A világirodalom és a nyugati gyermek- és ifjúsági irodalom feldolgozások az utóbbi években jószerével hátrébb szorultak a szezonális kínálatban. Éppen ezért volt üdítő hír, hogy újfent egy ilyen sorozat kerülhetett műsorra, méghozzá Lucy Maud Montgomery 1908-as regényének újra adaptálása.
Egy idős testvérpár, Marilla és Matthew Cuthbert úgy határoz, örökbe fogadnak egy árva gyereket. Noha eredetileg fiúra gondoltak, egy kis kavarodásnak köszönhetően mégis lány érkezett hozzájuk a 11 éves Anne személyében. A cserfes, nagy képzelőerővel megáldott, álmodozó, forrófejű, de éles eszű gyermek elég hamar a szívükbe lopja magát, noha lobbanékonysága rendre problémát okoz. Ezzel együtt nem csak a farmjuk, a Zöld Orom élete pezsdül fel, hanem szinte a Prince Edward-sziget kicsiny falujának, Avonlea-nek a mindennapjai is.
Az eredeti műről is beszéljünk kicsit
Anne története nem szorítkozik egyetlen regényre, hanem egy 8 kötetes ciklust alkot, amelyet a kanadai szerző 1908 és 1939 közt írt, és lefedik majdnem a főhősnő teljes életét. Magyar fordítást csak a 90-es években kapott Szűr-Szabó Katalintól és az Európa Kiadótól, és az elmúlt években a Manó Könyvek jóvoltából új fordítással és kiadásban érkezik Morcsányi Júlia és Ruff Orsolya fordításában.
További érdekesség, hogy az eredeti történet egy korabeli eseten alapszik, csak ott egy idős testvérpár helyett egy házaspárral történt meg az árvaház tévedése. Emellett a történet nagyban merített személyes, gyermekkori élmenyekből, több szereplőjét ismerőseiről mintázta. Egyedül Anne lóg ki kicsit, mivel őt Evelyn Nesbit amerikai modell egyik fényképe ihlette.
Emellett az egyik leggyakrabban feldolgozott mű: 1940-ig 3 mozifilmes adaptációt kapott, amiből az első 1919-ben jelent meg. Ez a némafilmes adaptáció ma elveszett műként számon tartott, és Hollywood egyik legkorábbi csillaga, Mary Miles Minter alakította. Ezt a változatot maga az írónő is látta, és az amerikanizált mivolta miatt nem is szerette. Ezen kívül 7 rádiódráma, 8 nagyobb színpadi produkció, 6 animált film vagy sorozat készült belőle, közte az Takahata Isao rendezte 1979-es anime verzió is, aminek első 6 részéből 1989-ben készült egy 100 perces összevágott verzió is. Ez utóbbit egészen a 2010-es Ghibli Múzeumos vetítéséig be sem mutattak. Továbbá 13 rövidebb-hosszabb sorozat, amiből a legfrissebb az 2017 és 2019 közt futott CBC-Netflix közös produkció, az „Anne with an E”. Persze ezeken kívül megélt két webes előadást valamint 10 képregényt – ebből 6 egyébként japán manga.
Az „Anne a Zöld Oromból” először 1952-ben jelent meg egy megvágott, sokszor félrefordított, ám stilisztikailag az eredetihez hű formában a mű puszta népszerűsítése miatt. Ugyanebben az évben vált a regény a japán iskolarendszer egyik kötelező olvasmányává. Ezt követően évtizedenként megélt 1 vagy 2 új kiadást, fordítást, ám az első 3 regényt csak 1993-ban a Shueisha égisze alatt jelentették meg. 2008-ban ezt a változatot átdolgozták és kiegészítették, valamint új fordítóval folytatták. Ez utóbbi adja a mostani adaptáció alapját is, amely az első teljes regényciklust felölelő japán fordítás.
Adaptációs mérlegen
Anime formájában nem először adaptálják már: az első regényből 1979-ben már készült egy 50 részes sorozat, amely rengeteget hozzátett az alapanyaghoz. Viszont óva intenék bárkit attól, hogy a két adaptációt egymáshoz mérje. Bár a régebbi jobban átadja az eredeti mű kvintesszenciáját, amit az idő és a mindennapok apróságai adnak az írónő sokszor kissé nosztalgikus lágyságával; az új adaptáció inkább fókuszál Anne életútjának elmesélésére. Ennek érdekében elég hamar világossá válik, hogy a regényhez mérten az elején erőteljesen rohan: az első 2 rész a könyv negyedén suhan át, hogy onnantól nagyjából epizódonként (némi köztes kihagyás mellett) párosával dolgozza fel az alapanyagot, hogy aztán áttérjen annak folytatásaira, feldolgozva Anne fiatal éveit egészen a házasságáig.
Ezt a jelentős bukkanót leszámítva mit tudunk elmondani az új Anne-sorozatról? Megjelenését tekintve nagyon szép és élénk színekkel dolgozik. Csak maguk a hátterek és a panorámaképek nem csak háttérképbe, de akár a falra festmény helyett is megállnák a helyüket. A karakterek megjelenése jól tükrözi a 19. század második felének kisvárosias, polgáribb divatját. Többek jellemvonása szépen átköszön a dizájnjukon is. A 80 munkatársat megmozgató The Answer Studio (amely korábban Walt Disney Animation Japan néven volt ismert) korábban olyan sorozatokat keltett életre, mint a Golgo 13 2008-as TV sorozata, vagy a Kami no Tou második évadának két fele, de közreműködtek Shinkai Makotonak is – noha munkásságuk nagyját a Shimajirou no Wow! gyerekanime és az ahhoz kapcsolódó filmek adják.
Szinkronmunka terén egész korrekt a felhozatal és színvonal. Több frissebb hang is megszólal, mint a Gilbert Blythe hangját adó Miyase Naoya, aki 2022 óta van csak a szakmában, ám eddig jószerével csak mellékszerepeket kapott. Vagy ilyen Nakamura Aya, akinek Marillaként szintén ez az első jelentősebb szerepe; illetve Inoue Honoka Anne Shirley-ként is ilyen cipőben jár. Ellenben a Matthew Cuthbertet megszólaltató Matsumoto Yasunori már veteránnak mondható: a 80-as évek óta számos főbb szerepet is magáénak tudhat, mint a Csillagközi invázió 1988-as OVA változatában Juan Rico, a Slayers Gourry-ja, ám a 2000-es évek óta jószerével csak mellékszerepeket kapott.
Mindent összevetve
Lehet a mostani adaptációról jókat is mondani, ha csak a felszínét nézzük a dolgoknak, viszont minél mélyebbre megyünk, akár az 1979-es animesorozat, akár az eredeti regény ismeretében, az idő haladtával elég sokszor lesz kissé kesernyés a szánk íze. Ez pedig a tempójának köszönhető, amely az eredeti művet nem mint felnövéstörténetet, jellembeli és emberként való fejlődést bemutató regényt kezeli, hanem mint egy elmesélhető és elmesélendő történetet. A kettő közt van egy komoly hozzáállásbeli különbség, aminek köszönhetően az apró momentumok elsikkadnak, kimaradnak a műből, helyenként máshogy mutatja be, és ezzel megbolygatja a karakterek ábrázolását, egymásra való hatását. Aki erre fogékonyabb, az sokkal rosszabbul fogja értékelni az új sorozatot, mint az, aki csak most ismerkedik meg Anne életével.
Megjelent a Mondo Magazin 2025. júniusi számában.
