Most olyan bejegyzést olvashattok, ami egy korábbi posztom folytatásaként, ahol egy játékötletet vetek és vázolok fel, viszont a korábbival szemben most ki is fejtem a mechanikáját. A dolog hátteréről annyit elég tudni, hogy lengyel barátommal, Pawellel épp beszélgettünk a Quake-ről a MyAnimeList profiljaink üzenőfalán, és szóba került az igény egy remake-re. Mondani sem kell, az alapokat valamelyest megtartva gondolkodtunk mindketten, de teljesen újjá varázsoltuk volna a klasszikust. De előbb tekintsük át, miről is szólt az eredeti, hogy koncepciójában értsük az újítást.
A Quake-től alapjaiban inkonzisztensebb sorozat aligha van. Az első még erős H.P. Lovecraft utalásokkal dolgozott, és a története az volt, hogy egy névtelen katonát (a Rangert) küldenek át az ősi istenek létsíkjára egy portálon keresztül, hogy a Quake névre hallgató ellenséget semmisítse meg. Így megjártuk a Névtelen Várost, Zin menedékeit, Tsathoggua és Chthon fejezetvégi bossok mellett a játék végén Shub-Niggurathot győztük le az istenek közül. A második játék viszont már az emberek és a stroggok harcáról szólt, amit a negyedik epizódban továbbvittek, viszont csúfosan megkésett a konkurenciához képest, így középszerű lett a kihívói közt. Aztán volt több multiplayeres próbálkozás, ami egyébként a Quake védjegye volt: ez az oldala adja a mai multis játékok alapját, ami miatt közel másfél évtizedig szerepelt az e-sport előfutáraiként is számon tartott rendezvények listáján, mint műsorszám. Úgy, mint ahogy ma egy LoL, Heroes of the Storm vagy DOTA meccs zajlik a nyilvánosság előtt. Ennek legnevesebb alanya a Quake 3 Arena, amit két kevéssé ismert követett (az Enemy Territory: Quake Wars és a Quake Live).
De akkor lássuk miben változna ez a klasszikus FPS-lövölde? Az én ötletem az alábbi volt:
Egy elmegyógyintézetben kezdesz, mint az egyik „beutalt”, majd a semmiből hirtelen szétszakad, torzul a tér és világ előtted. Az első feladat a démonok elől menekülés, ami amolyan betanító pálya lenne, és a végén levág valami a földre. Az egyik démon konkrétan, mire bevered a fejed és észhez térsz: az ápolók fogtak le, mert valójában a folyosókon rohantál végig, miután valahogy kiszöktél a megfigyelő gumicellából. A nyugidzsekid pedig leszakad, mert a másik világban egy kő felsértette, amiről kiderül, hogy a mi világunkban egy belső csővezeték törött darabja volt, mivel azt a szárny folyosóját épp felújítják és rejtenék el a régi külső vezetékeket (ma is látni sok kórházban az ilyen fűtőcsöveket).
Ezt követően megint menekülnöd kell, mikor szétesik a világunk, és ez az, ami segít elhagyni az elmegyógyintézetet: egyes ajtók eltűnnek, falak válnak átjárhatóvá – ahogy sejthetted eddigre. Ezt követően tudod meg, hogy ez nem véletlen az egész: a gyógyi igazgatója valahányszor kinyitja a Necronomicont, a szemed előtt lezajlik a világ átalakulása, ahogy az övé előtt is. Azonban míg ő kutatási céllal teszi, azonban lassan megkísérti az egyik ősi isten – Shub-Niggurath vagy Hastur, még nem döntöttem el, de az utóbbival szimpatizálok -, te szenvedő alany vagy csupán. Ennek az oka, hogy eredetileg barátok voltatok, megtaláltátok az egyik balul sikerült kirándulásotok során a Necronomicont. Mikor kinyitottad, hogy megnézd mi az pontosan, a papír megvágta az ujjad és a véred felszívta a könyv. Ez okozta a megőrülésed, amiből egy ideig gyógyultál, majd hirtelen megállt (de mikor már megtudod, a nyugtatók és más szerek hiányától lassan tisztul a fejed, de az őrületi trauma még kísért). A barátod a gyógyulásod módját keresi a könyvben (a vér kötésének feloldását), viszont ez fog még vissza.
Azonban a mostani szabadulásod alatt hevesebben védekezel, ami miatt már az ápolók sem elegek, és az „ámokfutásod” miatt egy rendőri csoportot is kihívtak segítségnek, akik rátörnek az gyógyintézetre. Az igazgatói szobában állva tudsz meg mindent erről, ám mire az egyik rendőr betör oda, a barátod megöli, mert végképp megkísértette és megőrjítette a könyv és a földöntúli világ. Te pedig a halott rendőrtől elveszed a fegyvert és végzel az igazgatóval, ami beindítja az események láncolatát, mivel a könyv komoly vérmennyiséget kap, ami feltépi a portált és a teljes környékre kiterjed a túlsó világ. Minden élőlény egy-egy lovecrafti szörnnyé változik, vagy egy megkísértett lélekké. Csak te nem, mert még köt a vérségi kapocs, ami az ősi istenhez fűz. És most már komolyabban harcolnod kell: ki az elmegyógyintézetből (ami egy kelet-európai nemesi kastély), a környező erdőkben és a közeli kisvárosban.
Ennek a „kalandnak” a során néha megindul a tested transzmutációja, egyre inkább szörnyeteggé válsz te is, és ezzel együtt egyre őrültebb és félelmetesebb dolgokat kezdesz látni, ami mentálisan is kihatással van (mindenféle elcseszett szörnyre gondolj). Ezeket ki kell vágd magadból, hogy mire odaérsz a főgonoszhoz a kisváros főterén a hullahegyhez, a fejed „tiszta” legyen. Viszont a főgonosz „halála” sem hoz megváltás. A portál noha bezárul, a világ helyrejön a szemed előtt, de temérdek vér, hús- és szőrcafat és bél, amit kiontottál, megmarad: ez az utolsó lórúgás az elméd ellen, aminek hatására a transzmutáció alatt ki- és levágott testrészeidet (fül, orr, kéz, láb, néhány darab az oldaladból) visszanőnek és felerősödik, beteljesítve a köteléket, és átveszed a megölt istenség helyét. Mert bassza meg, hogy mindig happy end kell legyen valaminek a vége.
Elég elborult ötlet, nemde? Mondjuk filmen el is tudnám képzelni, úgy 2-3 órában és két részletben, vagyis 4-6 órás játékidővel. Játékként meg attól függően, lehet a sztori 10 órás is, ha úgy sikerül kitölteni az erdő és a kisvárosi részeket. A horror hangulat meglenne, sőt talán kellően erőszakos és brutális, még ha nem is a Mortal Kombat X szintjén mondjuk. Az a baj, hogy vérrel, béllel, torzióval már nem igen lehet kellő hatást kiváltani, ezért mentális ráhatást vagy minél elborultabb formát kell öltetni (na azért nem Dead Space-szerűen, mert abban egy rakás kiszámítható jump scare van, ami egy idő után nem hatásos, ha nem is vártad).És igazából itt van bajom a legtöbb horrorjátékkal. A Slender idegesítő volt, mintsem félelmetes, az Amnesia, a Call of Cthulhu: Dark Corners of the World és a Five Nights at Freddy’s volt az, ami már ki tudta váltani belőlem a parafaktort. Jó lenne valahogy ennek a kettőnek a módját is alkalmazni, de közben hűnek is lenni egy klasszikus címhez, valamit megtartani abból is. Így az én remake ötletem inkább egy teljesen új játékot takar, mintsem egy Quake játékot… De talán nem is baj. Ahogy az is, hogy nem vagyok se szerződéses, se indie játékfejlesztő… Az ötleteim megvannak, de ezekhez már komoly programozás és egy csapat kell minimum, hogy az amit megálmodtam úgy jelenjen meg, ahogy elképzeltem…