Egyre több helyen kerül szóba a hír, hogy a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumot egyre jobban izgatja az a kérdés, hogy bezárják-e véglegesen a Déli pályaudvart. Erről írt már a 444, meg az Index mellett több másik újság is, a Népszabadságtól kezdve a Borson át Mari néni teletextes üzenőfaláig. A bezárás ugyanis nem csak egy jól meghízott ingatlanmutyira ad zsíros esélyt, hanem egyben egy budapesti (főleg a budai oldali) közlekedési katasztrófára is. A bezárás melletti érv az, hogy Kelenföld jelenleg nagyon jól ellátja a Déli feladatát is, ahova a január 31-i alagútomlás miatt nem, vagy csak nagyon erősen korlátozott mennyiségben érkeznek szerelvények. A vasutasok joggal hőzöngenek az ötlet hallatán, hiszen erre a húzásra az egész budai oldal nincs felkészülve (míg a vasutasok csak Kelenföldet mondják felkészületlennek, én kiterjesztem a problémát az egész városrészre, ugyanis ha csak egy kicsit belegondolunk, a Déliből mi mindent érhetünk el, mennyivel könnyebb az utazás). Az ő érveléseiket szinte bármelyik cikkben megtalálhatjátok, nem kívánom átemelni ezeket.
Az NFM részéről igazából az átmeneti megoldás miatti eredményesség az egyetlen valamire való indok. De ennek az eredményességnek ára volt: több járatot, köztük elővárosi vonatokat szüntettek meg ez érdekében. Többek közt a százhalombattai vonatok egészét, valamint egyes martonvásári/tárnoki járatokat csak ezen az oldalon. A döntés rengeteg ember munkába járását nehezítette meg, annak ellenére, hogy a Sasadi útról vonatpótló autóbuszok közlekednek a Déli magasságába. Mert ugye attól, hogy valamire már át kell szállni, várakozni kell rá, még nem lesz könnyebb.
Kelenföld felkészületlenségét pedig az állomás kialakításától mi sem példázza jobban: a távolabbi vágányokról például a 4-es metró elérhetetlen, valamint nincs rendes összekötés a párhuzamosan futó korábbi alagúttal, ahonnan fel lehetett szállni a 2-13-as vágányokra, és összeköti a Sasadit az Etele térrel. Ennek megoldására nem csak az új aluljárót kell kibővíteni a Sasadi irányába, de a korábbi aluljáróval több ponton is összekötni a föld alatt.
Továbbá ami a környezetét illeti, Kelenföldről akkor jár jól az ember, ha a belvárosba, vagy Pest külrégióiba kíván át jutni. Ott a 4-es metró, valamint több buszjárat, ami főképp a 4-es vonalát érinti, és visz a Bosnyák térre vagy azon is túlra. Viszont a belváros legforgalmasabb terével, a Deák térrel csak 1 villamosjárat köti össze, aminek ott a végállomása. Egy másik villamosjárat pedig a Batthyány térrel, de mindkettő vagy bő félórás-40 perces utat kínál a használójának. Szemben azzal, hogy a Délibe a Kelenföldről a vonat átlag 7 perc alatt ér fel, és egy lazán elkapott 2-es metróval is hétvégén 10-20 perccel hamarabb ér át az ember az említett két térre.
A Déli pályaudvar kedvező fekvése miatt nagyjából laza 7 perc gyalog a Moszkva tér, ami Buda egyik, ha nem a legforgalmasabb tere. Onnan könnyedén elérhetőek az óbudai részek, a Hűvösvölgy, vagy épp Krisztinaváros, a vár csak úgy, szinte közvetlen használattal.
Amennyiben az NFM mégis egy „megalapozott szakmai döntést” hoz a vasutasok feje felett, azonképp erre az egyre számíthat: százak, ezrek budapesti munkahelyére bejutást nehezíti meg, vagy épp teszi tönkre, míg ő maga csak egy-két stadionra elegendő ingatlant kap a vonatjavító és szerelvénytároló műhellyel együtt véve.