Az internet urai a macskák. Cicás videókból sose elég, mindig harap rá a nép. A lényeg, hogy legyen aranyos, cirmos, pihe-puha bundás és csöppet esetlen, mert az olyan megkapó. Animés berkekben hasonló esettanulmány a cicalányok kérdésköre.
Miú, mi újság? Itt a cicuskád…
A cicalányos művek elég régóta velünk vannak: az első az El Dorado Denki, amit 1985-ben jelentettek meg, majd 2003 környékén lett nagyobb divat szerepeltetni őket. A 2010-es években, vagyis az elmúlt 7 évben került újra előtérbe. Ennek a hosszú, több oldalas listának az egyik, ha nem a legsikeresebb címe a Neko Works által fejlesztett, és a Sekai Project által kiadott Nekopara széria.
Az első játéka (a Vol. 1) 2014-ben jelent meg, azóta évente érkezik egy cím hozzá. Jelenleg 4 kiadott epizódja van: a nulladik résztől a harmadikig, a negyedik jelenleg még fejlesztés alatt áll. De lássuk, hogy mi is ez.
Cirmos cica, haj…
Érdemes a történetet időrendben kezdeni, a nulladik résszel. Ebben ismerjük meg a leendő cicalányainkat, akiknek „szerencsés” gazdijai lehetünk Shigurével, az egyetlen húgunkkal. Ez a rész igazából a karakterek felületes bemutatását szolgálja, megismerteti őket velünk, egymással való kapcsolatukat és a viszonyukat, valamint a leendő alapfelállást. A történet szerint ugyanis mi már készülünk otthonról elköltözni, hogy megnyissuk a saját látványpékségünket, cukrászatunkat. Az utolsó otthon töltött napunkat követhetjük végig, valamint a cicáinkat, ahogy… jobb szó híján, hozzák a macskás formájukat.
A Vol. 1-ben már zajlik a költözés, megérkeznek a csomagok, velük együtt Vanilla és Chocola, akik velünk szeretnének élni. Ez már jobban foglalkozik a szereplőkkel: megismerjük a két cicalány hátterét, múltját, miként kerültek hozzánk, alakult ki a kötődésük, illetve mit is jelent az ő bőrükben élni a világban. Merthogy nem egyszerű: hiába egy biztos réteg imádata, hitelesítő tanulmányokat kell tenniük, vizsgázni, orvosi felmérésre elmenni, hogy megkapják a törzskönyvezettséget jelentő csengettyűt a nyakukba. Bár azt hinnénk, hogy csak ez az egyetlen szakadék, amit le kell küzdeniük, valójában továbbra sem veszik őket teljesen emberszámba, nincsenek nekik alapjogaik, házi kedvencként vannak elkönyvelve a humán megjelenésük ellenére. Szóval nem olyan édes és habos-babos cukormázas cucc ez…
Az ezt követő részekben újabb kettő-kettő karakter történetét, személyiségét ismerhetjük meg jobban ennek a fényében: a Vol. 2-ben Coconutot és Azukit, a Vol. 3-ban pedig Maple-t és Cinnamont.
A játékokról
A sikerét talán mi sem jelzi jobban, hogy tavaly júliusban a Sekai Project egy Kikckstarter kampányt indított. A cél egy anime OVA elkészítése volt. Az első komoly lépcsőfok (100 ezer amerikai dollár) mindössze az első pár órában teljesült, és félév alatt összesen meglett az 1 millió összekalapozott pénz csupán 9322 adományozótól. Az OVA decemberben jelenik meg, várhatóan egy óra hosszú adaptációja lesz a játékoknak.
Fogadtatását tekintve kicsit felemás a kép: 2017 áprilisáig több mint 1 millió példányban fogyott, viszont komolyabb kritikát egyedül a Hardcore Gamer fogalmazott meg az első epizódja kapcsán. Ebben kiemelte, hogy könnyed, játékos visual novel a cicalányok nagy kedvelőinek, ugyanakkor a történet teljes változatának erőteljesen erotikus vonzata sokakat eltántoríthat tőle.
„Teljes változat?!” Nos, igen. A Steamen megvásárolható példány jobb esetben is csak a 15 éves korhatár-besorolásúvá lett vágva. A Vol. 1-ben szerencsére még úgy van ez a vágás megoldva, hogy nem vesszük észre, és csak a macskákra jellemző biológiai sajátosság, a tüzelés témája okoz enyhébb erotikus kicsengéseket. A 18+ jelenetek megnyitásához másik kiadású játék vagy patch szükséges.
A játék során nincsenek döntések, egyetlen nyomvonalon halad a történet, kisebb fejezetekre osztva. Ellenben három mechanika is gazdagítja: az egyik az „ugráló csöcs”, amit a beállításokban egy csúszkával állíthatunk, majd a P billentyűvel apró ugrásra késztethetjük a cicákat; a másik a simogatás, amihez egy külön gombot kell a kezelőpanelen megnyomni. A harmadik igazából ennek a kettőnek ágyaz meg, méghozzá azzal, hogy a szereplőink nem állóképként vannak kivetítve a háttér elé, hanem animált karakterként, akikkel kisebb interakcióba lehet lépni, mozog a szájuk, beszéd közben változik a mimikájuk.
A zene elég minimális, nem valami emlékezetes, és igazából a betétdal is felejthető. A főszereplőnket leszámítva viszont minden fontosabb karakternek van hangja.
Kiadását tekintve alapjáraton angol, kínai, japán nyelvhármassal kapható, de rajongói fordítók készítettek orosz, spanyol, francia, német, olasz nyelvű kiegészítést is. Magyar változatot egyelőre még nem hegesztenek hozzá.
A cikk a Mondo Magazin 2017/10 számában jelent meg.