Most mondhatnám a tőlem megszokott ünneplős hangulattal, hogy „meh, már megint ez van…”, azért be kell lássam, az elmúlt év mozgalmas volt a számomra. Talán mozgalmasabb is, mint vártam. Ezt összegezném egy kicsit.
Talán a legegyszerűbb, ha tavaly októbertől haladok. Úgy november végéig, december elejéig tartott egy nyár óta tartó lelki válság, amit több külső tényező is csak rontott. Többek közt, amiből nem kis vihar is kerekedett, mert az addig lefojtott ellenérzéseknek is inkább teret engedtem, mintsem hagytam, hogy rontson a dolgokon (és azóta is szívesen tartom nyitva ezt a szelepet az irányukba).
Ekkor jöhetett a felkészülés az új körre, ami elég vicces volt, ugyanis egy hét alatt készültem fel rá, napi 5 óra neki szenteléssel tantárgyanként, de másfél hónap alatt közben igen tetemes mennyiségű filmet és animét néztem végig. Az eredmény végül az lett, hogy átmentem. Meglett rendesen a szakzárás, államvizsga, mi egyéb. Ezt követhette a tavaszi Mondoconon a szakdolgozatom előadása, majd a feljavítás folyamata, amelyet azóta is csinálom, hiszen újabb és újabb források érkeznek, ahogy fejlemények is (pár hete ez a DDoS-támadás sorozat is gyanúsan Japánból és Kínából koncentrálódik), nem beszélve arról, hogy az Európai Unió Kiadóhivatalából is érkezett egy tanulmánykötet a témában, amelyben találtam egy akadémikus esszéjét ugyancsak a szerzői jogról, rajongói fordításokról, valamint a rajongói hatásokról a hivatalos média irányába. Az elmúlt napokban fogom felvenni vele a kapcsolatot bárminemű közös munka reményében. Talán sokat jelent, hogy ebben a témában hamarosan egy két oldalba sűrített újságcikkem is fog megjelenni a következő Mondo Magazinban.
Ezzel a témával nagyon előre szaladtam, de a lényeget lefedte, mert emellett ugye nagyban folyt a munkakeresés, aminek állomásai többek közt Vasvár, Igal, Dunaújváros is voltak (valamint további 16 város az országban). Végül egy alapfokú művészeti iskolában találtam munkát (egyelőre), mint kottatáros. A munkabér fair a befeccölt időért, hiszen emellett legalább munkatapasztalatot szerzek, ami jól fog jönni a továbbiakban. Legalább egy iskolai könyvtár teljes rendbetétele és menedzselése már mögöttem lesz, tényleges munkaként. Hogy ezek után mi lesz, az még a jövő zenéje. De ha kell, költözöm érte. Akár „szolgálati” bérlakás, akár albérlet, nekem nyolc.
És ha már munka érdemes szót szólni az újságírásról, amit már 2008 óta űzök. Akkor két évig a helyi lapnak tudósítottam, aztán jött 2012 februárjában a Konzol Magazin animés rovata. Most pedig ez mondhatjuk, kiesett a képből, mert az idén meg se jelent a lap. Nem fogok szépíteni, nem fogok kertelni, hiszen a cikkírók már elmondták a maguk részét és meglátását a lap online fórumán (V, Szasa, én és a rendszeres olvasóink egy része), így mondhatom, hogy a Konzol Magazin már nem tér vissza. De lesz helyette Controller, ami már valami, de abban – csak amíg meg nem keresnek – nem fogok részt venni. Most ugye lesz egy Mondós cikkem hamarosan, bár egyelőre úgy fest, nem leszek rendszeresítve. De majd fogok írni nekik is, ha lesz olyan téma. De addig sem maradok tétlen, hiszen most a Drót online magazinjánál kaptam ilyen jellegű munkát. Persze beajánlásos alapon (Fullmoon által), amiért hálás is vagyok (a bizalomért), hiszen ami biztos, hogy nem esek ki a gyakorlatból (még ha vele szemben az újságírás miként még csak nem is tanultam).
Szóval zajlott az élet ezen a téren. A magánélet? Romhalmaz az még most is, de most már legalább nem lángol, csak füstölög. Egy darabig, ha még élhetek ezzel a képpel, szívesen nézem egy kicsit teázgatva, Nietzschét olvasva, mielőtt rendbe szedem azt is…