Tavaly írtam már egy összefoglalót az az évi munkámról, és tapasztalataimról. Idén se lesz ez másképp.
A tapasztalat továbbra is siralmas a könyvtárügyben, ami az elhelyezkedést illeti. Elég sok helyre benéztem már, pályáztam. Ismét szakkönyvtártól kezdve a helyi városi könyvtárig, sőt, még bírósági könyvtárba is. A kép tavalyhoz képest nem változott sokban: több helyre hívtak ugyan be, mint eddig (gyakorlatilag dupla annyira, mint korábban), visszajelzés viszont sok helyről ugyancsak elmaradt, hogy most igen vagy nem, vagy mi a fene. De a törekvés megvan, hogy ne csak részmunkaidőben koslatjak, miközben „elborít a por meg a penész”, ahogy azzal még az egyetemi évek alatt viccelődtünk, mint a könyvtárosok halálnak vezető oka.
A tavalyihoz hasonlóan idén sem ültem a babérokon, hanem keményen dolgoztam az állomány rendezésén. Konkrétan: a kottaállomány immár teljesen feldolgozásra került. Heti 20 órában, másfél tanéven és 2 hónapon keresztül kicsit több mint 5000 példányszámos állomány új leltárának a végére oda lehetett biggyeszteni a pontot. Egyszer a volt formai feltárás tanárnőmmel beszélgetéskor a tanszéken, egy látogatás alkalmával említettem neki (akkor 86-88%-nál jártam emlékeim szerint), aki megjegyezte, hogy ez átlagon felüli teljesítmény. „De vajon kiknek is lehet köszönni az ilyen eredményt?” – kérdeztem, mire csendes mosoly volt a válasz.
A kották készen állnak, illetve már szétválogatásra kerültek a félretett darabok. Ezekből 3 darab menthetetlen, apasztandó, a többit meg lehet javítani: élragasztással, tűzéssel, laminálással (az egyetlen lapkottát), spirálozással, újrakötéssel. Ez messze jobb, mint amit vártam, és a javításuk, amit saját kezűleg el tudok végezni, az a nyári szünet várhatóan kéthetente tartott 8 órás ügyeleti idejében meg is lesz csinálva.
Pedagógiai munkában segédkezésként volt alkalmam termet díszíteni (most gondoljátok el, hogy a létra tetején egyensúlyozva, kalapács hiányában villáskulccsal verem be a szögeket), egyes tanárok felszereltségét intéztem el a minősítésük javításához, illetve a farsangi rendezvény alkalmával immár operatőrködni a kamerával, rendezni a felvételt (ezt még kicsit szokni kell, de egész élvezetes). Ugyanakkor a szolfézstanárok számára elkészült a CD-leltár is, bő 2 nap alatt (pedig olyan 100 lemezről beszélhetünk, és mind gyűjteményes).
Az évet azzal nyitottam, hogy tettem magamnak egy szívességet és a korábbi adminisztrációt menesztettem örök időkre. Már nem kölcsönzőlapja van minden gyereknek, ami sokszor kihasználatlan lesz, hanem ún. központi kölcsönzőlista. Táblázatos és számozott lapokon szerepelnek a kölcsönzések időrendben, amiket kézzel vezet az ember, hogy a kölcsönző aláírásával tudja hitelesíteni. Ez később felvitelre kerül az Excel-fájl adott tanévi munkalapjára. A tanári az egyetlen, ami állandóan írva van, a visszahozott kötetek bejegyzései pedig törlésre kerülnek (a diákén ugyanez csak következő tanév elején kerül sorra, hogy mindig az előző évi hiányt lehessen látni).
Akkor mi maradt itt nekem a kottatárban? Már csak a CD-k, könyvek felvétele a HunTékába, a könyvek szakrendi rendezése, és a fejlesztések. A leltári adatok, mint a nevek, kiadók egységesítése a HunTéka rendszerben. Új kották beszerzése, az elhanyagolt hangszerek iskolaállományától (vagyis a tankönyvektől) némely előadási darabig, a Dobszay szolfézstankönyvben szereplő „hallgassuk meg” feladatos művek beszerzése lemezen, illetve tanári válogatáspéldány összeállítása, és a Digitális Kottatár projekt beindítása, miután az alapjait már lefektettem. Ez utóbbi érdekesebb, mivel több versenyre is mennek a növendékeink, sokszor országosra, ahol viszont kérik az eredeti, megvett példányt. Több kottára viszont lejárt a szerzői jogi oltalom, és a Petrucci Zenei Könyvtár (Petrucci Music Library) oldaláról ingyenesen beszerezhetőek. Az általános versenyszabályzat viszont nem említ ilyen lehetőséget, éppen ezért igényel utánajárást, illetve szabályzatfrissítési kérelmet.
De ezek már az ilyen pepecsmunkák, feladatok. Ha ezekkel is megvagyok, a művészeti iskola kottatára hivatalosan is felzárkózott a több évi elmaradásából. És mindeközben továbbra is szorgosan keresem a kitörési lehetőségemet, most már komoly projekttel a hátam mögött. Ha ez nem fog valamit a latba nyomni, akkor semmi. (Bár van egy sejtésem, hogy más munkáltató ugyanúgy tenni fog erre az erőfeszítésre… Erre csak azt tudom mondani, hogy akkor ez nem más, mint a munkavállalókkal és munkavégzésükkel szembeni véleményük tükre, és kívül esnek a komolyan vehető vezetők névsorából.)
Örülök, hogy te még tudsz dolgozni a szakmádban, még ha részmunka időben is. Én 15 hónapot dolgoztam a KLIK-nek, mint könyvtáros pedagógus, meg másfél hónapot egy székesfehérvári szakmunkásban. Az előbbit azért hagytam ott, mert meguntam azt a sok disznóságot, ami a környezetemben történt, az utóbbit pedig azért, mert olyat kértek tőlem, ami nem egyezett az erkölcsi elveimmel. (Szerintem önmagában nem jó a széteső magyar iskolarendszerben dolgozni, de úgy tudom, hogy a zeneiskolák még kimondottan elviselhetőek munkaterület és -közösség szempontjából, következtetve mindabból, amit tőled is olvastam, meg másoktól is hallottam.)
Sok sikert az álláskeresésedhez! Tudom, nem könnyű. Magam a KLIK-hez nem kívánok visszamenni (háromszor is megpróbálkoztak a visszacsalogatással, de NEM-et mondtam); egyetemi, szakmai és települési könyvtárakkal próbálkozok, plusz becéloztam a könyvkiadókat. Addig pedig, hogy némi pénzem is legyen, az építőiparban végzek alkalmi melókat. Szép magyar rögvalóság!
A siófoki könyvtárat egyébként munka szempontjából messziről kerüld el. Elég negatív folyamatok zajlanak ott:
http://boszorkanyvadasz.blogspot.hu/2016/01/felfele-bukik-az-emoke.html
http://boszorkanyvadasz.blogspot.hu/2016/06/a-tunderkonyvtaros-kalandjai.html
Eddig nem titkoltan úgy voltam vele, hogy ha átmenetileg is, mint pályakezdő, megfelel. És voltaképp igen, ha értékelnem kéne a munkahelyet, akkor egy-két pont híján maximális pontszámot kapna. Mert a tanári kar nagyon kedves volt, segítőkész a területükön, másodsorban olyan szaktudást tudtam felmutatni, ami nem csak a kottatár leltározásából állt, hanem teljes rendbetételéből, a tanári igények kielégítéséből, kérések megtétele, illetve új ötletekkel álltam elő a régi rendszerek megreformálásáról.
(Amúgy igen, sajnos ilyenek is vannak, de egyes könyvtárakban is, mint azt ugye linkelted. Amiatt meg ne aggódj, nem volt célom Siófokra menni. 🙂 )
Ha minden igaz, akkor én bírósági könyvtárba kerülök át. Jelenleg 95% az esély rá, mivel olyan elemeket tettek az interjúba, ami már a konkrét átvezetés, átadás jelei. Amikor a zeneiskolához kerültem, akkor is ugyanez volt. Egy pár hónapig papíron két helyen fogok dolgozni az intézkedési szünet miatt: júliustól a bíróságon, az intézkedési szünetben meg bejárok az iskolai ügyeletre elvégezni a feladataimat, illetve felajánlottam a segítségem az interjúztatásban, választásban, és mivel elég sok miatt hálás is vagyok a nevelőtestületnek, az új tanév első értekezletén is részt veszek, hogy „ne sutyiban legyen a búcsú”. Most mindenesetre én is alkalmizok, halláskárosult feliratokat hegesztek meglévő szövegkönyv alapján egy sorozathoz az AXN-re. De nézd a jó oldalát, mi sem bizonyítja jobban, hogy van két biztos lábad a talajon, amit meg tudsz vetni.