Képregényajánló: Erma (Brandon J. Santiago)

Kivételesen most olyan kis képregényt vettem elő, amivel pár hónapja ismerkedtem meg, de rendszeresen olvasok. Hadd mutassam be nektek az Ermát, amelyet Brandon J. Santiago DeviantArtján olvashattok el. Mit kell erről tudni?

Az Erma egy nem szokványos horrorparódia. Szemben a Sípolj, avagy tudom kit ettél tavaly disznóvágáskor! vagy a Horrorra Akadva című filmekkel, ez nem annyira közvetlenül figurázza ki a rettegésünkre okot adó témákat. Inkább megfog egy utóbbi időben felkapottabb, ismertebb elemet, és azt hétköznapi helyzetbe helyezi. Ehhez hozzájön az ábrázolás módja, ami meglehetősen aranyos, helyenként emlékeztet a Kázmér és Huba képregények egy kiforrottabb formájára. Viszont az említett „lelki társi művel” szemben a humora ott csillan meg, hogy nagyon sokat csendben, vagy legfeljebb egy-két szövegbuborékban tálal nekünk.

Főszereplőnk egy teljesen különc általános iskolás kislány, Erma. Különcsége a leginkább abban mutatkozik meg, hogy ő tulajdonképpen nem él. Egy szellem. Pontosabban félszellem, mert az apja ember, az anyja pedig a japán horrorfilmekből ismert vízbe fúlt női szellemek egyike (mint Samantha a Kör c. amerikai remake horrorból, akinek az eredeti japán változatát a Ringuban őszintén megmondom, nem emlékszem hogyan is hívják). Erma iskolába jár, és bár gyerektársai jószerével nem félnek tőle (bár van miért), a tanárai és a felnőttek egy része rendszeresen berezel. A kis szellemlány mindennapjai ennek a témáját követik, bár időnként vannak vendégszereplők a nevesebb sci-fi, horrorfilmekből és -játékokból. Olyanok, mint Fred Krueger (Rémálom az Elm utcában), Jason Voorhees (Péntek 13.), vagy a Fűrészből ismert bábu.

Tekintettel, hogy igazán nagy nyomokban fellelhető történetvonal nincs, nem is lehet többet elmondani róla. Horrorrajongóknak és -kedvelőknek kifejezetten ajánlott darab, de aki ódzkodik a témától, az is belekezdhet, mert bár a referencia műveket nem ismerheti, a helyzetek attól még elérik a céljukat: mosolyt csalnak az ember arcára.