Így év vége előtt nem sok mindent vettem elő (azok is inkább rövidebb, egyszerűbb játékok), de még pár nagyobb játékot is elkezdtem, mint az Armored Core 6 vagy a Fate/Samurai Remnant (közben meg az Atelier Ryzát se fejeztem még be). Viszont lassacskán vége a decembernek és a két ünnep közt akármit is tolok ki, az talán egy-egy későbbi posztban kerül megéneklésre, ha csakugyan érdemes arra.
Akane the Kunoichi
Még valamelyik régebbi bundle-ből szereztem be ezt is, és hosszú ideje a listámon volt. Elkezdtem még régebben, több pályát végigvittem, de valahol 3-4 világ után feladtam. Egy billentyűzetpusztító platformer, ami egy csöppet lomhább a kelleténél és gyakran nem is reszponzív. Egyes részeinél ez kifejezetten problémás tud lenni, mint mikor időre kell felmenni a falon ide-oda ugrálva, és rimánkodhatsz, hogy nem csúszol vissza túl sokat, mert csak fogja a falat, de nem engedi el. Akkor úgy gondoltam, hogy „na, majd kontrollerrel talán ez javul”. Tévedtem. Semmivel sem könnyebb vagy jobb… Szóval, végigerőlködtem a maradékot… A történet nem egy nagy eresztés, de legalább elfogadható motiváció, hogy főhősnőnk titkon szereti a nemes szamuráj urát, akit elrabolja egy gonosz céda. A hangok elmennek. Szóval a játék legjobb esetben is középszerű lenne.
Amazing Princess Sarah
Ez a játék szellemi társa az imént bemutatott Akanének, és ez is ugyanabban a ligában játszik. De minden tekintetben, még a hibái is teljesen ugyanazok. Technikailag egymás klónjainak is nevezhetnénk, bár ez grafikailag részletgazdagabb és több mechanikát is felvonultat. A készítők állítása szerint a 60fps-t is tudja, bár ezt a felét nem ellenőriztem, csak az irányítás problematikája miatt inkább vicces, hogy gyorsabban lomha. A címszereplőnk apját, a királyt egy Lilith nevű succubus elcsábítja és elrabolja, aki másra sem vágyik, mint a halálodra és a birodalom feletti uralkodásra. Kapunk egy kardot a közelharcra, felkaphatjuk az ellenfelek hulláit és elhajíthatjuk, ami már jobban emlékeztet a Nintendo platformerek lehetőségeire. De ez is igazából ennyi.
Fingerbones
Egy rövid horrorjáték David Szymanskitól, ami nem akar ijesztgetni. Viszont elég komolyan épít a félhomály jelentette atmoszférára, olvasásra, nyomok vadászatára. Maga a játék 10 perc alatt kényelemesen végigjátszható. Ez a hossz még talán ideális is lenne, de az érzés és a hangulat nem képes kellően kibontakozni. Hiányzik a beivódás része, hiszen az első nyomokat hamar megleljük, és máris a történet közepén találjuk magukat. A másik hiányossága, hogy nem épít a félelemkeltésre, fenyegetettségre, hanem szinte csak nyugtalanító hatásokból áll. Ez érződik csak a falatnyi olvasható történetből, a hanghatásokból is ez hallható. Szóval nem kicsit volt hiányérzetem a játék kapcsán, ellenben az érdeklődőknek bátran tudom ajánlani a rövidsége miatt. Vagy megnézheti alább a teljes játékot galéria helyett.
Iron Lung
Szymanski tavalyi játéka, ami nemrégiben került bele a hírekbe azzal, hogy sokallják az árát. A készítő erre azt mondta, hogy akkor torrentezzék le, őt nem érdeklik a nyavalygások, a játékaival szeretne pénzt keresni vele. És teljesen igaza van ezzel, hiszen lehet látni, hogy a Fingerbones, a The Moon Sliver és a The Music Machine óta hatalmasat fejlődött az ipse, és nem egy kifejezetten élvezetes játék kötődik a nevéhez, mint a korábbi részekben bemutatott Chop Goblins, vagy az általam is kedvelt A Wolf in the Autumn és a DUSK. Ez a játék is egy minimalista darab: névtelen foglyunkkal egy ablak nélküli tengeralattjárót vezethetünk egy kies hold véróceánját felfedezve. Egyetlen segítsünk egy periszkóp és a szonár, miközben valami ólálkodik a tengerben. A feladatunk pedig egyes kijelölt pontokról fényképek készítése. Egyszerű koncepció, de a kivitelezés teszi igazán hatásossá. Az egyedüli probléma, amit fel lehetne róni, az a tengeralattjáró irányításának nehézkessége, viszont ez csak hozzátesz a hangulathoz.
Wedding Witch
A Vampire Survivors elég nagyot ment ahhoz, hogy jelenjenek meg hozzá hasonló klónok, olcsón. Láttunk már ilyet, hiszen a HuniePop mellett ott volt a Purino Party is például, ami ugyanez a sztori. A Wedding Witch is ilyen olcsó klón, ami a leginkább annyit módosít, hogy sík izometrikus helyett 3D-s izometrikus nézetbe helyezi át, a több területhez kapunk elágazásos térképet, amelyek elvégzése után magunk választjuk meg a jutalmunkat. Az pedig, hogy mit… na, az nem befolyásolja a játék kimenetelét, csak elváltoztatja valamennyire a testünket. Ha kategóriájában 6 pontnyi változtatást összeszedünk, az véglegesül, és közelebb kerülünk a vágyunkhoz, hogy leendő férjünknek minél csábosabbak legyünk. Így lehetünk bögyösek, laposak, farmotorosak, félállatszerűek, vágydémonok és izomkolosszusok. Ezek mind csak grafikai adalékok a végéhez, meg a menüben váltogatva jó nézni a megszerzésük után, de ennyi. És még csak nem is kezd vele valamit, mint valamire való erotikus tartalmú játék, amivel meg két szék közt a pad alá esik. De legalább 5 eurós az ára és a tényleges játékmenet nem rossz, ami lehetőséget teremt a beszerezhető fejlesztésekkel és az esküvői csokrunkba gyűjthető virágokkal, amelyek mind-mind tovább erősítenek pályáról pályára.
100 Asian Cats
Na, erről csak egy képet mutatnom, mert a Fingerbones-hoz hasonlóan egy pár perc alatt kijátszható játék. Az alapcsomagban egyetlen hatalmas kép van: egy fekete-fehér körvonalas rajz egy japán várkastélyról és környezetéről. A játék ingyenes, ám egy fizetős DLC ad egy újabb képet. Mindkettőn az a célunk, hogy megtaláljuk a képen elrejtett 100 cicát, amiket helyesen meglelve nyávogás keretében kiszínez a program. És ennyiből áll az egész.
