A bugyivadász: HuniePop

Randiszimulátorok. Talán az egyik legmegosztóbb játékműfaj, amit lehetne mondani. Az egyik oldal azért utálja, mert a szereplők gyakorlatilag jellemtelenek, a történet az esetek jókora hányadában a legfinomabban szólva is banális, vagy csak pusztán a szexualitás, mint (központi) téma szúrja a szemüket. A másik oldal egyszerűen nem tartja ezeket hitelt érdemlő játékműfajnak (rájuk jellemző, hogy a visual novelekről is hasonló véleményen vannak), inkább csak egy egyszeri időtöltésnek. Vannak azok, akik az első csoporthoz hasonlóan vélekednek, de megfejelik ezt a vasvillák lengetésével és azzal az egysíkú gondolkodásmóddal, hogy lealacsonyítja a társadalomról és párkapcsolatról, a másik nemről alkotott és alkotható komplex véleményeket, pszichológiailag befolyásolva a játékos világképét a természetességről a viselkedésről és más hangzatos, de teljességben badar és túlzó féligazságokkal. A dologhoz ugyanis meg kell említeni, hogy különféle pszichológiai kutatások ellenben kardoskodnak a műfaj mellett, lévén az aszociálisoknak és az önbizalomhiányban szenvedőknek önbizalmat ad a különféle emberi archetípusokkal való kezdeményezésre, a választási lehetőségekkel pedig rávezetik az illetőt, hogy mindenképp gondolja át, hogy mit fog következőnek tenni vagy lépni, miközben biztonságérzetet azzal, amit a való életben még az utálkozók is szívesen használnának: a mentési lehetőséggel, a visszatöltéssel és az újrapróbálással. (Bővebben már itt írtam ezekről.)

Most, hogy a műfaj miatt kötelező kört letudtam nektek egyetlen súlyos bekezdésben (higgyétek el, minimum 300 oldalas pszichológia szakos doktori disszertációt lehetne erről írni), rebbenjünk is rá a mostani alanyunkra, ami nem csupán egy egyszerű randiszimulátor, hanem ügyességi játék is egyben.

A játékot a HuniePot fejlesztette és adta ki 2015 januárjának közepén. Meglehetősen újszerű randiszimulátoros élményt kínált, ami gyors hírnevet garantált neki. Hanyagolta a korábbi feltételes rendszert, ami a begyűjthető pontoktól, biztosított állomásoktól (flag) és a tuti választási lehetőségektől függött elsődlegesen, és egy szabadabban kezelhető pontgyűjtős puzzle játékkal váltotta ki. Ezzel ugyan nem találta fel a meleg vizet, az újítás mégis fontos lett, lévén a továbbjutáshoz szükséges helyekre került, de erről kicsivel később.

A történet ugyanis minden, csak nem új. Egyik hétvégén egy bárban ücsörgünk, amikor egy lány leszólít minket. A válaszaink itt igazából még csak mutatóban vannak vele, nem befolyásolják a további játékmenetet, ellenben jobban érezhetjük, hogy milyen karakterből csinálunk alfahímet. Így is, úgy is akképp alakul, hogy az éjszaka meglehetősen görbének tűnik, azonban reggel otthon szembesülünk azzal a ténnyel: nem, nem volt görbe az éjszakánk, mert spiccesen bedőltünk az ágyba, és a lány pedig egy szerelemtündér, aki megsajnálta a szerencsétlenkedéseinket. A továbbiakban pár napig ő fog bevezetni minket a társkeresés rejtelmeibe, hogy aztán a kezünket elengedve távoli patrónusunk legyen. Ezt teszi mindaddig értünk, amíg 9 lánynak a bugyiját meg nem szerezzük (nem beszélve a belevalóról), és át nem adjuk neki.

De akkor most beszéljünk az összetevőkről. Minden lánnyal beszélgethetünk, érdeklődhetünk irántuk: mit szeretnek, mit nem, mi a hobbijuk, mivel foglalkoznak, kedvenc színük, a paramétereik (igen, a magasságukat, súlyukat, de még a hármas számot sem rejtik véka alá, nemhogy a kosárméretüket), és nem utolsó sorban a szülinapjuk és a nevük. Igen gyerekek, mint egy hús-vér ember esetében is minimum illendő. Ezek a kérdéseink nem vesznek kárba: a lányok ugyanis visszakérdeznek, hogy megjegyeztük-e ezeket az adatokat. Ha eltaláltuk, „romantikapont” jár érte, amiből különlegesebb ajándékokat, képességeket fejleszthetünk. Továbbá, ahogy egy találka esetében is, etetni és itatni kell őket, szóval pénzre szükségünk lesz. Ez utóbbit a sikeres randik után járó pontokból fogunk kapni. Egy sikeres randi emeli a kapcsolatunk szintjét, aminek a végén (vagy ha ügyesek vagyunk, akkor egy szinttel hamarabb is) ágyba vihetjük a partnerünket.

Szép, szép, de eddig mi ebben a puzzle? Nos, ez a randinkon jön elő. Kapunk egy 8×8-as rácsot, tele mindenféle színes kővel, és az a feladatunk, hogy minimum 3 ugyanolyan kerüljön egymás mellé vagy alá. A turpisság ott van, hogy minden lánynak saját preferenciája van, ezektől függenek a megszerzett pontjaink, a szorzónk hatásfoka, ami a következőképpen néz ki:

– a narancssárga félhold a romantikát,
– a kék hangjegy a tehetséget,
– a vörös csepp a szexualitást,
– a zöld csillag a tudást,
– a cián könnycsepp az érzelgősséget,
– a rózsaszín szív a szenvedélyt jelképezi.

Ezek mellett két különleges kő van még: az aranyszínű csengettyű, ami plusz egy kört ad nekünk (merthogy a randit egy meghatározott körmennyiségen belül teljesítenünk kell), valamint a lila megtört szív, ami a begyűjtött pontjainkból von le. Az érzelgősségért cserébe 6 előre kiválasztott randiajándékot használhatunk fel bónuszpontokért, hatásért, kőcseréért, míg a szenvedély afféle szorzóként viselkedik. Ha pedig nem jön össze a mutatvány (és vele a virtuális randi), akkor próbálhatjuk újra, de ekkor a játék úgy veszi, hogy az előző is sikerült, így nehezebb is lesz a következő próbálkozásunk. (Ahogy a való életben is, csak itt jócskán megbocsátóbb a rendszer.)

Egyedül az utolsó puzzle lóg ki a sorból, ha sikerült minden randi: ilyenkor nincs ponthatár, hanem minél gyorsabban kell a köveket társítgatnunk, így szimbolizálva az éjszakai lepedőharc nagyobb, kiemelkedőbb momentumait, miközben hálótársunk kéjesen nyögdicsél. Ha a mérőt feltöltöttük, akkor van vége a puzzle-nek, hiszen partnerünk elért a csúcsra, és a nagy nyeremény is a mienk (a szerelme meg a bugyija).

Talán már mindenről szó esett eddig, csak egy lényeges pontról nem: kiket is kell ágyba vinnünk? Addig rendben, hogy lányokat, na de, kik vagy legalábbis mik ők? A legifjabb is ugyan elmúlt 18, így azért legális határokon belül hódíthatunk. Ha minden egyes elért szint után kapunk tőlük egy képet, ami őket ábrázolja valamilyen élethelyzetben. Minél magasabb ez a szint, annál fülledtebb és nyíltabb is a kép erotikus tartalma.

Tiffany személyében megkapjuk a szőke iskoláslányt, aki amúgy nem mellesleg a suli csapatának egyik pom-pom lánya is. Ő egy nyíltabb személyiséget képvisel ezáltal, de azon belül is még a kislányos, rózsaszínes, már-már sziruposan klasszikus Disney-románc hívét. Persze, ez nem zárja ki, hogy olyannyira szemérmes is lenne.

Nikki a visszahúzódó geek lány karakterét, az afféle „szürke kisegeret” hivatott képviselni, aki korához képest jócskán érettebb. Persze, azért neki is megvannak a gyengéi, mint a játékok, azon belül is a retro (nem vicc, az Atari 2600 joystick és a NES kontroller ott szerepel az ajándékai közt).

Audrey a tipikus plázajáró ifjonc, aki túl a második X-en is lázad. Szójárásban rendkívül szabad, rendszeresen szitkozódik vagy szidalmaz, és emellett nem veti meg az addiktív dolgokat, mint az alkohol, cigi vagy a könnyebb kábítószerek.

Aiko a japán származású tanárnő, aki a puszta megjelenésével is képes lenne szerethető tárggyá tenni az általa oktatott tárgyat: a matematikát. A sztereotípiákkal szemben elég könnyelmű, élvezi az életet, és ez a leginkább talán a szexuális ingerenciáin mérhető.

Jessie az incselkedő facér anyuka, aki a kenyerét felnőtt kategóriájú filmekkel keresi (igen, jól olvastátok: pornó színésznő). Aikohoz hasonlóan, ő sem igazán a tartós kapcsolatok híve, viszont jócskán válogat a kínálkozó felhozatalából. Inkább örül annak, ha vonzónak tartják és csapják neki a szelet, de nem rest a kitartást viszonozni. Nem mellesleg Tiffany a lánya.

Beli az ügyeletes harmónia, egy indiai jógaoktató. Rendkívül szemérmes, sokkal inkább az ember személyiségét helyezi előtérbe, mintsem a küllemét vagy az intim teljesítményét.

Kyanna egy mexikói-latino szépség, akinek a figyelme központjában a testi egészség, a mozgás, a szépségápolás és a jókedv állnak.

Lola az afroamerikai stewardess, aki az új dolgok megtapasztalását és az utazást helyezi előtérbe. Belihez és Kyannához hasonlóan ő is a személyiség pártján áll.

Ha mindannyiukkal sikerült végül ágyba bújni, akkor kerül sorra Kyu, a játék elején megismert szerelemtündér, mint bónusz. Viszont a teljességhez még 3 másik karaktert kell kioldani a játék során. Momót, a cicalányt; Celestét, a földönkívülit; Vénuszt, Kyu felettesét, a szerelem istennőjét.

Amennyiben megvan a 12 bugyi, és ezeket át is adtuk párkapcsolati mecénásunknak, a játék ránk kontráz: aktiválódik az „alfa mód”, amikor minden sokkal nehezebb lesz: a randik, a pénzmagunk menedzselése, a lányok igényeinek kielégítése, stb. Egy dolog nem változik: az, hogy mindannyian ismerik egymást, és voltaképp tudnak is arról, hogy mindannyiukkal kavarunk, de nem tesznek rá semmiféle megjegyzést.

Egyébiránt, a fenti leírásból elég jól lekövethető, hogy nagyjából melyik az a korcsoport, amelynek inkább szánták ezt a játékot: a kései tinik, kiskamaszok, kamaszok, „már majdnem aranyifjak” (avagy a 16-24 év köztiek), hiszen a nagyjából ebben a korosztályban lévő karaktereikre fektettek jellemkidolgozásilag is nagyobb hangsúlyt. Egyedüli kivétel ez alól az extra karakter, Celeste, akinek a hátterében volt több munka.

Hogy a játékot magát ajánlom-e? Egyértelműen igen. Voltaképp nem ígér többet műfaji társaitól, noha a puzzle része igencsak addiktív és kihívó tud lenni (szemben például az egyik klónjával, a Purino Party-val, ami szintén ugyanezt a vonalat ülte meg). Randiszimulátorként hozza a szokásosat, elvártat, legfeljebb a lányok kínálata kicsit bővebb, hogy biztosan találjunk egy kedvünkre akadó archetípust, ezzel is segítve valamennyire az önismeretünket, hogy milyen is a saját ideálunk. Aki pedig attól tartana, hogy szexuálisan túl explicit lenne, annak álljon itt ez a fontos szempont: a játék nem megy túl a 16-os, legfeljebb 17-es korhatár-besorolás korlátain. Erősen szuggesztív képeket kaphatunk, de sose látunk genitáliát premier plánban, és a lányokon igen sokáig rajtuk marad a ruha.

Tavaly (2017) október elsején érkezett hírek és bejelentés szerint pedig készül a második része, amire őszintén kíváncsi leszek, már abban a tekintetben, hogy milyen felhozatalt és játékmechanikát fogunk kapni, illetve csavarnak-e a puzzle-s sikerteszten, vagy a HunieCam Studióhoz hasonlóan egy másik zsánerrel fogják vegyíteni (ami egy menedzselős játék lett, és erős és élénk emlékeket idéztetett fel velem egy már eléggé letűnt, régi játékról, ami azonos témában domborított).

A cikk az Animagazin 42. számában jelent meg.