Alább a cikk teljes változatát olvashatjátok, ugyanis a magazinban a játékajánlók egyetlen oldalasak, én meg voltam olyan lelkes, és kétoldalasat írtam.
Nagyjából két éve leplezték le, idén május végén pedig meg is érkezett a kínai Kuro Games fejlesztette Wuthering Wawes (vagy röviden csak WuWa), amit sokan a Genshin Impact kikövezett nyomdokain érkező akció-szerepjátéknak, egyéb hangok pedig annak leendő „gyilkosának” neveztek. Nos, a játékipar piacán elkövetett bűncselekmény ugyan elmaradt, a start is kicsit döcögősre sikerült, ellenben egy nagyon is stramm és hasonlóan hangulatos játékot kaptunk. Jelen cikk megírásakor már él az 1.2 patch (szerk.: mikor meg kikerült a blogra, már az 1.4 is megérkezett), így annak az állapotát és viszonylatát is veszem alapul a továbbiakban.
Preludium tosto
A talán nem is olyan közeli, de azért érezhetően messzi jövőben járunk a Solaris-3 névre átkeresztelt Föld bolygón, amit egy hatalmas katasztrófa, a Lament (vagy magyarul Siralom) sújtott, kiirtva vele az emberiség jelentős hányadát, illetve új szörnyeket hozva létre, a Tacet Discordokat (vagy magyarul Csendes Hangzavar). Az elmúlt 160 évben fajunk megtanult ezen fenyegetéshez alkalmazkodni és újjáépíteni a civilizációt hat nemzetre szakadva. Itt kapcsolódunk bele az amnéziában szenvedő és választható nemű Roverként (vagy Csavargóként), aki hosszas mély álomból ébred fedezi fel magának ezt a megváltozott világot. A maga mellé gyűjtött hősök, a Rezonátorok révén pedig egyre jobban kitárul a világ, annak a története és az is, hogy merre is tart…
Atonalitásba merülve
Kezdésnek Huanglongot és környékét fogjuk bejárni, és a fősztori egyelőre rövid. A játék emellett nagyon bőkezűen szóra a tapasztalati pontot az elején, egy-egy főbb sztori elvégzéséért akár egy teljes szintet is ugorhatunk, ami megkönnyíti a nemesebb célok elérését, mint az eventek játszhatóságát vagy a co-op játék lehetőségét. A kapott térkép pedig hatalmas és csurig van tenni valóval. A tapasztalt Genshin-játékosoknak ismerősek lesznek a ládák megszerzéséhez elvégezhető puzzle-k: fényes pillangókat követni a vésett kövekig, leégetni a kórót, oszlopokat eltörni a zár feloldáshoz, a körülötte lévő ellenségeket megölni, súllyal megnyitni… De ugyanakkor vannak kifejezetten sajátos logikai feladványok is, mint Tetris-elemekből egy alakzat kirakása, csőrendszer helyreállítása, vagy épp az útvonalak kiemelése. És hogy pontosan mennyi is az elvégezhető rejtvény? Sok, szinte lépten-nyomon beléjük lehet botlani.
A párhuzam akár még a harcrendszerre vagy a mozgáskultúrára is ráhúzható… lenne, ha nem elegyítené a MiHoYo egy másik játékában, a Zenless Zone Zeroban is észrevehető egymást átfedő karakterváltást, amit a játék itt intro és outro képességként tart számon, vagyis a karakterünk váltásával és harcba léptetésével vagy abból kivonásával elsüt egy plusz támadást, így fűzve össze az ellenségre mért csapásokat, ezzel is dinamikusabbá téve a harcokat. És tudjátok mi dinamikus még? A közönséges mozgáskultúra. Karaktereink a kisebb akadályokat átugorják, mint asztal, szék vagy bárpult, ráadásul olykor parkourös módon automatikusan, vagy nekifutásból addig szaladnak fel a függőleges felületeken (és nem kell hozzá lenyomva tartani a sprint gombot), amíg a stamina kitart, és a kiálló peremek sem akadályozzák meg őket, hanem akrobatikusan átugorják azt. De akár egyszerű mászás közben is egyszerűen átválthatunk hegyi zerge módiba. Ráadásul maga az alapmozgás sem olyan merev, hanem jócskán természetesebb.
Természetesen, mint azt már újabban megszokhattuk, ez sem mellőzi a gacha mechanikát, ami a játékban limitált mennyiségben kapható prémium és alap fizetőeszközök karakterekre/fegyverekre váltását jelenti. Aki a MiHoYo bármelyik másik játékával játszott, annak ez sem lesz ismeretlen, mert a rendszer itt is ugyanaz, csak Convene-nek (avagy Összehívásnak) nevezi a játék. Ugyanígy a pity system is, ami egy bizonyos mennyiség után garantáltan ad egy jobb karaktert. Lévén még a játék nagyon az elején tart még mindenben, nincs annyi lehetőség, de aki rám hallgat, nem is kezd ész nélküli szórásba, mert mocskosul könnyen csóróbb lesz a templom egerénél is. Mert a fejlesztések ára, a nyersanyagok megszerzése bizony kicsit sokat kóstál, így érdemes azokkal a karakterekkel játszani és kiépíteni, akiket a történet során fixen megkapunk.
Vagyis eddig különösebben sok újat nem mutat ahhoz képest, mint amivel szemben szívesen állítják párhuzamba. A történet elemeiben kiemelt szerepet kapnak a hangok, illetve a hangokkal és hangzásokkal kapcsolatos kifejezések (maga az eredeti kínai cím is, a Ming Chao annyit tesz, hogy „Hangáradat”), és bár több felhasználó gyengének érzi a kezdeti fő történetszálat, jelenleg még jócskán a világ építése, a (várható) mechanikák bemutatása, a karakterek bemutatása zajlik, így nagyon epikus távlatokat még nem lehet levonni. Kisebb quality of life és egyszerűbb menühasználatot segítő változtatásai vannak ugyan, de nem igazán javít. A grafikát felesleges is lenne összehasonlítani, hiszen a Genshin alapvetően cell-shaded technikát alkalmaz egy módosított Unity motoron harsány és gazdag színvilággal, míg a WuWa az Unreal Engine 4-et használja ugyanerre egy alapjáraton fakóbb palettával. Művészi oldalról mindkettő impozáns, de az egyik alma, a másik körte. Az idei Mobile Game Awards-on így is bezsebelte a Legjobb Audiovizuális Teljesítmény díját a közönségnek köszönhetően. És ha már teljesítmény: a játék remekül optimalizált, megfelelő eszközzel pedig támogatja a 120 fps-t is.
Coda dolce
A játék az elején a zárt béta teszteléses időszak ellenére meglehetősen bugosan jött ki, és már az első héten temérdek javítás érkezett hozzá. A fejlesztők komolyan vesznek minden visszajelzést, és akár azonnal javítják is a kisebb hibákat. És ez a felhasználó- és játékosbarát hozzáállás már önmagában mérve is minimum példaértékű. Élménynek üdítő, és bár egyelőre kevés a kézzel fogható tartalom (vagyis a sztori), érdemes belevágni, a felfedezések szerelmeseinek mindenképp.
Megjelent a Mondo Magazin 2024. októberi számában.