egyszerű, de annyira azért mégsem” apróság miatt. Vígjátékot sosem egyszerű fordítani, főleg nem olyat, amelyiknek lételeme a szóbeli humor, és minden erre épül. A Yakuindomót meg mondani sem kell: ilyen.
Alapvetően a poénokat célszerű visszaadni, amíg vissza tudod megfelelően a saját nyelveden is valósítani. De a szójátékok… Az egy agyhalál. Ott az a főszabály, hogy ha nem lehetséges, akkor fel kell áldozni. Nem egy ilyennél félórákat ültem a monitort bámulva azon tanakodva, hogy miképp legyen a poén. Az esetek nagyjában sikerült, de az utolsó 3-4 részre elfogyott a szufla, és inkább beáldoztam ezeket, majd megjegyzésbe tettem, hogy mi a stájsz ezzel a sorral.
Mivel, mint mondtam, tele van ilyen humorral a sorozat, talán nem meglepő, hogy minden egyes rész 3-4 napon át készült, miközben valami ilyesmi fogalmazódott meg bennem rendre, ha megkérdezték, hogyan áll a következő rész. Ez van, ha magas az a léc, és folyton meg kell ugranod, miközben részről részre magasabbra kerül…
8. Kantai Collection: Kan Colle (2015)
Alapjáraton nem lenne sok bajom a sorozattal, de vannak alapjáraton olyan aspektusai, amely fölött nem bírtam annak idején dűlőre jutni, és ezt „megénekeltem” a Mondo egyik számában is. Azóta pár pontját a mozifilm helyretette, amihez csak ennyi fűzhető: „nem lehetett volna ezt már az elején a sorozatban is megtenni?”
Ezt leszámítva, a legnagyobb problémám a rendezésből fakadt. Nagyon sok ment el a slice of life részekre és a baromkodásra, és a legtöbb viccesnek szánt poén, hogy egy hajó, aki ember… Eh. Nehéz elmondani, így inkább linkelek pár feliratkommentárt, amelyet ti nem láthattok normál körülmények közt a részek során, kontextusukkal együtt. (Mert muszáj értened azt, amiről beszélnek, így óvhatatlan az, hogy esetleg túlgondolod a mondat jelentőségét, viszont elképesztő konklúziókra juthatsz általa…)
Első: a gyász közbeni tehetetlenség érzetét akarja Mutsuki elmagyarázni.
Szóval, a dolog két ponton csúszott meg, ami a kivitelezést illeti.
7. Juuou Mujin no Fafnir (2015)
Ha a főképe alapján egy holtátlagos sorozat képe lebeg a szemed előtt, ami ki se lát a kliséiből, akkor nem tévedsz semennyit. Igen, ennek a projektemnek csupán ennyi volt a fő bűne, amit helyenként a félrement hivatalos angol is megtámogatott (az FFF csapata viszont egész jól javított ezen a problémán).
A kliséségét úgy kell érteni, hogy nem volt egy olyan jelenete se, vagy fordulata, amit ne láthattál előre még 100 animével sem a hátad mögött. Ehhez rájött, hogy az animáció és a dizájn se nyújtott érdemien sokat, valamint a zenék sem tudtak maradandóak lenni. Bár ezeket a tapasztaltabbak szinte messziről látják a kép alapján, azt azért ne vitassuk el, hogy néha kell egy kis bűnös élvezet. Ez az lett volna, agykikapcsolónak is szántam. Agyzsibbadás lett belőle nem csak nekem, mint lektornak, hanem a Beater Fansub fordítójának is.
6. Ro-Kyu-Bu!! SS (2013)
Ez egy eléggé érdekes történetű projekt. Az eredeti fordítója (aki az első évadát is vitte) az 5. rész után leadta, mivel nem lelte benne az örömét (ahogy a lektor sem). Egész addig formáztam csak a részeket. Aztán félre lett téve, hogy majd valamikor megcsinálom és befejezem helyette. Lement a szezon, kivártuk a BD-ket. A meglévő részeket átidőzítettem az új alapanyaghoz, aztán nagyjából 1 évnek kellett eltelnie, hogy legyen erőm letudni ezt a szörnyeteget, a maradék 7 részét… Cérnahangú 10 éves kislányok, akik egy 16-17 éves srácot donganak körül, zajlik a habos-babos érzelmi szélfúvás, és rengeteg kínosabbnál kínosabb jelenet. Mondhatni, szinte kisebb megállókkal, kikacsintásokkal daráltam végig a sorait, csakhogy minél hamarabb szabaduljak tőle. Miközben volt, hogy záporoztak a kérdések…
5. Eroge! H mo Game mo Kaihatsu Zanmai (2011-2016)
Nem lenne hentai nélkül teljes a lista, igaz? Viccet félretéve, ez volt az egyike a műfajnak, aminél a feliratot összerántani kész idegőrlő feladat volt.
Maga a hentai egy „élvezeti műfaj”, vagyis egyértelműen nem a története végett szeretjük, helyette azt, ami már „kellemesebb a szemnek”. De, mi volt itt a gond? Rondának nem nevezhetném, mert a többihez képest kifejezetten szép volt. A hangzás sem volt olyan idegőrlő. A sztori? Ööö, részben. Inkább a kiadási összeállítása.
Az első 2 rész egész jó, kellemes, lefedi az egyik lánnyal (jobb szél középen) való történetívet. Ez volt 2011. augusztus-novemberben. Aztán úgy volt, hogy nincs folytatás. 2013 októberében a semmiből megkaptuk a szöszi sztoriját egyetlen részben, majd decemberben valahol az idővonal kellős közepén egy epizódot. Félévvel később a visual novel végén szereplő cont. Ez volt az a rész, aminél hisztériás rohamot kaptam pár sor után, hogy „én ezt nem vagyok hajlandó fordítani, fizikailag fájdalmas már”. Akkor a kijelölt lektor elvégezte a fordítást, és helyette én lektoráltam. Aztán a 6. rész is becsúszott 2 évvel később, többszöri halogatás után már inkább be se jelentve a megjelenési dátumot. De azon már látszódott, hogy nincs pénz folytatni: raszterizált fénykép előtt olcsó animációval mozgó karakterek.
A hentai fordításnak ez a legfőbb problémája: elég sok eset volt, amikor egy hentai később folytatást kapott, és úgy nyitották újra a hozzálévő adatbázist. Így került folytatásra többek közt az első tervezett/bejelentett részein túl az Euphoria, a Tropical Kiss vagy a Maki-chan to Nau.
4. Gunslinger Stratos The Animation (2015)
Ez egy olyan fordítási projekt, amelyet a mai napig nem fejeztem be, és még 5 részem van hátra. Az ok elég kézenfekvő, az amúgy valós időhiányon túl: roppant unalmas a mű, és a hozzálévő egyedüli angol felirat is a hivatalos fordítás az Aniplex of Americától. Ez, ha valakinek semmit se mondana, annyit tesz, hogy nem elég megbirkózni a sorozat legfőbb problémáival, de még a felirat is kitesz magáért, hogy ne tudd élvezni. Az Aniplex feliratai ugyanis méltóan lesajnáltak, és a tapasztaltabb rókák nem véletlenül keresnek jobb feliratot. Vagy alkotnak valami „újat” belőle, valamelyest igazítva a japánhoz. Én az utóbbira vállalkoztam, némileg könnyítve ezen.
Amin nem lehet javítani, az a „retard shounen” színvonal, amit az egyébkénti szövegkönyv is hűen tükröz. Bár volt már rosszabb is ezen a téren (igen, rád nézek, Imouto Jiru, akit hat óra japán tanulás után maradéktalanul meg lehet érteni) , de azok legalább nem akartak komolynak tűnni.
3. Daitoshokan no Hitsujikai (2014)
Egy másik sorozat, amelyet nem fejeztem be, sőt, le is adtam másnak, hogy csinálja inkább ő, majd aztán rövidesen vissza is talált hozzám. Mint egy jó bumeráng…
A problémák egyszerre fakadnak az átlagosabbnál is átlagosabb slice of life és happy-happy jellege miatt, amit érdekessé tehetne a körítése, de nem tud. A szereplők bugyuták, a szövegeik szintén, a sztori elég érdektelen és elég hamar kideríthető az elejének nagy kérdése is. De ha csak ennyi lenne vele a gond. Ugyanis a másik rossz hivatalos fordításokat készítő cég angol felirata érhető el egyedül hozzá különféle forrás videók alá tömve: a Funimation. (Övéké a Shimoneta is, amiből minden alpári poént kiirtottak vagy elbaltáztak.)
A Funimationről annyit kell tudni, hogy ha még a feliratuk éppenséggel használható, akkor is szívatnak vele, hiszen égetik a feliratot a videóikra. A rippelő csapatok, mint a HorribleSubs pedig így adják ki, ezért van ez a „jelenség”. Amikor belekezdtünk, egy indonéz csapat (Senketsu Subs) átiratát használtuk fel, hogy a kinyeréssel ne kelljen bíbelődni. Aztán az utómunkázgatás annyi időt ölt fel, az érdektelenebbnél érdektelenebb sorok fordításán kívül, hogy függőben maradt. Azóta is ott porosodik és arra vár, hogy a Ro-Kyu-Bu!! SS-hez hasonlóan egy nagy levegővétellel átrágjam magam rajta.
2. Fortune Arterial: Akai Yakusoku (2010)
Őszintén szólva, ez volt sokáig a leggyűlöltebb projektem. Akkor már második éve csináltam, egyedül. Más vállalkozó erre nem volt. Az egész érdekesnek tűnt, különösen az, hogy a sztori azzal kecsegtetett, hogy a vámpírok emberi oldalát mutatja be, a belső konfliktusukat az emberek közti élettel. Aztán ez nem valósult meg, semmiféle konfliktus nem volt a mű során, viszont a részek végén az előzetesek rendre elhúzták az ember orra előtt a mézes madzagot. Helyette azt kaptuk a sorozat háromnegyedében, hogy miképpen is meg kell megszervezni egy iskolai sportnapot… A türelmem a második rész után kezdtem elveszteni, ami végül a hatodik után végképp el is fogyott.
Ha ez önmagában nem lett volna elég, ekkoriban kezdődtek el megjelenni komolyabban a hivatalos fordítások is. Amit erről az időszakról tudni érdemes, hogy mind a CrunchyRoll, mind a Funimation feliratai szörnyűek voltak, majdhogynem használhatatlanok. Ez akkoriban még nem zavart, kezdőfejjel, sokkal inkább, hogy mennyire egysíkúak voltak azok. Temérdek félrefordítás volt bennük, amelyet konstans javítgattam a későbbiekben, de még az utolsó nagy lektorálás során is (amit Umaitachi végzett el) bőven akadtak ilyenek.
1. Eromanga-sensei (2017)
Gyakorlatilag ez az a cím, amit a leghamarabb hagytam abba. Egyetlen rész után, aztán csak néztem a sorozatot, de még azt is megbántam. Ajánlás miatt kezdtem bele, mert volt pár korábbi hasonló jellegű munka a kezem alatt. Ismét elkövettem a hibát, hogy nem néztem utána komolyabban. Annyit tudtam, hogy az Ore no Imouto light novel szerzőjének a műve, és reméltem, hogy kijavította a nevesebb munkájának hibáit. Ez volt a egyébként a második hiba a részemről, a naivitás. Megnéztem a második részt, és a taszítás kábé a kezdeti egyes fokozatból rögtön a maximumra rúgott. Ez pedig kitartott konkrétan a sorozat végéig, így talán nem csoda, ha azóta bottal se piszkáltam meg, és a továbbiakban is aligha fogom.
* * *
Következőnek pedig majd azt veszem alapul, hogy melyik 10 élveztem a leginkább készíteni. De annak megírásához is kell az idő.
Nagyjából ezekre is számítottam mint utált fordításaid.
– Ro-kyu-bu első évada nekem még tetszett az animék nézéseinek megkezdésének elején (pár tucat animén voltam csak túll), viszont az új évadot már tapasztaltabban nem tudták lenyomni a torkomon, így menet közben a lomtárban végezte – sajnos.
– még jó, hogy anno a Fafnirt nem kezdtem el fordítani. Tervben volt. de Gary megelőzött (?), ráhagytam, hogy akkor csinálja ő, vagyis ti. utólag elkezdtem nézni, de ezt is idő előtt a lomtárba küldtem. érthető okok miatt.
– Fortune Arterial szintén egy olyan mű, amit még amatőr animésként néztem meg 2012 elején, és akkor még tetszett. lehet manapság már ezt is kukáznám…
– Eromanga-senseit nem hittem volna, hogy így végzi majd részedről, így még mindig nem kezdtem bele a nézésébe….
Kár, h a Shimoneta fordítását azóta is jegelitek (asszem ep.8), mert a ti feliratotok jócskán fölötte volt a másik csapaténak, ami folytatta/csinálta!
Igaz, az anime is inkább addig volt jó, amíg nem kezdett alibi sztoriba a harmadik harmadtól, de innen, a lelátóról beszélve jobban megérné abba energiát feccölni, mint a fenti bithalmazokba.
Okkal jegeljük. Ahhoz kellene a Hiryuu felirata, mivel ők tartják a poénokat. A Funimation hivatalos angolja meg kiirtotta.