Korábban írtam már az Evil Dead filmtrilógiáról és Raimi vizsgafilmjéről, a Within’ the Woods-ról, s ott említettem, hogy sorra veszem a Gonosz Halott-franchise többi elemét, azonban játékok helyett úgy gondoltam talán a legérdekesebbet veszem most sorra: a musicalt.
A musical ötlete Torontóban született 2003-ban, ahol pár fiatal kitalálta, hogy a kultikus horrortrilógiát ötvözi a musical sajátosságaival. A debütálás a Tranzac Club egy kis hátsó szobájában volt meg, majd hamarosan jelenséggé nőtte ki magát, egyre többen kezdtek érdeklődni a műsor iránt. 2004-ben a montreali Just For Laughs Comedy Festival-on is szerepeltek, immár nagyközönség előtt. Innen már egyenes volt az út New York-ba. A műsort a filmek rajongói és a kritikusok is egyaránt jól fogadták.
Nos, szerintem aki olvasta a korábbi kritikámat mind a négy filmről, az tudja, hogy magam is nagyon szeretem a műveket, ugyanakkor egyre erőtlenebbnek éreztem az idő előrehaladtával, ahogy a horrort felváltotta a groteszk komédia alap. Körülbelül 4 éve volt, hogy megismertem a musicalt, s 5 éve, hogy tudok a létezéséről. Eleinte nagyon erősen kételkedve fogadtam, hogy lehet-e ez olyan jó, majd YouTube-barangolásaim során ráakadtam pár fellépésrészletre…
A felvételek azt hozták, amit elsőre elvárnék tőle: adják az alapsztorit, s a betétdalok legyenek groteszkek, szövegileg beleillők a történetbe, ne rugaszkodjanak el a zenei stílussal. Már ez önmagában nehéz feladat, főleg ha olyan musicaleket veszünk alapul, mint a My Fair Lady, Gigi, Flashdance, Stay Alive (Életben maradni), On the Town (Egy nap New Yorkban), The Sound of the Music (A muzsika hangja), Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról, amelyek régiek, de klasszikussá vált darabok, s a könnyedebb stílust képviselik. Persze azóta fordult a világ, megszületett a rockmusical és a rockopera műfaja is (néhány példa: István a király, Jesus Christ Superstar (Jézus Krisztus Szupersztár)). Szóval zeneileg az elvárás magas volt eleinte, voltak kifejezett részletek, amelyek tetszettek (pl. What the fuck was that?!), de nem tudtam az elejétől a végéig rendesen meghallgatni.
Kis torrentvadászat követte, mert különben sose rakom össze a részletekből (főleg hogy sok hiányzott). Meglett, MP3-ra feltölt, majd az egyik vonatutamon végighallgattam, bambulva a tájat. Hangulatilag remekül hozta a jeleneteket, amiket remekül sikerült társítani a filmekkel. Mert nem egy filmet vettek alapul: mindhármat bedolgozták, s pont azokat a részeket hagyták ki, mellőzték, amelyeket kifogásoltam a 3. részben. Ez már önmagában egy DAT WIN feliratú, hevesen villogó lámpát izzított be a műre. Megvan a felvezető, ami ismerteti a lényeget (magyarán a második film elején a Necronomicon Ex Mortes-ről szóló monológot felmondták), majd rögtön tárgyra térve hallhatjuk a fiatalokat, hogy nagy vidáman mennek az erdei kunyhóba, majd aztán számról azt fülelhetjük, ahogy fogyatkoznak. Mindezt az eredeti környezetbe remekül beilleszthető átvezető szövegekkel megspékelték, s a démonok dalszövegei is többet tartalmaztak, mint a „Join us!” vagy az „I’ll swallow your soul!” mondatok, amik egyébként jellemzik őket. Igyekeztek a dolgok kellően poénra venni és sikerült… Olyanná tették, amilyennek lennie kellett.
A videofelvételekkel viszont nincs szerencsénk: ami van, nagyon gagyi minőségű felvétel, ami meg jó, az darabokban a YouTube-on, s sok hiányzik is. Zárszóul úgyhogy hallgassátok meg a legjobb részleteket.
Na meg az ihlető ereje is megvolt a musicalnek: íme egy Highschool of the Dead AMV a musical egyik számára!