Szokták mondani, hogy egyszer minden jónak vége szakad. Valahol a kedvem is ilyen. Aki ismer, az tudja, hogy milyen hangulati hullámvölgyekre és pálfordulásokra vagyok időnként képes, attól függően, milyen stabil a lelkiállapotom. Bár az utóbbi időben gyakorlatilag konstans stabilan vagyok, de valahogy mégsem. Gyakorlatilag a szokványos tavaszi letargia nem vett erőt rajtam, napi szinten pörgök, mint a motolla, és tulajdonképpen lenne is miről írnom, mert téma, szike és boncasztal az van, de valahogy mégsem. Valami hiányzik (és tudom is mi, de nem mennék bele – nem akarok egy végzett folyamatot ennek részletezésével aláásni, hogy kvázi „előre iszok a medve bőrére”), és úgy fest ez a hiány az íráskedvemen, közösségi életemen vett most elégtételt.
Nem viszem túlzásba a magyarázatot: egyszerűen semmi kedvem írni ezekről a témákról. Eddig sem azért tettem, hogy „na, majd olvassák százak” — ennyire hiú reményeim nem voltak egy olyan világban, ahol egy Twitter üzenettől hosszabb szöveg már TL;DR, „el nem olvasom”. Szeretek írni, szeretek gondolatkísérleteket végezni egyes témákban, amik jó formán a saját szórakozásom. Az, hogy rögzítem és egy blogon megosztom: „na bumm”. Így röviden.
A közösségi életet talán az Otaku Fórumosok észrevették: elég sokat jártam fel a fórumra, oldalra, chatre az elmúlt egy évben, és most drasztikusan visszaesett ennek az aránya. Jó, ha heti egyszer felnézek, és még jobb, ha írok is valamit a fórumra, bár az utóbbi rendszerint elmarad. Ez van, ez most egy ilyen időszak.
Hogy mi lesz addig is a bloggal? Nos, szerintem egyelőre mély álomba szenderítem. Lehet nem csak hetekig, hanem hónapokig nem lesz írás, bejegyzés tőlem semmiféle témában. Később még eldől, visszatér-e a kedvem, vagy ez lesz ténylegesen az utolsó bejegyzés. Majd jelentkezem… talán. De el nem tűnök.
Tudom mi okozhatott nagy problémát. A múltkori Doom 4 béta! 😀
Ugyan kérlek, az el se futott az ócskavasamon. 😀 (Streameket és egyéb felvételeket néztem belőle, hogy mik vannak, milyen is.)
Akkor még annyit ide tűznék ahhoz, hogy „Nem tűnök el.”
Először azt hittem eljátszod Cartman azon jelenetét, amikor szellemnek vagy lelkiismeretnek hiszi magát és csavarosfagyit is csinál a bogasban. Kyle vagy Stan felé pedig „Húúúú, én most eltűnök!” mond, majd jellegzetes kézmozdulatokkal elbújik a susnyásban a nagy ködös idő közepén.
Hasonló cipőben vagyok én is, ezért vagyok keveset online mostanság. 2016 elég sok embernek érzelmileg megterhelő lett az ismerősi körömből. Így állnak a csillagok, vagy mi.
Hrm… Pedig azt mondtam volna az esetedben, hogy a munka fogta vissza, hogy most már komolyan követelnek is, nem csak lébec van.
Azért ha lesz ihlet, akkor tessék írni ide pár sort. Mindig szívesen olvasom őket 🙂
Ihlet az éppúgy van, ahogy téma is, amiatt nem kell félni. Kedv ezeket megírni már aligha. ^^”
Majd ha rendeződnek a sorok az alvégen, visszatérek. De addig határozatlan ideig „napi boltzár”.
Nem tudom, hogy te jártál-e jobban, vagy én. Én írnék is, ihlet is van, de időm, az semennyi. Semmire. Gyakorlatilag alvásra is kevés. Egy csomó blogot, amit régen olvastam – pl. a tiéd is – csak naaaaagyon ritkán olvasok, mert ezernyi dolog között sajna nem mindig jut eszembe…
Amúgy néha kell egy kis szünet, szóval nincs ezzel semmi gond. Most beiktatsz egyet és ha visszatér a kedved könnyebb lesz a dolog.
A kedv változó igazából, idő szinte mindig van, de abból több kellene. Egy időfagyasztóval vagy időpörgettyűvel meg lehetne dobni, csak sajnos ez már sci-fi. ;_;
Nagy kár lenne. 🙁
De beismerem, sokszor velem is előfordult, hogy írnék, aztán mégsem, s ment ez hetekig! Fórumokra már gyakorlatilag fel sem megyek.
Azért reméljük a legjobbakat! 😉
Szerintem nem lenne kár érte. Valami úgy is lenne, csak max. helyette.
Érthető. Egy ideje, már én is ezzel küzdök, hogy írni ugyan lenne miről, csak ihletem, kedvem nincs hozzá. Mikor viszont oda jutnék, hogy na most bezár a bazár, addigra meg mindig jön valami, ami mellett nem tudok szó nélkül elmenni. =)
Törölni szerintem se érdemes, inkább csak jegeld, aztán majd ha kedved lesz, folytatod.
Egy téma tuti elő fog kerülni, de azt még most tapasztalgatom ki, és hónapokig elnyúlik a betanulási folyamata. Amit viszont ki-ki fogok adni, azok a reblogok, eseményes posztok, mert az is valamennyire a munkásságom része (és annál már lényegében írnom se kell).