„Gondolja, hogy ha az ember őszintén megbánja a rossz tetteit, visszatérhet abba az időszakba, amikor még boldognak érezte magát, és ott marad örökre? Ilyen lehet a mennyország?” (Halálsoron c. film)
Az ember fiatalon sok mindenbe nem szokott belegondolni. Ilyenkor elég egyoldalú kép alakul ki pillanatokról, emberekről, amelyek ha öntudatlanul is, de meghatározzák a modorunkat mások irányába. Különösen akkor, amennyiben a beszédtémát a legkisebb lehetséges szinten is érinti ez.
Főszereplőnk, Han Hui ebbe nagyon sokáig bele se gondolt, egészen talán élete legfurább utazásáig. Az egyetemi szemeszter végeztével egyedül tartana haza a nankingi Lila-hegyen keresztül, rekkenő kánikulában. Az elcsigázottság, a hőség és a szomjúság együttesen nyomja el egy kicsiny pavilonban, ahova hűsölni húzódott be. Itt találkozik egy fura fiatal lánnyal, He Jiával, akivel kisebb kalandra indul körbe a hegyen. Útjuk során rendre visszatér a múlt, mint beszédtéma, és a lány érdeklődése miatt Han Huinak egyre inkább magába kell tekintenie…
A játékról
Ez a történet se fog hosszú-hosszú órákat elvenni az életünkből, viszont a játékidő kellően rövid. Lassan csordogálnak a történések, de ugyanakkor nem kíván hatalmas megfejtésekbe bocsátkozni. Szereplőink közül Han Hui éretten, visszafogottan beszél, azonban fel-feltör benne a régi gyermek egy-egy emlékkép kapcsán. He Jia viszont egy életvidám, érdeklődő alkat. A történet során kettejük barátsága bontakozik ki, ugyanakkor Han Hui szembenéz a gyerekkorában megélt pillanatokkal, átértékeli azokat. Ez a kissé döcögős andalgás jellemzi az egész művet.
Mechanikailag döntésünk nincs, egyetlen mederben haladva követjük a sztorit. Fejezetek, követelmények nincsenek. Amit itt érdemes kiemelni, az a motor: az ingyenes Ren’py hajtotta olvasmányt többször módosították. Mikor hangokat, zenéket, máskor a karakterek ábráit, háttereket cseréltek le, csinosítgattak, illetve frissítették magát a motort, ezzel együtt bővült fordításokkal.
A legfrissebb verzióban a hátterek egyszerűen meseszépek, gyakran keltik Photoshop-filterezett fényképek benyomását. A karakterek ábrázolása kissé eltér a megszokottól, de remekül belesimulnak a környezet kidolgozottságába.
A zenei aláfestésről lágy, kellemes dallamok gondoskodnak, amelyek magukban hallgatva szintén kissé andalítóak. Szinkronhangot minden szereplő kapott. Ha a név és a cím nem árulkodott volna eléggé, kínai műről van szó, tehát aki nagyon hozzászokott a japánhoz, az bizony furcsállni fogja ezt a nyelvet. És nem, nem lehet változtatni ezen.
A játéknak azonban van egy aprócska érdekessége is: ez pedig a turisztikai jellege. A nankingi hegyen lévő pár látványosságot járjuk be, ismerjük meg a fekvését, a környékét, történelmét a két lány párbeszédéből. (Aminek halovány köze van a történetnek is, nem teljes egészében céltalanul lett belecsempészve.)
A kiadásokról
A játék megjelent a Steamen és Android telefonokra egyaránt, két különböző forgalmazótól. A fejlesztőcsapat, a Magenta Factory ez utóbbit tartja életben, miután egy komoly jogi fiaskó miatt a Steames forgalmazó elleni nemzetközi bírósági pernek nézhetünk elébe (lenyúlta a fejlesztők részesedését, majd kizárt őket és a Steames kontaktot az ügykezelésből, így a csapat felhagyott a platform frissítésével). Steamen az ára potom 2 euró, Androidra ennek körülbelül a feléért is megvehető a Play Store-ban.
A játékot több nyelven is olvashatjuk: angolul, kínaiul, koreaiul, németül, lengyelül, franciául, oroszul, japánul. Illetve az Androidos kiadásba a spanyol nyelvi támogatás is belekerült. Továbbá a magyar fordítás is hegesztés alatt áll.*
Végszónak
Mindenképp ajánlani tudom, aki egy kis különlegességre vagy szemkápráztató látványra vágyik. Mint olvasmány kifejezetten kellemes és könnyed. Nem kíván minket lehangolni, az érzelmeinkre hatni vagy elvarázsolni, csakis mesélni. Akinek esetleg megtetszett, az készülhet a fejlesztők következő játékára (ami a cikk megírásakor még megjelenési dátumra vár), a Bai Qura.**
* A magyar fordítás azóta elérhetővé vált.
** A Bai Qu ironikusan a leadást követő héten már meg is jelent.A cikk a Mondo Magazin 2017/8 számában jelent meg.