Az augusztus sem telt el komolyabb végigjátszások nélkül, szerencsémre, bár azért az egyiknél érezhető és érthető lesz, hogy miért ilyen rapszodikusan megjelenő ez a posztsorozat… (ha leszámítom az USB-men cipelt GZDoom portot, amiben ott az első két Doom, a Heretic, a Hexen, valamint több modifikáció is, mint a Brutal Doom vagy a Corruption Cards).
Odyssey: The Invention of Science (PC/Steam)
Ha valamivel ritkán játszok, azok a logikai kalandjátékok, mivel a legjavukat túlbonyolítottnak, feleslegesen kriptikusnak tartom. Noha ez kell legyen a zsáner mellőzhetetlen sajátossága, az enigmatikus és gondolkodtató feladványok, nagyon kevés játék az, ami képes megütni egy mércét nálam, ami a játék és a feladványok élvezete közt libikókázik, pláne ha ezen felül egy történetet akar elmesélni. Ennek jó példája nálam a The Turing Test, illetve ellenpéldája a The Talos Principle, amelyekről röviden értekeztem már korábban. Az Odyssey felé mégis bevonzotta valami a tekintetem. A táj nagyon szép, festői, a történet is teljesen egyszerű: van egy bajba jutott család egy szigetvilágban, akik kimentésére indulunk. Elég egyszerű feladat, amit nem lehet szem elől téveszteni.
A történet szerint a fiú, Kai nagyon szereti a tudományokat, kiváltképp a fizikát. Így talán nem meglepő, hogy a játék során a feladványok is rendre e köré csoportosulnak, azon belül is leginkább három név köré: Arisztotelész, Ptolemaiosz és Galileo. Eleinte a korai csillagászati megfigyelésekre alapuló rejtvényeink vannak, majd a geo- és heliocentrikus világképekre alapoz, végül pedig a mozgási törvényekre. A feladványok sok esetben érdekesek és ötletesek, más esetben meg tényleg fejvakarósak, mivel szívesen alkalmazzák a fejlesztők a figyelemterelés művészetét, hogy egy szemléltető eszközt helyeznek ki látványosan, aminek önmagában sok szerepe nincs, de mégis gyakorlatiasabban mutatja be azt, amit a srác által elektromos dobozkákba zárt jegyzetlapokon ír.
Ugyanakkor itt következik számomra a játék két hibája:
1) Némely feladvány nagyon ráfekszik arra, hogy meg is értsd, amiről szól, ne csak elolvasd a jegyzetlapokon sárgával kiemelt segítséget. Így bizony számolgatni is kell és egyes esetekben meg is jegyezni ezeket a tapasztalatokat, mivel egyes feladványok egymásba kapcsolódnak. Önmagában ezzel nem lenne probléma, de ahol már bejön Galileo a képbe, elfelejthetjük az addig meglehetősen kötött pályát, és elsőnek ki kell bogoznunk a feladványok sorrendjét.
2) A „science”, mint tudományból személy szerint arra számítottam, hogy azért fizikán kívül lesz más is. Mondjuk egy kis vegytan, biológia, esetleg – és ez tőlem elég nagy szó – pár általános iskolai matematikai feladvány a Pitagorasz- és Thalész-tételekre alapozva. De a földrajzzal is megelégedtem volna bőven, bár érintőlegesen a csillagászati megfigyelések kapcsán megkaptam.
Mivel a játék Kickstarteren indult, nem volt túl sok támogatója és a Steamen is láthatóan kevesek értékelték, a fejlesztők nem foglalkoztak jobban a dologgal – a játék pedig így történeti síkon lezáratlan maradt. Ami kifejezetten értékelendő már, hogy a magasabb támogatói szinteken több órás online oktatást ígértek fizikából. Az sem elhanyagolható, hogy a játék oktatójellege remekül átjön és kiszolgálja azt – még ha korlátozottan is -, illetve a rövidsége. Ugyanis 2-2,5 óra alatt végigvihető, ha könnyedén meg tudod fejteni a rejtvényeket. Technikai oldalról vannak hibák, minthogy hajlamos instabil lenni vagy hangdizájn tekintetében sokszor nevetséges (háromszor annyi ideig nyikorog az ajtó, mint ameddig tart a nyitás animáció; egy berregő motort attól távol is úgy lehet hallani, mintha közvetlenül mellette állna az ember), a mozgás kissé merev és rengeteg esetben darabos is. Hogy ez alapján műfajában hova tenném? Mindenképpen a jó szívvel ajánlottak közt tartanám számon, ám a hiányosságai és problémái mellett igen csak súrolja azt a bizonyos lécet.
Femdemic (PC)
A Rel.Pink fejlesztette clicker játék a mezei casual játékok párosítása a felnőtt témájú játékokkal és a Plague Inc. vírusmenedzselésével. A Steamen közel 15 euróért kínálja, de ha engem kérdeztek… Értékelendő az igyekezete és az odaadása a saját fejlesztései felé, azonban ez a projektje egy pillanatnyi heppből született, nincs olyan szinten kidolgozva és elég erősen korlátozott is – és akkor még finoman jeleztem, hogy a harmadát is alig-alig éri meg. A menet valahogy így néz ki: egy öntudattal rendelkező földönkívüli fertőzés (ami vírusnak mutatkozik, de a történet szempontjából parazitikus jellemzőket mutat) megtámadja a Földet és az egyik férfiben ver tanyát. Ahogy haladunk, úgy kezdi ki az immunrendszerét, majd terved tovább a központi idegrendszerben és a testben, teljesen átformálva azt nővé, majd a szexuális igényeit kielégítésre készteti. Innentől kezdve nincs más dolgunk, mint szaporodni és fertőzni tovább mind a testben, mind a társadalomban. Ha a variánsunk ellen az orvosok kifejlesztenek valamit és elkezd csökkenni a fertőzőképességünk, mutálódva tovább állhatunk egy újabb alanyra, és kezdhetjük elölről a test hiperfeminimmé formálását és a bolygó férfilakosságának dézsmálását a nulláig. Hogy mi okból? A játék elején két mód közül választhatunk: egy nagyobb jó képviselőjeként gyakorlatilag kiirtani a férfiakat és úgy hozva el a szeretet korát, vagy elnyomók leszünk.
Viszont itt kezdődnek a problémák, mert a befejezések közt semmi különbség nincs. Mind a kettő ugyanazzal a felhanggal zárul, és a módjára mélyebben nincs ráhatásunk, pedig kapunk a világi eseményekből eleget ahhoz, hogy egy döntési fát lehessen ráépíteni, így pedig nagyobb újrajátszhatóságot adva a játéknak. A szexuális aktusok igazából két formában jelennek meg: kutyapóz és orális, amelynek animációi egy az egyben a másik, jelenleg is fejlesztés alatt álló játékából, a BMO TV-ből származik, ahogy a rajzolt elemek mindegyike is, csak ezekre lett ráhúzva egy clicker mechanika. A történet sem mellékes, hiszen mind a felütés, mind a befejezés elég erősen szemöldököt felhúzó, és bár egy érthető és szimpatikusnak mutatkozó ideát kínál, a kontextus miatt egy kelletlen többletjelentést hordoz magán, ami általában a legvadabb androfóbok és woke arcok szoktak előszeretettel emlegetni. Még jó, hogy ingyen fértem hozzá és autoclickerrel toltam… Mert ezen felül még clicker játékhoz képest is zsibbasztóan egyszerű és műanyag. Pedig a Sakura Clicker elég mélyre tette a mércét annak idején…
Genshin Impact (PC)
A Genshint talán nem kell külön említeni, hiszen elég nagyot megy magában is, és persze, én is aktívan játszom vele. Tudom, hogy fejlesztés alatt álló, folyamatosan bővülő játékról van szó, így technikailag nem lehet végigjátszottnak tekinteni, viszont amiért mégis ide tenném az a nagy verzióváltás. Augusztus 16-án megkaptuk a 4.0-át, ezzel együtt az új nagy sztoriszeletet, területet, rengeteg új tevékenységet, küldetést, lootolható ládát, kihívást, gyűjthető vackot és mi egymást. Eredetileg az accountom tavaly év eleji volt, amit csak aztán 10 szintlépés után ott is hagytam hosszú időre, mert tartósan nem fogott meg. Karácsonykor tértem vissza játszani, azt követően félév alatt ledaráltam a teljes játék adta lehetőségeket: fő-, sztori-, karakter-, világban elszórt küldetések, felfedezés, puzzle-ök, a különféle eventek, miegymás. Egy jó ideje napi küldiket jártam vissza teljesíteni, és kimaxolni a világ felfedezettségét, farmolni a nyers- és különleges anyagokat. Most pedig, miután megkaptuk Fontaine-et, pár nap alatt ledaráltam, úgy teljesen… Nem volt hatalmas terület, és még jócskán bővülni fog, ahogy maga a világ is.
Viszont időközben a fejlesztők bejelentették az ufotable-lel közös hosszútávú anime-adaptációs tervüket, amire bejelentkezett pár fordítótársam, hogy gondolkoznak rajta. Mivel elég messze van az még, hogy a csapatok közt megbeszéljük, mi legyen és hogyan legyen, hiszen erről túl sok konkrétumot nem tudni még (jelenlegi pletykák közt az van, hogy elvileg 7 darab filmet fogunk kapni a játék történetének előzményeiről, de emlegetett már egy szivárogtató több évadnyi sorozatot is – szóval semmi nincs kőbe vésve azon kívül, hogy lesz és kiktől), úgy gondoltam, jobb lesz képbe kerülni vele. Aztán leragadtam, játszottam, és a nagy verzióváltásig, amit lehetett, megcsináltam Teyvat világában. Ez az egyetlen oka, hogy a Genshin most itt szerepelhet.
Történetét tekintve egy igen gazdag, különféle mitológiákra építő lore-ral megáldott játékról beszélhetünk, aminek középpontjában a Vándorunk áll (akit mi keresztelünk el, de hivatalosan a srác neve Aether, a lányé Lumine). Miután elzártak minket, 500 évvel később térünk magunkhoz, egy igen idegesítő, fejhangon visító, repkedő vésztartalékkaja entitás mellett, aki bevezet minket a világba. Kezdésnek a dél-német, svájci és osztrák tiroli tájakat idéző Mondstadtba, ahonnan visz minket tovább az út Liyuébe (a helyi Kína), Inazumába (Japán), Sumerube (Indus-völgye és Mezopotámia, a sivatagi részei már inkább Egyiptom), és így tovább… A legmeglepőbb nekem a játékban az volt, hogy egy forkolt Unity motor hajtja, amit már szinte sajáttá berheltek a MiHoyonál, és csak az árnyékoláshoz vagy 5 különböző technikát alkalmaznak, hogy úgy nézzen ki a játék, ahogyan. Ezen kívül a zenéje tudott még megkapóbb lenni, különösen Collei és Faruzan témadala (Caprice of the Leaves és a Master of Ingenious Devices). A harcrendszere egész átlátható az elemekkel és azok egymáshoz viszonyuló reakcióival, amik különféle kombinációk előtt nyitnak lehetőséget, illetve a gachából kihúzható hősök sajátosságai is.
Na igen, gacha. Mentségére legyen szólva, a játék nagyon erősen F2P-barát. Folyamatosan nyújt lehetőséget arra, hogy könnyen és gyorsan szerezz a gachához kellő primogemekből (vagy a kétféle fate-ből, amiknek egységesen az átváltási aránya 160 primogem 1 fate-ért), nem szükséges külön befizetni hozzá. Ettől függetlenül adott a lehetőség ún. welkinek vételére, havonta durván 2000 forintnak megfelelő összegért, ami 30 napig ad napi 90 primogemet, és 300 kristályt, amivel skineket lehet venni, vagy átváltani 1:1 arányban primogemmé. Viszont ezt a rendszert nem kötelező igénybe venni, hiszen az ingyen megkapható szereplőkkel is játszható a játék, csak jócskán átgondoltabb fejlődési és fejlesztési stratégiát kell követni.
Quake 2 Remastered (PC/Steam)
Igen, sose játszottam a Quake 2-vel. Konkrétan, ha leszámolom a multis címeket, akkor a franchise-ból ez az egy játék maradt ki teljesen, befejezetlenül. Az Arenát internet híján botok ellen nyomtam, mert a mi közegünk általános suliban inkább Doom multizott, középsuliban pedig Counter-Strike 1.6 és Call of Duty 2 párossal (lévén csak ezek voltak az iskolai gépeken). A gépeim közül az első kettőn el se futott, mert az S3 videokártyák a nagyon budget vacak kategóriásak voltak (a maga 2 MB VRAM-jával, ami később 32 MB lett), csak a demóját próbálgattam. A harmadik gépemen, amely a leghosszabb ideig szolgált ki, már meg se próbáltam, elfeledkeztem róla. Újonnan pedig egyszer már tettem próbát a Steames verzióval, ami elfutott, de elindulni valamiért képtelen volt. Aztán jött a Nightdive Studio és felújította, remasterelte, kiegészítette és belecsomagolta a kiegészítőket is. Így meg aztán több se kellett, bele is ugrottam nehéz fokozaton…
A Quake-széria alapvetően egy hányatott történetű franchise, mert az első játék egy gótikus-kozmikus horrorköntösbe burkolt akció lövölde volt (Trent Reznor, a Nine Inch Nails alapítójának zenéjével). A második játékot eredetileg WOR címen adták volna ki, de lebeszélték magukat az új IP készítésről az id Software-nél, és inkább a bejáratott címhez csapták hozzá. Ennek az epizódnak a története egy Csillagközi invázió utánzat: a Naprendszerünket és Földünket megtámadták a stroggok, és a kölcsön kinyír visszajár fényében a háborút átvisszük az ő bolygójukra. A strogg egy body horrorba illő kibernetikus faj, amely mindenféle torz kreálmányt alkot a leigázott fajokból, elfogott ellenséges katonákból, majd egy kaptártudat alatt egyesíti őket. Bitterman (a katonánk neve) az első hullám egyik szerencsés túlélője, és egyszemélyes hadserege az emberi nemnek, aki nyomában kő kövön nem marad, lángol a határ miközben ő nagy lelkesen halomra öli az ellenfeleket.
A játék alapvetően hubos rendszerre alapszik, vagyis visszamehetünk az aktuális fejezet korábbi szegmenseire a hátrahagyott lőszerutánpótlást, gyógycsomagokat prédálni, és az esetleg élve hagyott ellenfelekkel végezni, titkokat felfedezni. Ez egy fokkal kegyesebb megoldás, mint a hasonló elvet követő Hexen, de Nightdive még arra is gondolt, hogy QoL (quality of life) javításokat és kiegészítéseket is beletegyen a játékba, így például egy lehívható holografikus iránytűt, ami segít mutatni, merre tovább. A játékot szerettem, két ültömben játszottam ki, és a vége felé kimondottan kedveltté vált. Valamennyire tech demo, mert az új engine rengeteg változtatását felvonultatja… de ez lényegében minden nagyobb id játékra igaz. A zenéjét szerettem, bár a menü alatt is hallható harci zene a végére kezdett kicsit sok lenni, hogy mindig ugyanazt a szakaszát hallgatom.
Furcsa játékokkal kockulsz. 🙂 Nekem a Q2 anno meg volt. Annyira nem jött be, mint az első része, de ma már ilyen id-es játékokkal egyáltalán nem tudok együtt rezdülni.
A Genshinen én is gondolkodtam egy rövid ideig, de valahogy eltántorít a sok mikrotranzakció, meg a végtelen farmolás. Érdekes, hogy még a rajongói is elismerik, hogy a pénzügyi szegmense túl lett tolva, te meg ezt nem találod annyira borzasztónak.
A Genshinben káné egy dolog a mikrotranzi, aztán kifújt. De ahogy írtam, a játék jutalmaz bőségesen. A folyamatos eventek miatt van honnan kapni a karakteridézéshez szükséges primogemet (nekem is annyi volt a welkinek mellett, amint havonta vettem). Plusz az idézésnek vagy pity rendszere, ami könnyebbé teszi az értékesebb karakterek kihúzását. Más gachákban ilyen nincs, pedig játszottam már egy párral: Azur Lane, Fate/Grand Order, Girls’ Frontline, Umamusume, volt egy waifu hárem építős is, KanColle, Nikke, Honkai 3rd Impact, Honkai: Star Rail… És mindegyiknél volt ilyen szopatás, hogy semmivel se lett egyszerűbb a megszerzés. Vagyis van tapasztalatom, és ebben a Genshin eddig a legtisztább.