Egyenesen a gyümölcsösből: Grisaia no Kajitsu

Előrebocsátom, ez a sorozat nem csak a szezon, de még az év pozitív és kellemes csalódásai közé is tartozik, már több szempontból is. Elsőként, mert kíváncsian vártam mivé lesz és teljesen más elvárásokat támasztottam felé. Konkrétan semmit, mint a legtöbb visual novel adaptációhoz, ahol van egy kis szex, több csaj, és lehetőség van háremre. Még az se jelentett garanciát, hogy a régebb óta piacon lévő 8bit csinálta a valamennyire újabb Frontier Works-szel. Féltem attól, hogy sallangos és üreg hárem-ecchi lesz nagy adag trollkodós humorral, és így nem fog kilógni a sorból. Másodsorban pedig féltem. Féltem, mivel a legrövidebb sztorivonala is durván kitesz egy közepesen hosszú (sacper 30 órás) játékidejű történetet, a leghosszabb pedig két egész játékra is elegendő anyagot tartalmaz, hogy összecsapják. Vagy olvasztótégelyt játszanak a sztorikkal. Vagy veszik az alapkoncepciót, és addig lesz igaz az animére, hogy ez egy Grisaia. Minderre láttunk már példát, hisz ott volt a Shuffle!, a Green Green, a School Days, a Tsukihime, de még sok más hasonló cipőt rúgó mű. Visszatérve az elején elhangzottakra, innentől kezdve sejthető, hogy mit nem kaptunk.

Noha aki játszik VN-ekkel és követi ezek adaptációinak sokszor hosszú sorát, az tudja, hogy nehéz rendesen megcsinálni ezeket. Ezek a fentebb leírt adaptációs hibák gyakran előfordulnak, és eddig egyedül a Fate/Stay Night és az Utawarerumono volt olyan az emlékeimből kutatva, amire azt tudtam mondani, hogy kilóg a sorból, hogy csak egy történetszálra fókuszál a sztori, nem mossák össze. Ezt tette a Deen 2006-ban, majd 2010-ben (amikor összecsapta az UBW moziját is), és most teszi az Ufotable az UBW-vel a Fate/Stay esetében. Az Utawarerumono esetében pedig nincs igazán mit mondani, mivel a cselekmény lineáris, döntés nincs, csak stratégiázgatás régebbi JRPG-ket idéző módon. Ezt letudták egy évadban és néhány kiegészítő résszel, speciallal és mindent lefedtek belőle, ami kimaradt a sorozatból, de még nem kellett kirakni a 18-as karikát (vagyis egyedül a szexuális tartalmat vették ki a sztoriból).

Viszont vissza a Grisaiára. Ne legyenek illúzióink, 13 részben nehéz elintézni egy ekkora játék történetét, ahogy fentebb is jeleztem. Különösképp, ha még azt is mondom, hogy minden lányra sor került, feldolgoztak a történetükből, és ezt képesek voltak egyetlen egybe függő lánccá fonni. Akkor hogyan is oldották meg? Nos, mindössze a VN vázát kaptuk meg, messze nem dolgoztak fel mindent, de azért a jellegzetes pontok nagyjáról elmondhatjuk, hogy beletették. És még így is érdekes tudott lenni.

Az elején egy átlagos diákéletre vágyó fiút lekapcsol a rendőrség, mert szerintük nem kíván velük együttműködni és csavargó, közben valójában még nem rendelkezik kifejezett lakóhellyel abban a kisvárosban, ahova ment. A kiszemelt átlagos iskola azonban korántsem átlagos, ugyanis az igazgatónővel együtt összesen 6 ember jár ebbe az épületegyüttesbe. Kapunk itt szőke tsunderét (Michiru), pirosas hajú derederét (Amane), egy az elején kissé yandere hajlamokkal átitatott fekete hajú csajszit (Sakaki), egy örök igenlő maid-ruhást (Sachi), meg egy kissé bugyutának látszó, lolialkatú karaktert (Makina). Persze, ez csak az első látszat, ugyanis az elején a sorozat hozza az átlagos szintet, amiben az egyetlen újításnak az tűnik, hogy a főszereplőnk, Yuuji nem egy töketlen alak. Visszaszól ha kell, sztoikusan néz ki a fejéből, és nem átall lépni, amikor kell, vagy épp tervezni. Vagyis az egész eddigi hárem-ecchi protagonisták ellentettje. Ahogy haladunk a sorozatban, úgy kezd egyre komolyabb hangvételt megütni.

Michiruról például megtudjuk, hogy szuicid gondolatokat táplál, és ezen felül a kissé irritáló személyének van egy plusz titka. Sakaki nehezen fogad el másokat maga körül, az ő bizalmatlansága okának is tanúi lehetünk, illetve az ő nagy bajának, hogy a család fejével, vagyis az apjával nem igazán van jó viszonyban. Sachi örökös és sokszoros kényszeres igenlése, szolgálatkészségének okát is sikerül feltárni… és innentől kezdve már ezek az apró tények kezdik meghatározni a több részes cselekmények történetét. Makina háttértörténete például már két részben derül ki, és lesz mozgatórugója egy kalandosabb akciósornak, ami a korábbi drámázgatósdi után kifejezetten üdítő jellegű volt. Amane története viszont már az utolsó 4 részt öleli fel, mivel nem csak az ő történetéhez a legnehezebb eljutni, de egyben az egyik legsötétebb. Nem árulok el nagy titkot, sem spoilert, de az első 3 résznek nem véletlen az a címe, hogy „Angyali üvöltés”, illetőleg nagyon emlékeztetett történetében az egyik filmélményemre.

Ez a fajta – mondjuk úgy – epizódikusság valahogy most kifizetődő volt úgy is, hogy megkaptuk a vázat, rendesen kivitelezett történetekkel, hogy érdekesek legyenek annyira, hogy ne csak üres merchandise-fogásnak tartsuk azt, hogy az eddig limitáltan hozzáférhető figuravariációk és poszterek mellett a játék eladásait felpörgessék még jobban. Mert ilyesféle termékkapcsolást már láttunk eleget, és ezen a téren is beújított simán, ha nem épp vért pezsdített az amúgy szürke piacon. A visual novel fanjai pedig okkal moroghatnak, hogy egy jobb sorozat létére nem volt több szemelvényektől a műből, illetve egyes fontosabb, komorabb, viccesebb jelenetek kimaradtak, illetve másokon változtattak.

Igazából az animáció és a grafika nem volt benne kiemelkedő. Hozott egy elvárt szintet, noha inkább megmaradt a visual novelek filmes átvezetőinek a szintjén egy sugárzásra szánt karakterdizájnnal. Ami inkább kiemelkedő volt a grafikán, azok a hátterek, amelyek mindig valami fenomenálisan, részletgazdagon tudtak mutatni. Abba most ne menjünk bele, hogy ennek az is ára, hogy a szereplőknek alig lesz látható orra, vagy arra utaló jelzés, mert abból a szezonból az Ufotable Fate/Stay Nightja vinné a pálmát, mivel ott épp Rin orra olyan, mint a mesében: hol volt, hol nem.

Hangok terén is kifejezetten kellemes élmény volt, nem igazán volt olyan szereplő (az igazgatónő kivételével, de legalább keveset szerepelt azzal a nyafi hangjával), akinek a hangja irritált volna. Az opening hamar kedvenc lett, aminek talán a kicsit sötétebb tónusú képsoroknak, és a segélykiáltásnak ható összhatásának az aláfestő zenével tudható be. Az öt ending dalból volt 2-3 ami igazán tetszett, és ezen kívül még 4 betétdalt is kapott, amelyek azért megadták az alaphangot becsülettel.

Mivel a sztorit és a kompozíciót már hosszasan taglaltam, alighanem kimondhatom, hogy hosszú-hosszú idő után volt képes igazán meglepni és meglepve tartani egy anime TV-sorozat a végéig a kezdeti szürke köpenye ellenére. Bár ez így önmagában édeskevésnek érződött, mégis kellemes szájízt hagyott maga után, emellett elérte, hogy a kiadás megszokott pillanatában már az elsők közt töltsem le, a fordításával pedig még azon az éjjelen végezzek (persze, előtte alaposan rákészültem egy kis napközi alvással, pihenéssel). Voltak idén jól beválasztott sorozataim, amelyek meghozták a kedvem sok mindenhez (mint a Nobunagun, The Pilot’s Love Song, Ryuugajou Nanana no Maizoukin), de az i-re a pontot a Grisaia tette fel. Talán nem is csoda, hogy a játéktrilógia két további részét, a Grisaia no Meikyuu-t már tavaszra ígérik, egy órahosszú speciállal kezdve a tavaszi szezont március végén, ezen kívül a Grisaia no Rakuent, a trilógia záródarabját is bejelentették. Ezek egyszerre folytatások és előzmények, amelyekkel együtt már talán teljes lehet az élmény, akiknek ez még kevés volt, de nem akarják elkezdeni a majd 7-8 gigás játékokat végigtolni a maguk 60-100+ órás játékidejükkel. Tőlem megkapja a maga 7 pontját.

Szerk. (2015.01.20.): Hosszas mérlegelés után úgy döntöttem, hogy elveszek 2 pontot az értékelésemből. Bár érdekesen fűzték össze a történetszálakat, az újra átfutás során rájöttem, hogy jobban is megoldhatták volna, egyes történeteket jobban kifejtve tálalhatták volna, illetve hiányzott a játék nagyon troll-vonala, amit csak elszórva kaptunk meg el- és beszólásokban. A másik pont elvétele a leendő special és sorozat miatt van: rosszul hittem, hogy azok is ilyen hosszúak, mikor valójában jóval rövidebbek. Éppen ezért a 13 részbe sűrítés extra kártékony hatása miatt az újragondolt értékelésem 7/10.